Döntéseink formálják és alakítják életünket, sőt jellemeznek is bennünket, mert értékrendünket tükrözik. Azonban bármilyen okosan és megfontoltan akarjuk is kimondani az utolsó szót, a jövőt nem látjuk előre, így az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot nehéz kiiktatni. Próbatételekből akad elég mindenki életében: felmondjunk vagy tűrjünk tovább a munkahelyünkön? Ápoljuk-e mi idős szeretteinket vagy keressünk egy otthont, ahol szakszerű ellátást kap minden nap? Maradjunk otthon kismamaként vagy folytassuk a karrierünket? Szakítsunk vagy maradjunk a párunk mellett? Mivel a nehézségek tárháza kifogyhatatlan, inkább figyeljünk saját magunkra. Az ugyanis, hogy miként hozunk döntéseket, nagyban függ az alapszemélyiségünktől, értékrendszerünktől, meggyőződéseinktől és életszemléletünkről.
„Már megint nem tudom mit főzzek ebédre!”
Vannak, akiknek olyan kérdésekben is nehéz dönteni, amelyeket mások észre sem vesznek a mindennapok forgatagában. Mit főzzünk, hová utazzunk a hétvégén, melyik filmet nézzük meg a videótárból? A vívódás már ezekben a szituációkban elkezdődik és minél több információt gyűjtenek be, annál bizonytalanabbá válnak. Ők azok, akik, ha dönteniük kell körbe kérdeznek mindenkit a családban és az ismerősök között, majd kétségbeesve lerogynak egy székre és arra gondolnak, hogy így képtelenség dönteni, ha mindenki mást tanácsol. Ez arra a tényre hívja fel a figyelmünket, hogy a döntés előtt mindig egyedül vagyunk, mert senki sem tud a helyünkbe lépni, és senki sem ismeri a helyzetünket olyan jól, mint mi magunk. Így a döntéshez elengedhetetlenül fontos az önismeret.
„Ide nekem az oroszlánt is!”
Impulzív embertársaink nem sokat teketóriáznak. A nehéz döntéseket is hirtelen, leginkább megérzésükre és érzelmeikre hallgatva hozzák meg. Nem agyalják túl a dolgokat, nem racionalizálnak, mérlegelnek órákig, hanem gyorsan meghozzák a döntéseiket, amelyeket utólag vagy megbánnak vagy nem.
„Vizsgáljuk meg alaposan a helyzetet!”
Vannak, akik minden lehetőséget gondosan és aprólékosan nagyító alá vesznek, pro-kontra felsorakoztatják az érveket. Kiiktatják az érzelmi érintettségüket és racionális rendszerbe foglalják az egyes irányokat és azok várható következményeit. Ez egy roppant nehéz feladat és időigényes is és a döntés sikerességét ez a módszer sem mindig biztosítja.
Természetesen sokféle típust lehetne még felsorolni, hiszen ott vannak például a biztonsági játékosok, akik csak minimális kockázatot vállalnak. Nem beszélve azokról, akik egyenesen menekülnek az ilyen szituációk elől és azt várják, hogy majd valami égi segítség érkezik, amely kimenti majd őket a szorongatott helyzetükből. Bármelyik csoporthoz is érezzük magunkat közelebb, fontos, hogy megfelelő stratégiával rendelkezzünk, ha saját megoldást kell kidolgoznunk egy választási helyzetben.
Tippek, hogy könnyebben döntsünk!
- Figyeljünk arra a bizonyos belső hangra. Nehéz döntéseknél ne csupán racionális elménkre hallgassunk, hanem megérzéseinkre is.
- Egy bizonyos mértékű stressz és szorongás teljesen normális nehéz döntések meghozatala előtt, ezt fogadjuk el.
- Reális, belátható határidőn belül döntsünk. Nem baj, ha alszunk a válaszadásra még egyet, de ha túl hosszú ideig húzzuk az időt, akkor elvész az addig felépített ok-okozati rendszer és újra bele kell ásnunk magunkat a már meglévő információkba.
- Fontos a jó önismeret: legyél tisztában értékeiddel, erősségeiddel.
- Tévedni emberi dolog. A korábbi rossz döntések már ne befolyásoljanak a későbbi válaszutaknál. Tanuljunk és építkezzünk a tapasztalatainkból és ne rossz ómenként tekintsünk rájuk. Másfelől pedig vannak olyan döntések, amelyek következményén tudunk alakítani, ha szükséges.
- Fogadd el, hogy az adott pillanatban a lehető legjobb döntést hoztad! Ne törekedj perfekcionizmusra! Nincs mindig tökéletes megoldás. Elégedjünk meg azzal, hogy egy elég jó döntés született.
Bár időnként egy jó döntéshez szerencse is kell, nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy a saját álláspontunk kialakítása milyen részfolyamatokból áll. A választási helyzetekre természetesen fel kell készülni. Ebben a fázisban fontos az épp elegendő információ összegyűjtése. Egy vásárlási példával élve, ha egy üzletben túl kevés az áru, akkor úgy érezzük, hogy itt nincs miből választani, ha túl sok, akkor már abban is elfárad az ember, ha végignéz az áruházon. Mindkettő negatívan befolyásolja a döntésképességet.
Ezután vizsgáljuk meg a pro-kontra érveket. Készítsünk egy legrosszabb és egy legjobb forgatókönyvet. Az előbbinek nem az a lényege, hogy a kardunkba dőljünk és elijesszük magunkat mindenféle további döntéstől, hanem segít felmérni, hogy mekkora kockázatot vagyunk hajlandóak vállalni. Valamint segít mérlegelni annak a valószínűségét, hogy ez a legrosszabb verzió egyáltalán bekövetkezhet-e. A legjobb forgatókönyvvel pedig azt mérlegelhetjük, mit veszítünk, ha nem használjuk ki az adódó lehetőséget.
Nagyon fontos, hogy miközben fontolóra vesszük milyen kompromisszumokat és áldozatokat vagyunk hajlandóak vállalni egy ügy érdekében, racionális időben hozzunk döntést. Ha a körültekintő előkészítés ellenére döntésünk mégsem bizonyulna később a legmegfelelőbbnek, akkor természetes, hogy sajnáljuk, megbánjuk a választást. Elképzelhető, hogy ezt a sajnálatot sokáig érezzük majd, de ez nem szabad, hogy okot adjon arra, hogy utáljuk magunkat.
Természetesen könnyebb elfogadni a jó döntéseinket, mint okulni az elhibázottakból. Rossz döntést hozni azonban emberi dolog. Meg kell tanulnunk szeretni a hibás, tökéletlen dolgokat is, amelyeket létrehozunk és megbocsájtani magunknak, amiért létrehoztuk őket. A sajnálkozás ne arra emlékeztessen, hogy valamit rosszul csináltunk, hanem arra, hogy tudjuk jobban is csinálni.
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
Fotó: Unsplash.com
