Azahriah a semmiből jött, és győzött: első slágere 2020-ban jelent meg, majd néhány év alatt elérte, hogy a nevét szinte mindenki ismeri, fiatalok és idősebbek egyaránt rajonganak érte, a Puskás Arénában tripla teltházas koncertet adott, film készült róla. Mindössze huszonhárom éves, és 2024 októberében úgy döntött, visszavonul.
Eke Angéla színész, bábszínész szintén úgy határozott, hogy egy évet kihagy. „Szellemi, testi értelemben egy minőségibb emberré szeretnék válni, és ehhez épp a legelemibb részemtől válok meg egy időre, ami a színház. Hiszem, hogy a nehéz döntést egy saját magammal való kemény munkás és alkotói inspirációval teli év követ” – írta Instagram-oldalán.
Krúbi januárban jelentette be, hogy 2025 szeptemberétől nem koncertezik. A harmincéves rapper, aki szintén pár év alatt lett ismert rendszerkritikus számaival, döntését többek közt azzal indokolta, hogy megfelelő minőségben szeretne koncertezni, és ehhez az kell, hogy egy kicsit pihenjen. Dolgozik ugyan egy új albumon, de szeretne kikapcsolódni is.
Egy évre visszavonulni?
Az, hogy egy évre visszavonul valaki a munkától, nem ismeretlen fogalom, csak nálunk alig megszokott. A külföldön már elterjedt – és itt inkább a fejlettebb, nyugati társadalmakra gondoljunk – sabbatical, magyarul alkotói szabadság fél-egyéves fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot jelent. Itthon intézményesítve kizárólag a Waldorf-rendszerben találkoztam vele, ahol a tanárok megkapják ezt a lehetőséget, miután egy osztályt nyolc éven át kísértek. Az, hogy Magyarországon kevesen lépik csak meg, és még ritkább, hogy a munkahely is támogatja, nem meglepő. Az egzisztenciális szorongás miatt keveseknek van csak elegendő bátorsága ahhoz, hogy bevállaljon egy évet munka nélkül. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója megtette, mert úgy érezte, hogy munkafüggősége komolyan veszélyezteti az egészségét és a magánéletét. Tom Holland a 2023-as A zsúfolt szoba című minisorozata után érezte, hogy a következő évben a színjátszás helyett a mentális egészségére kellene fókuszálnia. Bella Hadid 2024-ben lépett hátra a modellkedéstől, és Texasba költözött. Iggy Azalea rapper szintén 2024-ben közölte, hogy ismét szünetet tart (2021-ben is visszavonult egy időre), olyannyira, hogy egyelőre a tervezett albumát sem fejezte be.
Annak ellenére, hogy a kiégés jelensége főként idősebb korosztályokra jellemző, egyre gyakoribb a fiatalabb generációk körében is.
Az imént felsoroltak is sikeres fiatalok, akiknél látszólag minden adott a boldogsághoz… A köznyelvben kiégésként emlegetett állapotot az Egészségügyi Világszervezet foglalkozási jelenségként ismeri el, amely a kezeletlen krónikus munkahelyi stressz következménye. Kutatások szerint a kiégés különösen érinti az Y generációt (az 1981 és 1995 között születettek): a Deloitte felmérése alapján nyolcvannégy százalékuk tapasztalta ezt, szemben az általános népesség hetvenhét százalékával, ami magasabb munkaerő-fluktuációhoz vezet. A Z generáció esetében (az 1996 és 2012 között születettek) a kiégés mértéke közelít az Y-éhoz, és ebben jelentős szerepet játszott a Covid–19 járvány. A pandémia hatására még inkább elmosódtak a határok munka és magánélet között, valamint megszűntek a munkahelyi kapcsolatok, amelyek korábban segítettek a felszínen maradni és támogató közeget biztosíthattak. De ha már a kávégép mellett sem lehet panaszkodni, akkor mi marad?
A Z generáció és a munka(morál)
Sok munkáltató panaszkodik arra, hogy a Z generáció tagjai nem elég alázatosak és lojálisak. De tényleg így van? A kutatások szerint számukra a munka több mint megélhetési forrás, de nem is olyan része az életüknek, amelyért hajlandóak lennének mindent feláldozni. Fontos nekik a munka és a magánélet közötti egyensúly – mondjuk, kinek nem fontos –, a rugalmasság és a megfelelő munkakörnyezet. Ezért is vannak telepakolva a modern irodák babzsákokkal és pingpongasztallal. Elvárják a rugalmas munkaidőt és a hibrid vagy távmunka lehetőségét. Emellett igénylik a folyamatos visszajelzést, elismerést, és olyan munkát keresnek, amelyet értelmesnek gondolnak.
Biztos van valami a generáció tagjait ért kritikákban is, de inkább csak arról van szó, hogy igyekeznek világos határokat szabni, és prioritásként kezelik a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, amit az idősebb generáció nem tesz meg, miután más neveltetésben részesültek. Ezt erősíti meg a szakember is. „A Z generáció tagjai egy olyan világban nőttek fel, ahol a lelki és a mentális egészséget érintő kérdésekről az online térben is lehetett már konzultálni – magyarázza dr. Bernschütz Mária generációkutató és mentálhigiénés szakember. – A 2000-es években kezdődött az a trend, amely normalizálta azt a törekvést, hogy a pszichés jóllétünkre is oda kell figyelnünk.”
Ezzel az új szemlélettel a fiatalok már jóval tudatosabbak a lelkivilágukkal kapcsolatban. A megküzdési stratégiájuk középpontjában az áll, hogy képesek felismerni a saját határaikat, és időt szánni a pihenésre – anélkül, hogy túlzottan meg akarnának felelni a külső elvárásoknak. „Ez a generáció az első, amely képes konkrétan kifejezni, ha azt érzi, nem tudja egyedül megoldani a problémáit. Mert a krízis ugye gyakran ott kezdődik, amikor rájössz, hogy a saját megküzdési stratégiád már nem működik. Az idősebb generációk számára van, mikor ez talán sosem derül ki, de előfordul az a helyzet is, amikor egymásra rakódó, egyre súlyosabb problémákkal kell szembenézniük. A fiatalabb korosztály előnye, hogy hamarabb felismeri, ha külső támogatásra van szüksége, és nem fél segítséget kérni. Más náluk a mélypont fogalma is. Ha a stresszt vagy a szorongást nézzük, ők is nagy nyomás alatt, intenzív versenyhelyzetben élnek, és ennek megvannak a komoly kihívásai.”
Szöveg: Zimre Zsuzsa Fotó: Getty Images
A teljes cikket megtalálod a Marie Claire 2025/1-es lapszámában!
