Egészen véletlenül tévedtem be a kezdő balettórára. Szombat kora este volt, az ablakon hangulatos városi fények világítottak be, a teremben áldásos félhomály borult a tükörben duplázódó amatőr, középkorú balerinákra. Csak arra figyeltem, hogy pontosan kövessem a szemléletesen elmagyarázott instrukciókat, és rettenetesen élveztem, amikor a zenével összhangban megtettünk pár lépést. Kirántott a valóságból a koncentráció és az elvárásnélküliség. Az élmény hatására elhatároztam, hogy egy sor olyan dologba belevágok, amit évek óta dédelgetek magamban: elmegyek zongoratanárhoz, spanyolórára és varrótanfolyamra. Nem baj, hogy nincs kézügyességem és nyelvérzékem, és hogy kellemetlen emlékeket őrzök a hangszertanulásról. Egyiket sem kell jól csinálnom, hiszen nem a szüleim vagy a főnököm írat be, nincs szükségem papírra, és nem dől össze a világ, ha végül kiderül, hogy nem megy. Ellenben feloldódhatok egy tevékenységben, megismerhetek új embereket, jókat nevethetek magamon és másokkal együtt, tele leszek új élményekkel – izgalmasabb emberré válhatok.
Nem világuralomra törünk
„A világuralomra törő fiatalságot nagyon nyomasztja, meghatározza a program, hogy nagy tetteket kell végrehajtani, hogy ki kell hozniuk magukból a maximumot, és ez teljesen természetes is abban a korban – mutat rá Szennyai Tibor pszichológus. – Így azonban nehéz haszontalannak tűnő dolgokba fogni, vagy olyasmit csinálni, ami nem építi a karrierjüket vagy nem része az önkép meghatározásának. A középkorú – és pláne az idősebb emberek – ilyen szempontból sokkal szabadabbak.” Ezt igazolják Laskai Edina zongoratanár tapasztalatai is. Edina 23 éve tanít, ugyanennyi ideje vannak felnőtt magántanítványai is, bár, ahogy meséli, két évtizede még ördögtől valónak tűnt a gondolat, hogy egy meglett ember nekiálljon zongorázni tanulni. Pedig igazán lelkes és kitartó diákok a felnőttek. „Minimális a lemorzsolódás, sok-sok éven át tanítom a növendékeimet – mondja Edina. – Aki belevág, az általában komolyan gondolja, hogy meg akar tanulni zenélni. A felnőtt tanítványaim jellemzően jobb anyagi helyzetben lévő értelmiségiek, akik nem sajnálják az időt és a pénzt az órákra, és hangszert is vásárolnak maguknak. Akarnak és tudnak is fejlődni, élvezettel gyakorolnak otthon.”
Edina 25 és 75 év közötti diákjai pár év alatt eljutnak oda, hogy egy Haydn szonátát vagy egy ragtime-ot eljátszanak, és akad közöttük olyan is, aki ma már akár a konzervatóriumba is jelentkezhetne. A felnőttek tanítása másféle módszertant igényel, nincs például szükség külön szolfézstanulásra. Edina észrevétlenül beépíti az elméleti tudnivalókat a hangszeres tanításba, így „csak” zongoráznak, és viszonylag gyorsan haladhatnak. Azt meséli, kifejezetten jó, oldott hangulatúak az órái és a kis házi koncertek is, amelyeket tanítványainak rendez, hogy közösséggé formálódjanak és lelkesítsék egymást. Megmutatják egymásnak, hova lehet elérni. „Van, aki azért jön, mert könnyűzenét szeretne játszani a barátaival, van, aki gyerekkori álmát teljesíti be. A lényeg minden esetben az, hogy a tanítványaim magukért tanulnak, maguknak akarnak örömet okozni. Ez hatalmas elköteleződést jelent.”
Újjászületés minden alkalommal
A 64 éves Julcsika is gyerekkori álmát valósította meg, amikor 2019-ben beiratkozott a Miami balettiskolába. „Egész életemben arra vágytam, hogy balettozzak, gyerekkoromban nem engedte meg az édesanyám – meséli. – Ahogy megtudtam, hogy létezik olyan, hogy felnőtt balettoktatás, már jelentkeztem is az alapozó tanfolyamra. A Covid miatti kiesés után, 2021 szeptemberében újra elkezdtem, azóta minden nap járok stretchingórára és heti kétszer balettre is. Felneveltem a három gyerekem, azt mondtam, hogy most én jövök. Beteljesült a vágyam, és imádom minden pillanatát. A társaságot, a zenét, a mozgást. Ez varázslat, minden alkalommal újjászületek. A gyerekeim azt mondták, hogy még a járásom, a tartásom is megváltozott, kihúzom magam. Egy célom van: hogy spiccre tudjak állni. Körülbelül egy év, hogy megerősödjön hozzá a lábam.”
Szerző: Kertész Anna Fotó: Getty Images
A cikk folytatását keresd a friss Marie Claire magazinban!
