2018. május 08. | marieclaire.hu

Egy extrovertált és egy introvertált szerelme

A férjem társasága a kezdetek óta szórakoztató és üdítő volt számomra, nem kellett agyalni a beszédtémán, nem voltak kínos csendek. Sokat mesélt, én hozzá képest mindig szűkszavú voltam. Egy időben arra gondoltam, amikor társaságba mentünk, hogy őt mennyivel jobban bírhatja mindenki, még az én barátaim is, hiszen sziporkázik, jókedvű, a társaság középpontja, míg én lányos zavaromban ropogtatom a chipset és idegesen szorongatom a borospoharamat. Könnyű kitalálni: a férjem extrovertált, én introvertált vagyok.

A szabadidőnk eltöltésében kezdetben nem akadtak különbségek: aktív, nyitott, izgalmas szakaszát éltem az életemnek, minden nap felolvasóestek, barátnőzés, koncertek töltötték ki az estéimet. Idővel csökkent ezen programok száma, egyre több időt töltöttünk együtt, de igazán az összeköltözéskor jöttek ki a személyiségeink közti különbségek. Míg én egy nehéz munkanap után szeretek kicsit egyedül lenni, olvasni, beülni a kádba vagy csak egyszerűen lenni, addig ő kimozdulna, barátokkal találkozna, programokat csinálna.

Az ellentétek margójára

Hogyan jöhetünk rá, hogy melyik típusba tartozunk? Az intro- és extroverzió megállapításánál az egyik legfontosabb kérdés, hogy honnan származik az energiánk. Az intronak nyugalmi állapot szükséges az energiagyűjtéshez, mert a környezeti ingerekre erőteljesebben reagál, miközben az extronak külső benyomások kellenek az energiatermeléshez. A másik fontos kérdés: hogyan vezetjük le a stresszt? Az introvertált személyiség egy nehéz munkanap után szívesen van egyedül, míg az extrovertált számára az jelenti a kikapcsolódást, ha az ismerőseivel találkozhat. „A csendes embereknek energiára van szükségük a szociális kapcsolatokhoz, míg az extrovertált emberek a kapcsolataik révén nyernek energiát” – olvashatjuk Sylvia Löhken A csend ereje – A zárkózott ember útja a sikerhez című könyvében. A párom gyakran említi, szereti bennem, hogy tudom, mire van szükségem: ha baráti társasággal találkozunk, 2-3 óra együtt töltött idő feltöltődés számomra, ezt követően már kimerít a társalgás, enervált, frusztrált leszek. Jobban érzem magam, ha egyszerre csak egy baráttal találkozok: ilyenkor dől belőlem a szó, és sokkal hosszabb az időbeli kapacitásom.

Kiegészítjük egymást

Milyen előnyök, és milyen súrlódások származhatnak abból, ha egy introvertált és egy extrovertált egy párt alkot? Hogyan hoznak kompromisszumot? Aranka (34) és Miku (33) számára néhány hónap együtt járás után derült ki, hogy különböző személyiségtípusok: Aranka a társaság középpontja, Miku introvertált. Miku kifejezi, ha időnként egyedüllétre van szüksége, ilyenkor megélheti „magányos farkasságát”, olvasással, zenehallgatással, számítógépes rendszerének karbantartásával, sporttal töltődik. Párkereséskor olyan személyiséget keresett, mint a felesége, nyitottsága, közvetlensége lenyűgözte. 12 éve vannak együtt, házasok, két kisgyermekük van. Mióta a gyerekek megszülettek, Arankának kevesebb a szabadideje, ha tehetné, többet röplabdázna, síelne, kórusba járna énekelni, de több otthon végezhető tevékenységgel is töltődne, például gitározna és olvasna. Szerintük a szabadidő másfajta eltöltésének igénye okozhat problémát hasonló pároknál. Míg van elég idő, ez nem gond, kevés szabadidőnél okozhat konfliktust.

„Míg a páros egyik tagja inkább befelé figyel, elsősorban önmagára és a gondolataira, addig a másik kifelé, és ebből adódóan a saját helyzetét másokhoz viszonyítva határozza meg”

Közösek a céljaitok és álmaitok, a legfontosabb témákról hasonlóan gondolkodtok? Városban vagy vidéken szeretnétek élni? Hány éven belül szeretnétek gyereket? Hova utaznátok szívesen? Ha ezekben és a hasonló, jövőre vonatkozó kérdésekben meg tudtok egyezni, a legfontosabb dolgok stimmelnek. Judit (30) és Bálint (32) 8 éve vannak együtt, házasok. A kapcsolatukban évekbe telt, mire kijöttek különbözőségeik: Judit felvállalta, hogy fontos számára az énidő, nem akar állandóan barátokkal, szülőkkel találkozni. „Először nem is volt ezzel gond, én sem szeretek állandóan kimozdulni. – reagál Bálint. – Nála komoly szükséglet az egyedüllét, én teljesen máshogy vagyok kódolva, és ezt nem mindig tudtam a helyén kezelni. Ekkor jöttem rá, hogy nehezen tudok egyedül lenni. Úgy értem, el tudom foglalni magam egy darabig, de rövid idő után keresem Judit társaságát. Kezdetben azt hittem, hogy a héten 1-2 nap egyedüllét elég lehet számára, ma már tudom, hogy napi szinten szüksége lenne rá. Elismerem, hogy nehezen tudok azonosulni az introvertáltságnak ezen tulajdonságával.”

