Koike Jurikó már gyerekkorában megkapta az első politikai, diplomáciai leckéket édesapjától, az olaj-nagykereskedő Koike Júdzsirótól, a férfi ugyanis gyakran mondogatta a lányának: Japán számára elengedhetetlen az arab országokkal való kapcsolatok megerősítése, hogy a stabil kőolajellátás biztosítva legyen, és a szigetország ne kerülhessen olajháborúba. Jurikó előbb a Kvanszei Gakuin Egyetemen hallgatott szociológiát, majd Egyiptomban folytatta a tanulmányait. 1976 októberében a Kairói Egyetem legjobb hallgatójaként szerezte meg szociológusi diplomáját. 21 évesen hozzáment egy japán diáktársához, de a házasságukat nem sokkal később felbontották.
Folyékonyan beszél angolul és arabul, így először tolmácsként kezdett dolgozni, majd újságíró, tévériporter lett. Interjút készíthetett Moammer Kadhafi líbiai diktátorral és Jasszer Arafat palesztin vezetővel is. Politikai karrierje 1992-ben kezdődött, amikor a liberális Japán Új Párt szenátora, majd országgyűlési képviselője lett. Karrierje az évek folyamán egyre csak felfelé ívelt. 2002-től már Koizumi Dzsunicsiró miniszterelnök belső köréhez tartozott a Liberális Demokrata Pártban. 2003-ban környezetvédelmi miniszterré nevezték ki, majd Abe Sinzó kormányában nem kisebb szerep jutott neki, minthogy Japán első női védelmi minisztere lehetett. Mindössze 54 napig töltötte be ezt a posztot, ugyanis szigorúan bizalmas információk kiszivárgása miatt lemondott.
Nem üvegplafon, hanem vaslemez
2008-ban aztán mégis nagyobb szerepre vágyott a politikai életben, és elindult a pártelnöki posztért. Ezzel történelmet írt, ő volt az első nő, aki erre vette a bátorságot. „Megkaptam a kollégáim lelkes támogatását, hogy áttörhessek Japán társadalmi holtpontján, és hiszem, hogy az országnak akár női jelöltje is lehet. Hillary (Hillary Clinton, a 2016-os amerikai elnökválasztás demokrata jelöltje – a szerk.) az üvegplafon szót használta… de Japánban ez nem üveg, hanem egy vaslemez. Nem vagyok Mrs. Thatcher, de úgy gondolom, hogy olyan stratégiára van szükség, amely meggyőződéssel, világos politikával és az emberekkel való rokonszenvvel viszi előre a nemzetünk ügyét” – idézte őt a The Japan Times. Egy alapvetően a hagyományaihoz megrögzötten ragaszkodó országban ez roppant bátor lépés volt egy nő részéről.
Végül a Liberális Demokrata Párton belül megtartott vezetőválasztáson egy másik jelölt, Aszó Taró aratott győzelmet. Ám ez nem vette el Koike kedvét a politikai pályától, és 2016-ban – immáron függetlenként – elindult Tokió prefektúra kormányzói posztjáért, és a választást nagy fölénnyel meg is nyerte. 2016. július 31-én választották meg Tokió kormányzójává, így ő lett az első nő, aki megkapta ezt a politikailag is jelentősnek számító posztot.
Szívügye a nők helyzete
Bármennyire is fejlett országnak számít technológiai szinten Japán, a társadalmát tekintve bőven akadnak hiányosságai. A nőket hátrányos megkülönböztetés éri az élet számos területén, a gazdasági és a politikai életben – más országokhoz viszonyítva – minimális szerephez jutnak. A társadalmat áthatja az alá-fölérendeltség. Amikor Koike a pártelnöki pozícióért indult, már akkor is kampánytémája volt a nők helyzete. „A nők gyakran szeretnének dolgozni is amellett, hogy gondoskodnak a családjukról, de nehezen kapnak erre esélyt” – idézi szavait egy 2008-as Reuters-cikk.
Nem mellesleg Koike egyedülálló és gyermektelen, mivel ahogy arra maga is utalt: Japánban erőteljesen él az a tradíció, hogy a nő feladata elsősorban a családról való gondoskodás, ám egy családos nőnek nincs lehetősége a karrierépítésre. „Szeretnék pártközi keretek között foglalkozni a nőket érintő kérdésekkel, és felszabadítani a nőkben rejlő potenciált, ami energikus országgá teheti Japánt.” Amikor a kormányzói posztért indult, akkor is azt nyilatkozta: „Hiszem, hogy a nőket segítő politikai döntések támogatása jót fog tenni Tokiónak, és boldogságot hoz a fővárosnak.”
Stabilan őrzi a helyét
Miként történhetett, hogy ebben a férfiak uralta világban 2016-ban megnyerhette a választásokat? Egy, a BBC-nek adott interjúban azt mondta: „Azért választottak meg, mert nő vagyok.” Valószínűleg igaza is van, és a szigetország megérett a változásra. Koike igazi példaképpé válhat, és valóban megreformálhatja a társadalmat.
„Úgy vélem, mindenki látja a politikai ügyességét – válaszolta megkeresésünkre dr. Umemura Yuko, az az ELTE Japán Tanszékének vezetője. – Mindenről megvan a saját véleménye, fülbemászó szlogeneket talál ki, nagyon jó kommunikációs készségei és olyan adottságai vannak, amelyekre egy politikusnak szüksége lehet. Nincsenek gyanús, korrupciós ügyei, mint ahogy sok más politikusokról hallani, és szerintem azt látják a választók is, hogy tisztességes.”
Fotó: Getty Images Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya
