A munkám a szenvedélyem: Gyurokovics Zita, a természetes kozmetikumok készítője

2018. szeptember 17. |

Ebben a rovatunkban minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz, vagy jelenlegi élethelyzetük értékeléséhez, átalakításához. Ismerkedjetek meg Gyurokovics Zitával, aki természetes kozmetikumokat tervez és készít.

Fotósnak tanult, de egy hirtelen döntésnek köszönhetően szakmát váltott. Három évvel ezelőtt négyezer tő levendulát vásárolt Kaposvár környékén, és elhatározta: illóolajat, majd idővel kozmetikumokat készít belőle. Elkezdett mélyrehatóan foglalkozni az aromaterápia tudományával, külföldi tanfolyamokon sajátította el a természetes kozmetikumok tervezését és gyártását. Mindennek eredményeként született meg és indult útjára 2017-ben Mar Galliti nevet viselő kozmetikai márkája. Zita a természet lánya, a vidéki élet nyugalmában leli örömét. Munkája abszolút harmóniában áll slow életmódjával, ettől hiteles és sikeres a vállalkozása.

Első hallásra a Mar Galliti név idegenül cseng. Nem gondolná az ember, hogy egy magyar kozmetikai márka áll mögötte.

Anyukámat Margitnak hívták. Utánanéztem a név eredetének: a Mar Galliti perzsa szóból ered, aminek a jelentése: a tenger leánya. Amikor ezt megtudtam, azonnal éreztem, ez lesz a legtökéletesebb név, amit a márkámnak adhatok.

Anyukád, aki már nem él, a névadáson kívül másként is befolyásolta a döntésedet? Azt, hogy egy levendulaültetvény gazdája légy és természetes kozmetikumokkal foglalkozz?

Anyukámnak gyönyörű növényei voltak, nagyon jól értett hozzájuk. Gondosan ápolta őket, imádott kertészkedni. Gyerekként ez a példa volt előttem. Amikor megvettem a levendulást, nagy kihívásnak éreztem, hogy az én növényeim is olyan szépek legyenek, mint az övéi. Anyukám példája benne van a történetemben, hiszen mellette nőttem fel, de ez mégiscsak az én vállalkozásom, az én álmom megvalósulása.

Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, milyen kislány voltál?

Nagyon tudtam, hogy mit szeretnék elérni. A kreativitás mindig jelen volt a gyerekkoromban, sokat rajzoltam, segítettem az anyukámnak a sütésben, a főzésben. Emlékszem, volt idő, amikor azt gondoltam, ha felnövök, boszorkány leszek és különböző főzeteket kotyvasztok majd a boszorkánykonyhámban. Persze nem gonosz boszorkány akartam lenni, hanem valaki, aki olyat tud létrehozni, amit mások nem. Lehet, hogy akkor már megéreztem valamit a jövőmből.

A középiskola után mégsem mehettél boszorkányképző egyetemre. Milyen irányban tanultál tovább?

Művészeti iskolába jártam, fotózást tanultam. Az előkészítőt és a főiskolát Londonban végeztem, majd a mesterképzést itthon a MOMÉ-n.

Most is fotózol még?

Nem igazán. Az is egy belülről jövő szerelem volt, de amint rátaláltam az új utamra, el tudtam engedni. Az elején még felmerült bennem, hogy ha nem jön be az új vállalkozás, visszatérek a fényképezőgépemhez, de ma már nyugodtam ki merem mondani: nem leszek többet fotóművész.

Honnan jött a levendulák iránti vonzalmad?

A növényeket, a kertészkedést mindig is nagyon szerettem. Nem tudom, miért pont a levendulába szerettem bele. Soha nem voltam előtte levendulaültetvényen, de volt egy ismerősöm, aki pár tővel foglalkozott és ő mesélt nekem róla. Ma már fantasztikus élményt jelent, amikor kimegyek az ültetvényre, és látom őket nőni és virágozni. Fél hektáros terület, nem olyan nagy, minden tevékenységet kézzel végzünk.

Egyedül csinálod?

Az első évben még mindent egyedül csináltam. Ma már a kapálást, a növények rendben tartását másra bízom. De a visszametszésnél, a szedésnél és a lepárlásnál végig jelen vagyok.

Honnan tudtad, hogyan kell a levendulával bánni?

Nagyon sokat olvastam róla, kérdezősködtem olyanoknál, akik már foglalkoztak vele. Az őstermelővel, akitől a palántáimat vettem, végigbeszéltük a tapasztalatait. Meg hát a gyakorlatban is nagyon sokat tanultam.