Mindketten szeretik a kreatív tevékenységeket, Bálint gitározik, Judit naplót ír, fest, fotózik. Közös program a filmnézés, továbbá társasoznak, koncertre járnak, utaznak. „Bálint egyre jobban tolerálja, ha egyedüllétre vágyom, de az elején nehéz volt ezt megfogalmaznom neki – fejti ki Judit. – Azt hiszem, régebben kicsit kirekesztve, elhanyagolva érezhette magát emiatt, és azt gondolta, vele nem szeretnék együtt lenni. Egy hosszú és stresszes munkanap után, amikor feszült vagy, nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, hogy elmondd a párodnak, az amúgy is külön töltött napon felül kicsit inkább egyedül szeretnél lenni, úgy hogy megértse, ez nem az ő személye ellen szól. Most már ő is látja, hogy egy nagy ölelés és egy zavartalan fél óra mennyit segít, hogy jobban érezzem magam és tiszteletben tartja, ha jelzem, hogy erre van szükségem.”

Úton egymás felé

A jól működő kapcsolat alapja az önismeret mindkét fél részéről, hogy tudjuk, mi jó nekünk és mi nem, és ezt kommunikálni is tudjuk partnerünk felé. Zsófi (27) szeret kimozdulni otthonról, barátokkal találkozni, Gergő (28) a magányosabb olvasást, írást, számítógépes játékokat, fotózást választja szabadidejében. Szívesen utaznak, filmet néznek, koncertre járnak közösen, nagy szenvedélyük a gasztronómia, aminek otthon és különböző ízvilágú konyhák kipróbálásával egyaránt hódolnak. 1,5 éve alkotnak egy párt, távkapcsolatban élnek. Gergő előnynek tartja, hogy különböző személyiségtípusba tartoznak. „Úgy vallom, hogy szükségünk van ellentétekre ahhoz, hogy teljes emberek lehessünk. Mivel Zsófi extrovertált, képes kimozdítani bezártságomból, a hétvégékre több programlehetőséget is javasol, amit nagyon élvezek. Kiegészítjük egymást.” Szerintük a nehézség hasonló pároknál az lehet, hogy „míg a páros egyik tagja inkább befelé figyel, elsősorban önmagára és a gondolataira, addig a másik mindig kifelé, és ebből adódóan a saját helyzetét másokhoz viszonyítva határozza meg. Emiatt lehet az, hogy én hallgatagabb vagyok, amit a párom gyakran nem tud hova tenni, számomra az nehézség, hogy ő ezt a csendet beszéddel szeretné megtörni. Mindenesetre szerintem éppen az lenne a nehezebb, ha mindketten ugyanazt a személyiségtípust testesítenénk meg, mert több vita fakadna abból, hogy mit csináljunk, hova menjünk, hisz ha például mind a ketten extrovertáltak lennénk, folyamatosan ezen vitatkoznánk.” Zsófi hozzáteszi, hogy a cél az egyensúly, hogy a pár mindkét tagjának rezgései hasonló szinten legyenek ugyanabban az időben.

„A csendes embereknek energiára van szükségük a szociális kapcsolatokhoz, míg az extrovertált emberek ezek a kapcsolatok révén nyernek energiát”

Mi segítheti egy ilyen kapcsolat működését? A tervezés, a megbeszélés, és a közös programok. Milyen kikapcsolódásra volna szükségetek, hová szeretnétek, ha a másik elkísérne? Fontos azt is egyeztetni, hogy amikor külön töltitek az estét, ki kivel találkozik. Az introvertált ember nem akar mindig otthon ülni, szerethet színházba, moziba, koncertre járni, tehát kimozdulni, de lehet, hogy jobban megválogatja a programokat. Az extrovertált ember sem szeret folyton barátokkal találkozni és nyüzsögni, és előnyben részesítheti az otthoni kikapcsolódást. Ezáltal az otthonotokban és azon kívül is megtalálhatjátok azokat a programokat, amik mindkettőtöket feltöltenek. A házimunkában, a mindennapok szervezésében is segítheti egymást a két típus: partnerünk meg tud tenni olyan dolgot, amivel tehermentesít bennünket, és fordítva. Az extrovertált fél magára vállalhatja a kapcsolattartást az emberekkel, szolgáltatókkal, míg ha introvertált, egy program, kirándulás aprólékos megszervezésében élheti ki magát. Ha különböző típusba is tartoztok, de kommunikáljátok egymás felé a szükségleteiteket, és mindkettőtök számára a kompromisszum és az egyensúly megteremtése a cél, elkerülhetők az esetleges súrlódások, amelyek a különbözőségetekből adódnak. Ebben rejlik majd az erősségetek.

Szerző: Strausz Kinga (Central Médiaakadémia gyakornok) Fotó: Profimédia – Red Dot

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

“Azt, ami történt velem soha nem fogom tudni feldolgozni” blog

“Azt, ami történt velem soha nem fogom tudni feldolgozni”