Mindenkinek megvan a maga személyes szférája, a magánügyei, akkor is, ha egyedül él, és akkor is, ha párkapcsolatban. És persze mindenkinek van titka, múltja és olyan sztorija, melyet nem szívesen oszt meg a párjával, még akkor sem, ha évek óta élnek együtt. De mint tudjuk, a legtöbb titkokra előbb-utóbb fény derül, különösen mióta az ördög okostelefon formájában kísért, hiszen a tenyérnyi intelligens kütyük – mint azt több hazánkban végzett felmérés is bizonyítja – igenis képesek arra, hogy romba döntsenek egy jól működő, harmonikus kapcsolatot, félreértéseket generáljanak, s felszínre hozzák mindazt, amit legszívesebben örökre elhallgatnánk, ráadásul még függőséget is okoznak.
Nomophobia
Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot a Psychology Today szakportálon Dale Archer pszichiáter cikke az okostelefon-függésről, más néven nomophobiáról. Az elnevezés a no mobil phobia kifejezésből származik, az ebben szenvedők rettegnek attól, hogy elveszíthetik a mobiljukat. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor légzési nehézség, szédülés, hányinger, szapora szívverés, mellkasi fájdalom is felléphet.
Udvardy-Mészáros Ágnes pszichológus, család- és párterapeuta is megerősíti, hogy az okostelefonok komoly függőséget alakíthatnak ki, hiszen legtöbbször nincs semmilyen idő- vagy térbeli korlátozó tényező a hozzáférésben – a felkeléstől a lefekvésig a kezünkben van az online világ, a kísértés ott lapul a zsebünkben. „Okostelefon-használat közben az agyban ugyanazok az örömközpontok aktiválódnak, mint például alkoholfogyasztás, játék vagy cigarettázás során, vagyis minden olyan esetben, amikor valamiféle örömöt élünk át. Jutalmazásként éljük meg, ha lájkolják a fotónkat, ha kapunk egy üzenet, de azt is, ha csak pörgetjük a közösségi oldalak felületét. Kimutatható hogy az okostelefon használata során kissé megemelkedik a dopaminszint és izgalomba jövünk – árulja el a szakember. „Amikor egy új applikáció megjelenéséről vagy eseményről küld értesítést a telefonunk, és megnyitjuk azzal a céllal, hogy ezt megnézzük, akkor a megnézést követően még átlagosan 7 percig kalandozunk az online világában, noha már elvileg semmi dolgunk nem lenne ott” – mondja Udvardy, s hozzáteszi, hogy annak ellenére, hogy az okostelefonok a kapcsolatteremtés- és tartás megkönnyítését szolgálják, szépen lassan átalakíthatják társas kapcsolatainkat oly módon, hogy egyre kevesebb lesz az offline együttlét és kapcsolódás.
Ha tehát egyedül vagyunk, a kütyü kiváló menedékként szolgálhat, társaságban azonban szakadékot váj a partnerek közé, ráadásul pár éve az okostelefon a hálószobákba is bekerült. Pont az említett BÚÉK-film producere, Geszti Péter nyilatkozta egyszer egy interjúban, hogy olyan világot élünk, ahol reggelente előbb nyúlunk a telefonunk, mint a partnerünk után.
Fotó: InterCom / Nánási Pál
A zöld szemű szörny
Vajon kétségeink feljogosítanak bennünket arra, hogy kutassunk párunk telefonjában? Vajon melyik az erősebb érzés, a gyanú, vagy a bizalom? Sára szerint az, hogy egymás e-mail fiókjában, Facebook-profiljában és telefonjában való kutakodás etikátlan dolog, ha pedig valaki odáig jut, hogy feltörje a párja fiókjait vagy ellopja a jelszavait, így ellenőrizve, hogy mikor és mit írt vagy küldött át, az minden határon túlmegy. „Kizárólag extrém helyzetben tudok elképzelni ilyesmit, például, ha házastársak vagy kapcsolatban élők közül az egyik váratlanul meghalna, s hagyatéki ügyek intézéséhez szükség volna plusz adatokhoz, vagy ha a szerettem eltűnt, és nincs egyéb nyom, amelyen elindulhatnék. Ilyen szélsőséges eseteket leszámítva nem nézelődnék a másik telefonjában.”
András elárulta, hogy volt példa arra, amikor belenézett párja üzeneteibe. „ A barátnőm és a barátnője csajos csevegését olvastam el, amit szépen félre is értettem. Másnap egy nagyon dühös üzenetet hagytam a páromnak azzal, hogy ha jót akar a kapcsolatunknak, akkor soha többé ne kösse az orromra a jelszavait, mert csak félreértés lesz belőle. Azóta is ugyanaz a jelszava, de eszem ágában nincs újra beleolvasni a privát levelezéseibe.