Voltak már konkrét céljaid a levendulákkal, amikor elültetted őket?

Igen, akkor már tudtam, hogy illóolajat szeretnék belőlük gyártani, és abban is biztos voltam, hogy egyszer majd kozmetikai termékek készülnek belőlük. Az aromaterápiával akkor még nem találkoztam, később kezdtem el ezt tanulni az Aroma Botanica tanfolyamain, workshopjain. A kozmetikumok tervezését egy angol iskolában sajátítottam el távoktatásos rendszerben. Nekem nagyon fontos volt, hogy ne bevált recepteket tanuljak, hanem arra tanítsanak meg, hogy képes legyek saját magam az igényeimnek megfelelő készítményeket tervezni és létrehozni. Otthon a saját konyhámban gyakoroltam, ott készültek az iskolához az első termékeim, amiket barátokon, családtagokon teszteltem.

A természetes kozmetikumok gyártása manufakturális módszerekkel elég erős trend a világban és Magyarországon is. Hogy érzed, jókor léptél be a piacra a márkáddal?

2017 óta lehet online vásárolni a termékeimet, úgyhogy még elég fiatal szereplője vagyok ennek a piacnak. Előnye és hátránya a márkámnak, hogy egy olyan dobozba illik bele, ami még nincs nagyon nálunk. Mivel én tervezem és gyártom a készítményeket, van egy manufakturális jellege, ugyanakkor minőség és ár szempontjából ezek prémium termékek.

A vállalkozásod üzleti részében van segítséged? Honnan tudtad, hogyan kell egy márkát elindítani?

Van egy PR-os kollegám, aki márkaépítéssel is foglalkozik, ő sokat segített. Amikor már biztos voltam abban, hogy szeretném felépíteni a márkámat, elmentem hozzá egy workshopra. Gyorsan egymásra hangolódtunk, őt kértem fel, hogy segítsen megvalósítani mindazt, amit elképzeltem. Most még mínuszban vagyok, minden fillért visszaforgatok a vállalkozásba. Hosszú távra tervezek, és biztos vagyok benne, hogy megtérül majd a befektetés és meg tudok élni belőle.

Mi az, ami a legnehezebb a munkádban?

A megfelelő értékesítési csatornákat megtalálni. Vállalom, hogy niche termékeket készítek, és mivel ez egy speciális kategória, nehezebb eljutni a vásárlókhoz. Magyarországon a kézműves vásárokon rengeteg olcsó szappan, krém kapható, amit könnyebben megvesznek az emberek, mint az én drágább prémium termékeimet. Külföldön több a lehetőség, úgyhogy szeptemberben Olaszországba megyek egy niche kozmetikumokkal és parfümökkel foglalkozó szakmai eseményre, egyelőre csak kapcsolatépítési céllal.

Mit szeretsz a legjobban benne?

A készítmények tervezését és a keverést. Mostanában a parfümvonalat erősítem, új illatokat hozok létre. Ez nagyobb szabadságot jelent, mert itt nem kell odafigyelnem arra, hogy a többi összetevő milyen hatással van az egészre, mint a kozmetikumok esetében. Ezt most imádom.

Vidéken élsz, Kaposváron. Érezted-e  valaha a hátrányát annak, hogy nem a fővárosban van a székhelyed?

Ez tudatos döntés volt. Tudtam, hogy lesznek előnyei és hátrányai. Mivel természetes kozmetikumokról van szó, nem tudtam elképzelni, hogy egy nagyvárosban készítsem őket. Szerettem volna minél közelebb maradni a természethez. Egyébként vidéki lány vagyok, nem állt tőlem távol a vidéki lét. Dél-Somogyban, egy picike faluban nőttem fel.

Ez olyan munka, ami mellett lehet családot alapítani?

Szerintem igen. Én is hasonlóan nőttem fel. A szüleim méhészkedtek, ami elég kemény munka. Gyerekként sokat segítettem nekik, de soha nem munkának fogtam fel. Nagyon szép emlékeket őrzök róla. Én is szívesen megmutatom majd a gyerekeimnek a természetes kozmetikumgyártás titkait.

Hol látod magadat tíz év múlva?

Szeretném, ha tíz év múlva a műhelyem valahol a Balaton mellett lenne. Egy csapattal dolgoznék, akik segítenének a termékek gyártásában. Jó lenne, ha külföldről is lenne jó sok törzsvásárlóm és minél több helyen elérhetők lennének a termékeim. Ezért dolgozom most keményen.

Fotó: Szendeff Lőrinc

 

 

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter