- Hollywoodnak kellett egy hercegnő, és meg is találta.
- Audrey Hepburn a Római vakációval vált valódi világsztárrá.
- Tökéletes időzítéssel mutatták be 70 évvel ezelőtt a Római vakációt.
Amikor 70 évvel ezelőtt bemutatták a Római vakációt, mondhatjuk, hogy a brit királyság éppen nagyon divatos volt. Csupán két hónappal korábban az egész világ II. Erzsébet koronázását nézte, aki csinos és fiatal uralkodója lett egy avíttas intézménynek. Ráadásul ez volt az első olyan esemény, amit világszerte televízión sugároztak, így mindenki úgy érezhette, részese lett a világtörténelemnek.
A Római vakáció plakátja 1953-ból
Hollywood sem maradhatott ki
Nem is lehetett volna tökéletesebb tehát a Római vakáció időzítése. Egy romantikus vígjáték, ami egy kvázi fantáziavilágban játszódik a modern korban. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy a valódi hercegnők köztünk élnek, és le akarják rázni magukról – ha csak egy időre is – a protokollt és formalitást, ami életüket gúzsba köti. (Ahogy a 2000-es években már a Sztárom a párom, ahol a 21. század hercegnői már a filmsztárok.)
Az Audrey Hepburn által alakított főszereplő megtestesít minden hercegnős ideált: gyönyörű, méltóságteljes, karizmatikus, arcvonásai nagyon európaiak, így nem kötődik egy bizonyos nemzethez. (Pont ez volt Dalton Trumbo forgatókönyvíró célja is, főszereplője egy képzeletbeli ország szülötte.) Ugyanakkor mellette még Anglia frissen megkoronázott királynője is a szó legpozitívabb értelmében hétköznapinak tűnt.
Audrey Hepburn, a hercegnő
De ki ne tűnt volna szürkének Audrey Hepburn mellett?! A Római vakáció forgatásakor 23 éves volt, és ez volt az első nagy dobása Hollywoodban több kisebb szerep után. A holland-brit származású Hepburn volt a filmipar saját koronahercegnője. Egy sztár, akihez nem volt még csak hasonló sem Hollywoodban. Tökéletes megtestesítője a tengerentúli királyi felségnek, akit a fura keverék akcentusa csak még titokzatosabbá és érdekesebbé tett.
„És bemutatjuk Audrey Hepburnt” – áll a film nyitányában, ami tökéletesen kifejezi, mi volt a Római vakáció küldetése. Bár nagyon édes és kellemes maga a film, Hollywood tudatosan használta fel ahhoz, hogy sztár szülessen vele. Még Vivian Leigh-nek is volt már néhány főszerepe, mielőtt az Elfújta a széllel felfedezték, és Julia Roberts is Oscar-jelölt volt, mielőtt a Micsoda nő!-vel berobbant volna a hírneve. Ritka, amikor olyan tudatosan építenek fel egy mozisztárt, ahogy a Római vakációban tették Audrey Hepburnnel.
Megszületett Hollywood új ikonja
Nem szándékosan alakult úgy, hogy pont Audrey Hepburné lett a Római vakáció főszerepe, ami Oscar-díjat ért. Anna hercegnő szerepére olyan nagy sztárokban gondolkodtak eleinte, mint Elizabeth Taylor és Jean Simmons. De William Wyler rendező új arcot akart. Ezek után érthető, Elizabeth Taylor miért nem felelt meg ennek a kritériumnak.
A még soha nem látott történetszálat – egy hercegnő megszökik, hogy átélje a szabadságot és megtapasztalja életében először, milyen civil emberként létezni – úgy viszi végig a film, ahogy a kamera felfedezi Audrey Hepburn arcát. Érthető, hogy Gregory Peck – aki egy fiatalabb, frissebb választás volt a szerepre az eredetileg tervezett, de a szerepet visszautasító Cary Grantnél – miért volt hajlandó lemondani arról, hogy ő legyen egy film abszolút középpontjában, ahogy korábbi produkcióinál, és alárendelje magát azért, hogy Audrey Hepburn kiemelkedjen.
