Az ember társas lény, ez valószínűleg az idők kezdete óta így van. De hogy azon belül milyen felállások határozzák meg az őstörténetünket, arról már megoszlanak a vélemények. Számos antropológiai kutatás rámutatott, hogy az emberi közösségek nagyjából 85 százaléka poligám, sőt esetenként poliamor kapcsolatokra épült, és a kutatóknak a mai napig sok fejtörést okoz a kérdés, hogy vajon miért és hogyan kezdek el monogámmá válni az emberek.
Monogámia a Neander-völgyben
A The New York Times 2011-ben közzétett egy tanulmányt, amelyben viszont az szerepel, hogy az ember, sőt az előember már 3,5 millió évvel ezelőtt a monogámia felé vette az irányt. Léteznek különböző teóriák arra vonatkozóan, hogy vajon miért történhetett ez a váltás, hiszen evolúciós szempontból elvileg nem ez lenne kedvező, hanem a poligámia, amely során egy férfi egyszerre több nővel is képes utódot nemzeni. Kit Opie, a University College London kutatója az említett tanulmányban arra mutat rá, hogy a civilizáció előtti időkben a monogámia valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy a férfi védelmezze és táplálja is utódait. A jól tartott kicsik agya a megfelelő tápanyagoknak köszönhetően fejlődött, és a túlélési esélyeik is jobban alakultak a védelmező férfi jelenlétének köszönhetően.
Ezzel együtt számos kutató egyáltalán nincs meggyőződve róla, hogy az ember eredendően monogám, vagy hogy annak kéne lennie. A szakértők megkülönböztetnek szociális és szexuális monogámiát. A szociális monogámiában a párok általában egy fedél alatt laknak, közösen nevelik utódaikat és van közös szexuális életük, azonban ez nem feltétlen jelent kizárólagosságot. A szexuális monogámiában azonban ez kizárólagos, és ez az élővilágban – beleértve az embereket is – meglehetősen ritka. Hogy az ember számára természetes-e a monogámia, arra még nem született tudományosan egybehangzó válasz, sőt, a kutatók azzal a kérdéssel is hadilábon állnak, hogy vajon az ember – és még az a néhány faj, amelyre jellemző a monogámia – miért törekszik rá. Valószínűleg ez az a kérdés, amelyre nem adhat teljes mértékben választ az, hogy evolúciós szempontból mi számít előnyösnek, és mi nem. És ne felejtsük, a szerelem és a hozzá kapcsolódó élettani folyamatok nem feltétlenül szerepelnek az antropológusok érdeklődésének középpontjában.
Ha történelmi szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor arra juthatunk, hogy a monogámia valódi térnyerése a demokrácia és a modern civilizáció kialakulásával párhuzamosan történt. Egy 2012-es tanulmány szerint azokban a kultúrákban, ahol poligámia van érvényben (ez szinte mindenhol azt jelenti, hogy egy férfire több nő jut), a versenyhelyzet miatt visszaszorul a függetlenség, és növekszik a háztartáson belüli konfliktusok száma. A monogámiában ennek ellenkezője valósul meg, azaz nagyobb a demokratikus egyenlőség nemcsak a párkapcsolaton belül, hanem az egész társadalomban. De hogy jön ide a holtomiglan-holtodiglan kérdése?
Szerző: Lami Juli Fotó: Getty Images
