Depressziós vagy? Hogyan segítsek?

2019. február 04.
Legyen szó élettársról, barátról, családtagról vagy a tágabb környezetünkről gyakran nehéz megérteni, hogy szerettünk hirtelen ennyire magába fordult, reményvesztett, szorongó, panaszkodó, elhanyagolt és magatehetetlen lett. Mintha az általunk jól ismert személyt elragadták volna az UFO-k és kicserélték volna egy számukra idegenre, akin, úgy néz ki, már segíteni sem lehet. Szepesi Andrea coach és tanácsadó segít most tanácsaival, hogy ilyenkor mit tehetünk.

Matt Haig író szerint „a depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nem lát jövőt. Nem csak hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.” Ettől a helyzettől nem csak az szenved, aki depressziós, hanem a környezete is, mivel rettenetes érzés, amikor nem tudjuk, hogyan segítsünk egy szenvedő barátunkon vagy családtagunkon. Ez az állapot roppant kimerítő és érzelmileg megterhelő, mivel folyton aggódunk és foglalkozunk a másikkal, de sokszor valójában azt sem tudjuk, mit tegyünk.

Hogyan tudunk a legjobban segíteni?

  • Talán a legfontosabb az, hogy a hozzátartozók fogadják el a fennálló helyzetet és azt, hogy nem az illető tehet róla, hogy depressziós és nem a gyenge akaratereje miatt került ebbe a helyzetbe. Forduljanak a szenvedő fél felé empátiával és ne ítélkezzenek, moralizáljanak. Ne hibáztassák őt az állapotárért! Ez pont olyan lenne, mintha azt várnánk el egy influenzás betegtől, hogy ne legyen lázas, ne köhögjön olyan hangosan, mert az idegeinkre megy és hagyja abba a szimulálást, mert egy kis megfázástól nem lehet ennyire szenvedni!
  • Ne bagatellizáljuk el a helyzetet! Nyugodtan felejtsük el az olyan „jó tanácsokat”, mint „aludd ki magad, aztán majd minden jobb lesz” vagy „látod Afrikában milyen éhínség van, neked meg semmi okod sincs rá, mégis depressziós vagy!” A helyzet komolyságának figyelmen kívül hagyása és a tünetek tagadása általában nem, hogy nem segít, de kifejezetten kontraproduktív! Csak olaj a tűzre, ha a szenvedő fél érzéseit leértékeljük, mert csak még nagyobb szégyenérzetet, lelkiismeretfurdalást és frusztrációt generálunk a depressziós félben, aki már így is értéktelennek és tehetetlennek érzi magát.
  • Forduljunk hozzátartozónk felé sok türelemmel, jóindulattal és kedvességgel még akkor is, ha a másik fél folyton panaszkodik, viselkedése olykor elutasító vagy hangulat ingadozásai vannak. Biztosítsuk arról, hogy számíthat ránk! Ez azért is fontos, mert aki depressziós, az gyakran rettentő bizonytalanná válik és még a legalapvetőbb döntéseket is inkább másokra delegálja. Ennek ellenére ne vegyünk le róluk minden felelősséget, mert ez minden jó indulatunk ellenére, csak tovább növeli az inkompetencia érzését. Így, ha az érintett személy képtelen valamiben dönteni egy adott pillanatban, jobb, ha egy másik belátható időpontra toljuk a döntéshozatalt.
  • Egy depressziós ember folyton kimerült és olyan alacsony az energia szintje, hogy már az is óriási megterhelést jelent számára, ha fel kell kelnie az ágyból és le kell ugrania a sarki boltba. Épp emiatt még a legalapvetőbb dolgokat is meg kell ünnepelni! Méltányoljuk a legapróbb erőfeszítéseket, és adjunk hangot a legcsekélyebb sikernek is, hogy erősítsük hozzátartónk, barátunk önbizalmát, önértékelését. Legjobb, ha lépésről-lépésre haladunk, vagyis, ha az illető fizikailag letaglózva érzi agát, akkor ne akarjunk ráerőszakolni egy aerobic órát, hanem hívjuk el inkább egy rövid sétára. A későbbiekben, ha már jobban van, természetesen rávehetjük egy nagyobb állóképességet megkövetelő edzésre is, hiszen a sport, nagyon jól eltereli a figyelmet és a véghez vitt fizikai teljesítmény elégedettséggel tölti el az embert.
  • Előfordulhat az is, hogy a depressziós személy egy idő után szinte teljesen elszigeteli magát. Ez esetben is maradjunk türelmesek és biztosítsuk arról, hogy mennyire szeretjük őt és szükség esetén itt vagyunk és mellette állunk. Még beszélgetni sem kötelező, ha a másik fél nem nyitott rá, felolvashatunk neki a kedvenc könyvéből vagy megnézhetünk együtt egy jó filmet.
  • A depressziós fél gondolatai gyakran beszűkülnek és egy negatív spirálban mozognak, mintha mindent egy torz, szürke lencsén keresztül szemlélnének. Egyesek sokat panaszkodnak, mások épp ellenkezőleg: szótlanná válnak. Ebből az önsanyargatásból segíthetünk kilépni azzal, ha eltereljük a figyelmét. Próbáljuk meg túlzott nyomás gyakorlás nélkül, olyan programokkal, tevékenységekkel megkínálni, amelyek kimozdítják pár órára a lakása magányából. „A párom az utolsó pillanatban visszamondta, ezért van egy felesleges belépőm erre a kiállításra, nagy szívességet tennél, ha eljönnél velem.” Persze arra is inspirálhatjuk, hogy fogjon bele valamilyen régi alkotó tevékenységbe, amely korábban már örömöt szerzett neki (pl.: festés) vagy felfedeztethetünk vele új hobbikat is.
  • Mivel ez az odafigyelés a környezet részéről nagy türelmet igényel, mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy kerüljük az olyan rosszalló megjegyzéseket mint: „Ha a helyedben lennék én biztos nem emészteném magam egész nap ezen!” vagy „Te ezt most direkt csinálod, hogy idegesíts? Ne akarjunk ultimátumokkal nyomást gyakorolni: „Ha nem szeded össze magad, itt hagylak!” Az ilyen meggondolatlan kijelentések csakis ellenállást váltanak ki.
  • Ne erőlködjünk folyamatosan azon, hogy milyen új praktikát találhatnánk ki, hogy felvidítsuk a másikat. Egyszerűen tegyük fel a kérdést: miben és hogyan segíthetek neked? Mire van most leginkább szükséged? A tehermentesítés jó ötlet egy lelkileg erősen megviselt egyén esetében: elhozzuk a gyereket az iskolából, főzünk valamit, elmegyünk a postára. Azonban ezeket a szívességeket óvatosan kell adagolnunk, mert a másik fél úgy is érezheti, hogy már ezekre az apró dolgokra is alkalmatlan. Ne akarjuk elérni, hogy depressziós hozzátartozónk teljes mértékben ránk támaszkodjon, vagyis ne csináljunk meg mindent helyette, mert hosszú távon ez a függőség a depresszió melegágya lesz.
  • Legyünk realistán optimisták és reménykeltők! Ez azt jelenti, hogy legyünk bizakodók, de a kicsattanó vidámságot hagyjuk inkább akkorra, amikor majd hozzátartozónk is együtt tud velünk örülni. Az ugyanis a másik félnek elég frusztráló tud lenni, ha úgy érzi, attól kellene jó kedvre derülnie, hogy mi épp „telenevetjük” az auráját.

A segítségnyújtás során számunkra is egy fontos kapaszkodót jelenthet, ha felismerjük, hogy a depressziós személy még akkor is, ha a hangulata folyton ingadozik, kötekedő, elviselhetetlen, agresszív vagy sértő dolgokat mond, nem velünk van baja és nem akar bennünket szándékosan megbántani. Túl kell lépnünk a vele szemben érzett esetleges dühünkön, mert a veszekedés nem segít!

Ne hibáztasd magad a kialakult helyzetért! Nem te tehetsz arról, hogy hozzátartozód depressziós és pesszimista gondolatai vannak! Ha azonban a tünetei súlyosbodnak és netán öngyilkossági gondolatokkal párosulnak, akkor minél gyorsabban igyekezzünk rávenni, hogy forduljon szakemberhez!  Akár el is kísérhetjük az első konzultációra!

Természetesen legjobb, ha nem várunk túl sokat azzal, hogy felkeressünk egy szakembert. A legtöbb esetben ugyanis önmagában a baráti, családi segítség sajnos nem lesz elegendő arra, hogy a szerettünk kilábaljon a lelki gondokból.  A családnak és a baráti körnek pedig épp ugyanúgy szüksége van a feltöltődésre, hogy a legjobban segítő környezet lehessen, amíg erre a depresszió elleni munkában szükség van.

Infówww.szepesiandrea.hu

Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!

Fotó: Profimédia – Red Dot