Gregory Peck egyébként tökéletes választás Joe, az amerikai újságíró szerepére, aki ízelítőt ad Ann-nek az élet élvezetéből, de mint bármelyik igazi mozisztár, tudta, hogy itt nem ő lesz a főszereplő. Peck elfogadta, hogy csak harmadik lehet a filmben Hepburn és az olasz főváros mellett, amit legalább olyan élvezettel tár fel a filmben Franz Planer és Henri Alekan operatőr, mint Audrey Hepburnt.
Igazi római vakáció
Audrey Hepburn és Gregory Peck a Római vakáció című film egyik jelenetében a római Spanyol lépcsőn
A Római vakációt valóban Rómában forgatták. Főként az eredeti helyszíneken, bizonyos belső jeleneteket a Cinecittà olasz filmgyár stúdióiban. Ez 70 évvel ezelőtt elég ritka volt Hollywoodban, különösen egy alapvetően könnyed romantikus vígjáték esetében. Mivel ez eléggé felnyomta a költségeket, fekete-fehérben forgatták, bár a rendező jobban szerette akkoriban már elterjedt Technicolort. A költségcsökkentés szülte kényszer azonban művészileg kedvezőnek bizonyult.
Még ha a Római vakáció az örök város turisztikai imázsfilmje is lehetne, a fekete-fehér fényképezés miatt nem érződik túlszaturáltnak és túlszépítettnek. A város inkább menő, elegáns és időtlen, a képek pedig az olasz neorealizmus esztétikumát idézik. Eszünkbe sem jut, hogy mindezt a spórolás szülte. Wyler filmjének minden kockájából sugárzik a modern elegancia.
Megérdemelte az Oscart a Római vakáció?
Ha őszinték akarunk lenni, a Római vakáció az arcokon és helyeken túl egy sima romantikus film. Bár az eredeti forgatókönyvért is Oscar-díjra jelölték (nem kapta meg), a történet maga nem fajsúlyos, inkább a körülmények alakítják, mint a mély lelki drámák. A befejezés ugyan nem teljesen happy end, ami keserédes ízt hagy maga után, ám nem nevezhetjük katartikus lezárásnak sem, részben azért, mert Ann és Joe karaktere pont olyan kiszámítható és közhelyes, mint a nevük.
Audrey Hepburn a Római vakáció című filmben
Ott van viszont Hepburn természetes, melankóliával átitatott félmosolya. Ez az, ami megindít minket, amikor Anna hercegnő az üres politikai gesztusokkal és lélekölő protokolleseményekkel teli királyi életet választja a szerelemmel szemben, mintegy elfogadva a valóságot egy egyébként tündérmeseszerűen felépített filmben.
Audrey Hepburn bár a Római vakációval lett Hollywood új ikonja, de az Álom luxuskivitelben volt az, ami állócsillaggá tette, és Az apáca története, valamint a Várj, míg sötét lesz azok, amikben valódi mély színészi alakítást nyújtott.
A színészi teljesítményért járó Oscar-díjat nem csak a nehéz szerepekért adják, hanem gyakran azt díjazzák, ha egy színész teljesen átlényegül egy másik ismert emberré. Ezért is egyenes út gyakran az Oscarhoz egy-egy életrajzi film. Hepburn győzelme a legjobb női főszereplő kategóriában kivétel, egyik csoportba sem sorolható. Nagyon ritka, amikor valaki a személyiség, látvány és önkifejezés miatt emelkedik az Oscar csúcsára. Hollywoodnak azonban kellett egy hercegnő, és megtalálta. Miért ne koronázta volna meg?
Forrás: The Guardian, fotó: Getty Images, Wikipedia