Edina is megbánta, hogy évekkel ezelőtt a tettek mezejére lépett és a gyanús jelek miatt engedélyt adott magának, hogy elolvassa barátja üzeneteit. „Akkor kutakodtam, amikor a fürdőszobába ment, mert gyanús lett, hogy folyton SMS-e jött, ha velem volt. Amikor rákérdeztem, hogy kitől jön a sok üzenet, csak annyit mondott, hogy egy haverjától, de én kiderítettem, hogy az üzenetváltásait egy nővel bonyolította. Egy ideig képes voltam magamban tartani a csalódottságom, aztán egy nap a párom nyakába zúdítottam a dühöm, leleplezve ezzel a telefonjában végzett nyomozásom. Óriási vita kerekedett a dologból, a bizalmi kapcsolatunk erőteljesen meginogott, és pár hónappal később szétváltak az útjaink.
Rékának egy születésnapi meglepetés megszervezéséhez volt szüksége néhány telefonszámra – ezeket csakis a férje telefonjából tudta megszerezni, és értelemszerűen nem avathatta be abba, hogy mi készül a háta mögött. „A szülinapi parti után elmondtam neki, hogy belenéztem a mobiljába, de nem érintette kellemetlenül, sőt, inkább örült az eredménynek. Ha nem árulom el neki, hogy hogyan vettem fel bizonyos emberekkel a kapcsolatot, talán magától rá se jött volna. Mindez a negyvenedik születésnapján történt, de az ötvenediken is hasonló módon járnék el” – mondja Réka, s úgy véli, hogyha két fél között erős a kapocs, akkor aligha lehet probléma abból, hogy a felek ránéznek egymás üzeneteire. „A mi esetünkben a telefon csak eszköz volt egy szép ünnepi gesztushoz, de ha azért csenjük el a párunk telefonját, hogy nyomozzunk utána, s hogy bizalmas információk után kutassunk, akkor ott bizony baj van a kapcsolattal. Egyébként nem egyszer volt már olyan, hogy meg szerettem volna nézni valamit a férjem telefonján, laptopján, de előtte megkérdeztem, hogy megnézhetem-e, ő pedig természetesen megengedte. Így működik ez fordítva is”.
Ferencnek még sosem jutott eszébe más telefonjában böngészni. „Ha tudni akarok valamit, megkérdezem. A digitális kutakodás hátterében bizalmatlanság, rosszindulat, féltékenység, kíváncsiság vagy irigység áll. Szerintem a belügybe való beavatkozás nem korrekt módszer, a másik üzeneteinek elolvasása majdnem olyan, mintha meglopnád a párodat” – vallja.
Forrás: Pinterest
A pszichológus szerint sok ember szavahihetősége kérdőjeleződik meg manapság a kimenő és bejövő hívások vagy SMS és chat üzenetek miatt, ráadásul a párunk utáni digitális nyomozgatás önbizalomhiánnyal is magyarázható, ugyanis ha féltékenységet élünk át, akkor nem tartjuk magunkat elég értékesnek, s nem hisszük el, hogy képesek vagyunk megtartani a párunkat.
Kétélű fegyver lehet a Goggle Maps új, androidos eszközön és asztali gépen elérhető funkciója is, melynek segítségével bármikor visszanézhetjük az útvonalat, melyet a telefonunk alapján rögzít a Google. A funkció eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy biztonságban tudhassuk szeretteinket vagy kedvesünket, ha épp nincs velünk (percekre lebontva látható, hogy mikor, merre járt az illető). Vajon hány álmatlan éjszakát okoznánk magunknak, ha féltékenységből kezdenénk el használni a GPS nyomkövetést?
Arra a kérdésre, hogy mi lehet az optimális magatartás egy párkapcsolatban az okoskütyük használatát illetően, a szakember a következőket javasolja: „Fontos, hogy a felek megbeszéljék egymással az aggályaikat. Ha a párunk szívet tett egy nőismerőse posztja alá, ne kezdjünk el rögtön összeesküvés-elméleteket gyártani, ne vonjunk le következtetéseket, inkább nyíltan kérdezzük meg, amire kíváncsiak vagyunk. Az együtt eltölthető minőségi idő megóvása érdekében nem árt tudatosan szabályozni a párkapcsolatban eltöltött telefonhasználat időtartamát (a gyártók már az időkorlát felállítására is kifejlesztettek applikációkat), hiszen a digitálisan felelős magatartás és a megfelelő telefonhasználat igazi kulcsa az önuralom és a mértékletesség kellene, hogy legyen.
Fotók: InterCom / Nánási Pál
Szerző: Jónás Ágnes
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
