Van köztük katolikus, muzulmán, ateista, és a kereszténység más ágainak képviselője. Egy viszont biztosan közös bennük: nyitottak a világra és tele vannak kérdésekkel, amiket azért szeretnének feltenni a római katolikus egyház fejének, hogy másokat segítsenek vele.
Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy a Spanyolországból, Kolumbiából, Peruból, Argentínából, Amerikából és Szenegálból érkező 20-25 éves fiatalok (akik között van nonbináris, feminista, mélyen hívő, szexmunkás, egyházi személy által zaklatást elszenvedő vagy éppen a korábban apácaként szolgáló, majd az egyházat elhagyó leszbikus személy) kendőzetlenül fel merjék tenni az LMBTQ-közösség tagjaira, a pornóra, a maszturbációra, a rasszizmusra, az abortuszra, a pedofíliára vagy éppen a feminizmusra vonatkozó kérdéseiket.
És hogyan működhetett mindez? Kölcsönös tisztelettel, egymás meghallgatásával, a tőlük eltérő vélemény elfogadásával – és nem feltétlenül akceptálásával. Néhány könnyedebb és valószínűleg már mindannyiunk fejében legalább egyszer felmerülő kérdés (például, hogy Ferenc pápa bejelentett munkát végez-e, hiányzik-e neki a családja, vagy hogy mit gondol, nem ellentmondásos-e az, hogy az egyház fehér emberként ábrázolja Jézust és Máriát, ami nyilvánvalóan nem valósághű) után nem kell sokat várni a közbeszédet világszerte megosztó témákra.
Egy big boss profin kezeli a helyzetet
„Ő a főnökök főnöke, a big boss” – nevetgélnek zavarukban a fiatalok a pápa megérkezése előtt, és rögtön meg is osztják egymással, hogy mit gondolnak a katolikus egyház fejéről. Például azt, hogy sokkal liberálisabb, a korábbi pápákhoz képest hétköznapibb életet él. Kevesebb a pompa és a protokoll körülötte, és sokkal lazább, mint bármelyik elődje. Ez pedig nemcsak a beszélgetésben mutatkozik meg: a fiatalok hétköznapi öltözetben, a lányok fedetlen fejjel, néhányuk kivágott ruhában érkezik a találkozóra egy mindenféle luxust nélkülöző közösségi irodába, ahol informális környezetben beszélgethetnek a Szentatyával, aki az egyik neki szegezett kérdést sem kezelte tabuként. Szinte minden kérdésre politikailag korrekt, átgondolt választ adott (még ha nem is mindenki véleményével egyezőt), és nyitott szívvel fordult a fiatalok felé – pont úgy, ahogy arra a katolikus egyház fejétől számít az ember.
A rendezőknek hála mind a tíz fiatal életébe betekinthetünk egy picikét a felvételeken keresztül. Mindannyian a saját történetüket mesélik el először, így várnak választ a bennük felmerülő kétségekre. Egy indiai származású, de az USA-ban élő lány és egy szenegáli fiú például a migráció és a rasszizmus kérdését veti fel. Ugyan a pápa a diplomáciai békességre való tekintettel nem említett meg egyetlen országot sem, Magyarországról nézve mégis megszólítva érzi magát magát az ember, amikor a Szentatya azokról az országokról beszélt, amelyeknek 20 fős kis falvaiban jelenleg is tombol a demográfiai tél, és a politikai vezetés mégis csak kihasználni akarja a bevándorlókat. Így kerül terítékre az abortusz kérdése és az egyházi pedofília is – az egyik jelenlévő fiatalt ugyanis tizenegy éves korában szexuálisan zaklatta egy egyházi személy, aki tanárként dolgozott bilbaói iskolájában. A tettest elítélte a polgári igazságszolgáltatás, mégsem kapta meg méltó büntetését. Az áldozat pedig a pápának szegezte a kérdést: mégis hogyan lehetséges ez?
Rövidesen egy magyarként nézve már-már szürreális folyamat bontakozik ki előttünk: egy politikailag semleges, csupán véleményütköztető párbeszéd, ami a film végéig kitart. Az egymástól lehető legtávolabb véleményt képviselő fiatalok meghallgatják egymást, és tiszteletteljes beszélgetést folytatnak annak ellenére, hogy minimális az esély arra, hogy magukévá tegyék az ellentétes nézőpontot.
Legyen az az LMBTQ-személyek helyzete az egyházon belül, a homofóbia vagy a szex, a pápa minden kérdést és tabutémát nyitottan fogad. Persze zavarba jön, amikor az egyik vendége bevallja, hogy pornográf tartalmak gyártásával tartja el magát és lányát, de nem ítélkezik – inkább dicséri a közösségi média építő lehetőségeit. Tudja, hogy mikor kell háttérbe vonulnia ahhoz, hogy teret adjon az építő véleményütköztetésnek, a heves érzelmeknek és az őszinteségnek, amelyek mind-mind olyan fiataloktól származnak, akik nemcsak kérdezni, hanem vitatkozni is mernek a római katolikus egyház fejével.
Fotó: Disney+
