Miért romlik el körülöttem minden?

2021. május 25. |

Szeretnék nagyon hinni benne, hogy nem vagyok lúzer, hogy nem jár rám a rúd, hogy mindössze véletlenek sorozata az, hogy egymás után megy tönkre minden, az életem alapvető működését biztosító eszköz, de fél év után ebbe kapaszkodni már nagyon nehéz.

szomorú nő

Minden egy lefolyóval kezdődött: gyanútlanul állok a tus alatt, amikor észreveszem, a bokámig ér a víz. Teszem, amit ilyenkor tenni kell: beleöntöm a bikaerős lefolyótisztítót, hallgatom a kellemes sercegést, elképzelem, ahogy a sárga zselé atomjaira marja a lefolyóban megakadt trutyit, és komolyan elhiszem, ezzel el is van intézve a dolog. De a víz továbbra sem folyik le, szakembert kell hívnom, aki a fél zuhanykabint szétveri, hogy kiműtse a meghibásodott traktust. Mínusz harmincezer.

Alig köt meg a fuga, amikor heteken belül a kazánom is megmakacsolja magát, és pofátlan válaszút elé állít: döntsem el, meleg vizet szeretnék vagy fűtést, mert a kettő egyszerre nem megy. Naivan fellapozom a szervizkönyvet, és követem az utasításokat: feltöltöm a rendszert vízzel, ellenőrzöm, nincs-e levegő a radiátorokban, áramtalanítom a szerkezetet, megnézem, nem költözött-e madárcsalád a szellőzőnyílásba, majd telefonos segítséget kérek. A szervizes már másnap befut, hogy alig tíz percen belül közölje a fájdalmas diagnózist: nemcsak a termosztát ment gajra, de a váltószelep is. Cserélni kell. Hatvannyolcezer lesz!

Alig heverem ki a kazánom történetét, amikor egy fáradt szerda reggelen a lift felé menet megszólal a telefon a zsebemben. Szerencsétlenül nyúlok érte, hosszas zsonglőrködésbe kezdek, kétszer majdnem sikerül elkapnom, de az utolsó mozdulattal a lépcsőig lököm, hogy aztán az okos kis szerkezet egy gyönyörű röppálya mentén frontálisan ütközhessen a márványlépcső legfelső fokával. A szívem kettőt kihagy, az agyam pedig hosszú percekig nem tudja feldolgozni a látottakat. A telefonom teteme fölött állva bizton tudom: átok ül rajtam.

A követező napokban résen vagyok: a szemem sarkából figyelem – sőt várom –, hogy mi lesz a következő krach. Eszembe jut, az épület, amiben élek, elmúlt százéves, a biciklim rég volt defektes, de a porszívóm is tizenöt éve állja a sarat, ideje lenne, ha mondjuk leégne. Ilyen és ehhez hasonló forgatókönyvekkel hergelem magam, amikor a karantén első napsütéses hétvégéjén csak úgy a semmiből pikniktakarós, felhőbámulós vízparti élményre vágyom. Jó jelnek vélem, rég voltam pozitív. A Naplás-tó felé veszem az irányt, és bár az élmény ötcsillagos, a visszaút már kevésbé: az autóm ugyan elindul, a lendület elmarad, a műszerfalon pedig felvillan az ikon, ami semmi jót nem sejtet. Autómentő, szerviz, sokk: a márkaszerviz a bevizsgálás során összesen ezerhatszáz hibára bukkan, de ebből „mindössze” négy életveszélyes. Fékcsere, befecskendezőfej-csere, a többi kettőt nem értem. Négyszázötvenezer forint lesz! Rezignáltan megköszönöm az anamnézist, kifizetem a vizsgálat díját, majd csigatempóban hazavezetek, hogy hosszú hónapokra leparkoljam az autóm.

Naivan azt hiszem, a verdám után nem nagyon marad olyan dolog az életemben, ami elromolhat, de ezúttal is tévednem kell, a fárasztó részletek helyett csak úgy felsorolnám, hogy sikerül kioltanom egy ipari varrógép életét, a laptopom felett átveszi valami láthatatlan erő az irányítást, a kárpitos kompresszorom nem indul be többé, és a mosógépem is elfelejt centrifugázni.

Ezen a ponton már hiába nyugtatom magam azzal, hogy a tárgyak már csak ilyenek, elromlanak és kész, a világ lúzerének érzem magam – és ebből az a tudat sem tud kibillenteni, hogy másnak ennél milliószor rosszabb és nehezebb. Ólomsúlyú lemondás telepszik rám, még az embereket is kerülöm, komolyan elhiszem, a balfékség ragályos. Ezen a ponton még nem tudom, hogy nemsokára elkapom a koronavírust, amiből teljesen felépülni csak nyolc kínkeserves hét alatt tudok – és hogy ezek után az autóm, a mosógépem és az atomjaira hullott mobilom története egészen elhalványul majd.

Olvasd el ezt is!

Legyünk óvatosak a pozitív gondolkodással is!

Legyünk óvatosak a pozitív gondolkodással is!

"A boldogság kizárólag rajtad múlik." Szépen csengő idézet, melyekkel manapság tele a padlás, hiszen pszichológusok, coachok és tömérdek önsegítő könyv hirdeti a pozitív pszichológia áldásos hatásait. Van azonban egy határ, amiről ha megfeledkezünk boldogságkeresés közben, a vágyott cél egyre távolabb kerülhet tőlünk. Hogyan tehet boldogtalanná a folyamatos boldogságra törekvés? Andrással Bálinttal, a JóLélek Alapítvány pszichológusát kérdeztük.

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek