Megható, frappáns és továbbadott ajándékok: Haumann Máté színművész

2021. november 19. |

Novemberben már sokat agyalunk az ajándékokon, de persze év közben is szeretünk meglepni másokat. A magazinban négy ismert ember meséli el az örök emlékké vált ajándékainak történetét. Most Haumann Máté színművész válaszait olvashatjátok.

Mi volt a legmeghatóbb ajándék, amelyet valaha kaptál?

A diplomaosztómra az akkor már betegeskedő nagyanyámtól megkaptam egy, a nagyapám anyai ágáról öröklő családi ékszert. Egy finoman megmunkált aranygyűrűt, amelyen két szarvas rajzolódik ki. A szarvasmotívum onnantól kezdve kísérője az életem nehezebb periódusainak, és a történet, amely ehhez kötődik, metaforikus. Apámmal gyerekként néha elmentem vadászni. Egyszer lőtt egy nyulat, amelyet az oldalamra spárgáztak fel, és ahogy baktattunk az erdőben, esetlenül himbálózott a vállamon. A sztori folytatása pár évvel későbbre, 14 éves koromra esik: a biatorbágyi vadászterületen egy szálfaerdőhöz érkeztünk a helyi hentes és autószerelő vadászokkal, és ezek a lapátkezű, borszagú férfiak hadakoztak a tüskés, cserjés sűrűvel. Ekkor egyszer csak valaki azt kiáltotta, hogy „Vigyázz, ott a bak!” Az őzbak abban a pillanatban előttem termett, szemeztünk pár másodpercig, tehetetlenségében balra torpant, jobbra torpant, majd átugrott felettem, és elszaladt. Ezt aznap elmeséltem anyukámnak, és több mint egy évtizeddel később, amikor ezt a szarvasos gyűrűt a diplomaosztón megkaptam, azt mondta nekem: „Soha ne az az esetlen nyúl legyél, hanem a bak, amely azt a lehetetlen helyzetet méltósággal megoldotta.” Később Los Angelesben, egy éjszakai autózás során is találkoztam egy szarvassal: megállt előttem, sokáig néztünk egymásra, majd teljes nyugalomban továbbsétált. A gyűrű mindig emlékeztet a „hajrá”-érzésre, hogy emelt fővel küzdjem meg a nehéz helyzeteket.

Mi volt a legsikeresebb ajándék, amelyet kitaláltál valakinek?

Igazából loptam az ötletet a testvéremtől, Petrától, aki a harmincadik születésnapomra adta nekem ugyanezt. Szóval befizettem aput egy Budapest feletti sétarepülésre a nyolcvanadik születésnapjára. Olyan izgatott volt, hogy előző nap alig tudott aludni, másnap a gépen pedig láttam az arcán a gyermeki boldogságot. Olykor hátrakacsintott, megfogta a kezemet, alattunk volt az életünk jelentős része, súlytalanok voltunk. Szép, közös élmény volt.

Leplezed, ha olyan ajándékot kapsz, ami nem tetszik?

Megesett már velem, hogy meglátták rajtam, nem biztos, hogy az az ajándék volt a legtutibb. A nővéremtől kaptam egyszer egy sok kicsi fakockából összerakható nagyobb fakockát. Összeraktam két perc alatt, nem volt különösebben bonyolult, aztán lett egy fakockám. (Nevet.)

 Jótékony célra is szoktál ajándékkal készülni?

 Egyszer egy cipősdoboz-akcióban részt vettünk az akkori barátnőmmel – többször kéne egyébként –, és az ismeretlen kisfiú kívánsága egy konkrét játékautó volt. Emlékszem, „olyan, ami nem piros, hanem sárga”. Nagyon jó érzés volt, amikor tényleg megtaláltuk neki a sárgát!

Szöveg: Szakácsi Eszter Fotó: Ritter Doron, Getty Images Hungary

A Marie Claire 2021/7-es lapszámában elolvashatod Mautner Zsófia, Tóth Vera és Szabó Simon válaszait is.

 

 

 

 

Szólj hozzá te is!

Még több Magazin