Minden szülőnek ismerős lehet a szituáció: miután végigasszisztálták a gyermekük virtuális tanóráját ilyen-olyan formában, épp időben végeztek a saját munkájukkal, hogy még határidő előtt leadják a projektet, elintézték a bevásárlást, kitalálták és megfőzték a reggelit, ebédet és vacsorát, mindezt tulajdonképpen szusszanásnyi szünet nélkül, gyakran válnak a szülők a nap végére ingerültté. „Sokkal gyakrabban emeltem fel a hangomat, mint korábban. A gyerekek észrevették ezt a változást, és elkezdtek inkább az apjukhoz fordulni segítségért, ami nekem még kapóra is jött” – mondta a 41 éves kétgyermekes anya, aki március óta dolgozik otthonról. A szülők pedig gyakran csak akkor veszik észre, hogy baj van, amikor a testvérek egymás közötti kommunikációjában másolják a szülők reakcióit, szófordulatait.
Házisárkánnyá tesz a járvány
Az embereknek olyan helyzetekkel kellett és kell szembenézniük, amelyeket legvadabb álmaikban sem gondoltak volna. Ennyi hónap bizonytalanság után pedig nehéz folyamatosan a legjobb önmagunkat adni. A szülők stresszesek, és bár van vakcina a láthatáron, a járvány végét még mindig nem látni pontosan.
A tavasszal tapasztalt rugalmasság és tettrekészség mára fásultsággá és frusztrációvá változott
– mondta Nina Vasan, a Stanford Egyetem pszichiátere. „Emiatt pedig nehéz ura lenni az érzéseinknek. Ha a dühkitörések és az ingerlékenység válik a viselkedésünk alaptermészetévé, azzal viszont hatalmas károkat okozhatunk. A valódi sérülést akkor okozzuk, ha egyenesen a gyerekre kiabálunk, olyan megjegyzéseket vágunk a fejéhez, mint például: miért csináltad ezt? Ezerszer elmondtam, hogy…, sohasem figyelsz rám – sorolta a pszichiáter. – Még rémisztőbb és felkavaróbb a szavakat kísérő hangsúly és arckifejezés. Halálra rémiszthetnek egy gyereket.”
A folyamatos kiabálás megváltoztatja az agyat
A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyakori kiabálás a kisgyermekekkel stresszválaszt vált ki náluk, amelynek hosszú távú következményei lesznek. „A kutatások szerint a verbális bántalmazás megváltoztathatja az agy szerkezetét – mondta Harvey Karp gyermekorvos. – A folyamatos kiabálás és a stressz, amit okoz, növeli a szorongás, depresszió és egyéb hangulati zavarok kialakulásának kockázatát, de krónikus fájdalomhoz, és más, későbbi egészségügyi problémák melegágya lehet. Arról nem is beszélve, hogy nem oldja meg a problémát sem. Épp ellenkezőleg, a kutatások szerint azok a gyerekek, akikkel többet kiabálnak, még többször mennek szembe a szülői elvárásokkal.”
Ráadásul nem csak maguk a kisgyermekek szenvednek, amikor a szülő kiabál velük. A tanulmányok arra világítottak rá, hogy azoknál a gyerekeknél, akikkel a szüleik kemény szavakat használnak, gyakoribbak a viselkedési problémák. „Nem tanítunk egészséges kommunikációs készséget a gyermekünknek vele, helyette azt mutatjuk, hogy a kiabálás, a verbális bántalmazás és a negatív egymás közötti interakciók jelentik a kommunikációt” – magyarázta Jenny Seham pszichológus, a Montelfiore Egészségügyi Központ professzora.
Legyünk elnézőbbek magunkkal
Nem várható el a szülőktől egy ilyen időszakban, mint a mostani pandémia, hogy Buddha nyugalmával üljenek és reagáljanak mindenre. Nem vagyunk tökéletesek, és a türelem érthető módon törékenyebb, mint máskor. Így fontos, hogy a szülők megbocsátóbbak legyenek saját magukkal. A pszichológus szerint nagyon fontos, hogy tudják, nincsenek egyedül a problémával. Ugyanakkor fontos tudatosítani azt is, hogy bár a kiabálás hirtelen jó és gyors megoldásnak tűnhet, az érzelmi kontroll gyakori elvesztése negatív következményekkel jár. A jó hír, hogy a gyerekek roppant rugalmasak, és a szülők saját viselkedésük megváltoztatásával felülírhatják az elmúlt hónapok negatív hatásait.
Olvastad már?
Seham arra is javasolt stratégiákat, hogyan lehetünk urai saját érzelmeinknek, milyen módszerekkel érhetünk el azonnali és hosszú távú fejlődést az önkontrollban, még a végeérhetetlennek tűnő világjárvány kellős közepén is.
Legyünk könyörületesek önmagunkkal. Ha kedvesebbek vagyunk saját magunkkal, és figyelünk a saját jóllétünkre, feltöltődhetünk ahhoz, hogy elláthassuk a szülői feladatainkat, emellett jó példával járunk elöl a gyermekeink számára, a self-care fontosságát megtanítva.
Tanuljuk meg, hogyan lassíthatjuk a stresszreakciónkat. Figyeljük meg a saját érzelmi hullámzásainkat. Inkább lépjünk ki a szituációból, ha úgy érezzük, hogy elveszítjük az önuralmunkat, és akkor térjünk vissza, ha megnyugodtunk. Lehet, hogy csak pár másodpercnyi nyugodt légzésre, egy kis szünetre van szükség, és egészséges módon reagálhatunk ezután az adott helyzetre. Ám ezt muszáj megfigyelni, megtanulni, felismerni és gyakorolni.
Gondoljuk át, ki a szövetségesünk, és ki van rossz hatással ránk. Fontos, hogy tudjuk, kihez fordulhatunk támogatásért, melyik szerettünk képes elterelni a figyelmünket, ki az, aki megnevettet vagy csak tartja a vállát (akár csak virtuálisan is), hogy kisírhassuk magunkat rajta. Tartsuk távol magunkat ugyanakkor a kritikus hangoktól, beleértve a saját bensőnkből érkező negatív, önkritikus gondolatokat is.
Kerüljük a negatív híreket, amennyire csak lehet. Nézzünk minél kevesebb tévét, csökkentsük a legminimálisabbra a doomscrollozást, a hírek és közösségi oldalak lapozgatását. Ezek könnyen szorongást, rossz érzéseket és feszültséget ébreszthetnek bennünk.
A testmozgás, beleértve a gyermekeinkkel közösen végzett fizikai aktivitást is, elképzelhetetlenül jó hatással van a nemcsak a testünkre, de a lelkünkre is.
Tanuljuk meg a pozitív kommunikációt. A kemény stílusnak kemény következményei lehetnek. Próbáljuk meg ugyanazt a tartalmat melegebb, kedvesebb tónusban közvetíteni.
Kérjünk segítséget, ha szükséges. Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk irányítani a kommunikációnkat, vagy nagyon könnyen dühkitöréseink támadnak, és tehetetlennek érezzük ezekkel szemben magunkat, érdemes szakember segítségét kérni, megkeresni egy pszichológust vagy más támogató személyt.
„Ne legyünk túl szigorúak magunkkal, ne büntessük magunkat akkor sem, ha becsúszik egy-egy hiba. Ez egy folyamat, nem egy varázsütésre elmúló dolog. Mindig tartsuk szem előtt a motivációnkat, hogy egészséges, boldog, magabiztos és szerető gyermeket neveljünk” – mondta a pszichiáter.
Olvass tovább!
Forrás: Washington Post
Fotó: Unsplash
