Holtomiglan-holtodiglan – Azaz meddig is?

2021. december 11. |

A magyarországi (templomi) esküvők egyik legmeghatóbb része, amikor mindkét fél megesküszik, hogy „holtomiglan-holtáiglan, semmiféle bajában” nem hagyja el a másikat. Mióta azonban a várható élettartam jelentősen kitolódott, nehezen teljesíthető vállalásnak tűnik, hogy ezt valóban szó szerint értsük.

Az ember társas lény, ez valószínűleg az idők kezdete óta így van. De hogy azon belül milyen felállások határozzák meg az őstörténetünket, arról már megoszlanak a vélemények. Számos antropológiai kutatás rámutatott, hogy az emberi közösségek nagyjából 85 százaléka poligám, sőt esetenként poliamor kapcsolatokra épült, és a kutatóknak a mai napig sok fejtörést okoz a kérdés, hogy vajon miért és hogyan kezdek el monogámmá válni az emberek.

eskuvo-hazassag-torta

Monogámia a Neander-völgyben

A The New York Times 2011-ben közzétett egy tanulmányt, amelyben viszont az szerepel, hogy az ember, sőt az előember már 3,5 millió évvel ezelőtt a monogámia felé vette az irányt. Léteznek különböző teóriák arra vonatkozóan, hogy vajon miért történhetett ez a váltás, hiszen evolúciós szempontból elvileg nem ez lenne kedvező, hanem a poligámia, amely során egy férfi egyszerre több nővel is képes utódot nemzeni. Kit Opie, a University College London kutatója az említett tanulmányban arra mutat rá, hogy a civilizáció előtti időkben a monogámia valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy a férfi védelmezze és táplálja is utódait. A jól tartott kicsik agya a megfelelő tápanyagoknak köszönhetően fejlődött, és a túlélési esélyeik is jobban alakultak a védelmező férfi jelenlétének köszönhetően.

Ezzel együtt számos kutató egyáltalán nincs meggyőződve róla, hogy az ember eredendően monogám, vagy hogy annak kéne lennie. A szakértők megkülönböztetnek szociális és szexuális monogámiát. A szociális monogámiában a párok általában egy fedél alatt laknak, közösen nevelik utódaikat és van közös szexuális életük, azonban ez nem feltétlen jelent kizárólagosságot. A szexuális monogámiában azonban ez kizárólagos, és ez az élővilágban – beleértve az embereket is – meglehetősen ritka. Hogy az ember számára természetes-e a monogámia, arra még nem született tudományosan egybehangzó válasz, sőt, a kutatók azzal a kérdéssel is hadilábon állnak, hogy vajon az ember – és még az a néhány faj, amelyre jellemző a monogámia – miért törekszik rá. Valószínűleg ez az a kérdés, amelyre nem adhat teljes mértékben választ az, hogy evolúciós szempontból mi számít előnyösnek, és mi nem. És ne felejtsük, a szerelem és a hozzá kapcsolódó élettani folyamatok nem feltétlenül szerepelnek az antropológusok érdeklődésének középpontjában.

Ha történelmi szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor arra juthatunk, hogy a monogámia valódi térnyerése a demokrácia és a modern civilizáció kialakulásával párhuzamosan történt. Egy 2012-es tanulmány szerint azokban a kultúrákban, ahol poligámia van érvényben (ez szinte mindenhol azt jelenti, hogy egy férfire több nő jut), a versenyhelyzet miatt visszaszorul a függetlenség, és növekszik a háztartáson belüli konfliktusok száma. A monogámiában ennek ellenkezője valósul meg, azaz nagyobb a demokratikus egyenlőség nemcsak a párkapcsolaton belül, hanem az egész társadalomban. De hogy jön ide a holtomiglan-holtodiglan kérdése?

Szerző: Lami Juli Fotó: Getty Images

A cikk folytatását keresd a friss Marie Claire magazinban!

Szólj hozzá te is!

Még több Magazin

A lovak lehetnek a legjobb pszichológusaink egészség

A lovak lehetnek a legjobb pszichológusaink