A munkám a szenvedélyem: dr. Breuer Anita, a Logiscool egyik alapítója

2020. augusztus 31. |

Olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélyük. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz, vagy jelenlegi élethelyzetük értékeléséhez, átalakításához. Ismerkedjetek meg dr. Breuer Anitával, a Logiscool élményalapú programozóiskola egyik alapítójával, társtulajdonosával.

Jogásznak tanult, de soha nem dolgozott jogi pályán. Első munkahelye egy nemzetközi reklámügynökség magyar irodája volt a ’90-es évek elején, itt tanulta meg a reklámszakma csínját-bínját. Később férjével megalapították saját reklámügynökségüket. Hét évvel ezelőtt anyaként vette észre, hogy mekkora igény van gyerekek számára kifejlesztett programozó kurzusra Magyarországon, és elhatározta, hogy létrehozza saját programozóiskoláját. 2013-ban megszületett a Logiscool, amely az évek során gyors és hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ma már franchise-hálózatuk száz iskolával, tizenhat országban van jelen, az elmúlt években több mint hatvanhatezer diák tanult náluk programozást. Dr. Breuer Anita karriertörténete igazi sikersztori, inspirálódhatunk belőle a járvány alatti és utáni újrakezdésben.

Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek segítettek a karrierépítésben? Amelyeknek a sikereidet köszönhetted a reklámvilágban eltöltött évek alatt, és most is, a Logiscool fejlesztése során?

Az egyik fontos tulajdonság a bátorság. Az, hogy az ember teljesen új dolgokat merjen létrehozni, merjen vállalkozni. Elvállalni, felvállalni, bevállalni feladatokat. Szeretem az összes igekötőjével együtt a vállalni szót. Ha valaki bátran belecsap a tervei megvalósításába, van esélye arra, hogy sikeres lesz. A másik nélkülözhetetlen tulajdonság a nagy munkabíró képesség. A mostani partnereimnek mindig elmondom, hogy a koncepció, amelyet mi képviselünk, nagyszerű, de csak akkor működik, ha rengeteget dolgoznak a megvalósításán. Ha valaki hamar feladja, kihullik ezen a pályán. Végül nem árt nyitottnak is lenni a világ dolgai iránt: bármikor bármi szembejöhet, ami megváltoztathatja az életed. A Logiscool ötlete is abból fakad, hogy nyitott voltam, rengeteget olvastam, tájékozódtam.

Ez a három tulajdonság már akkor is megvolt benned, amikor 18 évesen felvételt nyertél a jogi egyetemre? Miért pont a jogi pályát választottad akkor?

Akkoriban még nem voltak meg bennem ezek a tulajdonságok, ezek az egyetemi éveim alatt alakultak ki. A gimnázium végén mindenképpen szerettem volna továbbtanulni. Mivel nagyon jó voltam a humán tárgyakból, a jogi pályát választottam az összes beleálmodott csillogással együtt. Azóta sem bánom, hogy ez a végzettségem, mert az egyetem sokat adott, de hamar rájöttem, hogy a jogi pálya nekem túl kötött lenne. Ezért is mondtam akkoriban rögtön igent a nemzetközi reklámügynökség ajánlatára. A ’90-es évek elején nem nagyon volt még reklámszakember-képzés Magyarországon. Az ügynökségnél olyan diplomás embereket kerestek, akiknek a gondolkodása, a mentalitása megfelelt nekik. Volt közöttünk pedagógus, közgazdász, jogi végzettségű is. Munka közben tanultuk meg a szakmát, és vele együtt egy új gondolkodásmódot is.

Mit tanultál a reklámiparban?

Már a kezdet kezdetén nemzetközi környezetben találtuk magunkat, lubickoltunk benne, rettentően élveztük. Másfajta embereket, munkakultúrát ismertünk meg. Ez az időszak volt számomra az igazi tanulás ideje. A mai napig ugyanazokban a rendszerekben szeretek gondolkodni, amiket ott ismertem meg. Nagyon felnéztünk a minket tanító nemzetközi szakemberekre, és a gyakorlatban sajátítottuk el a tudást.

Aztán jött a Logiscool ötlete, és megváltozott az életed. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Előfordult már máskor is az életemben, hogy jött egy új, változást előidéző ötlet. Nagyon jól emlékszem ezekre a pillanatokra. Amikor hirtelen összeáll a kép, és azonnal belecsapunk, megvalósítjuk. Így építettünk fel három különböző céget: egy reklámügynökséget, egy médiaügynökséget és aztán a Logiscoolt is. Azért beszélek többes számban, mert ezeket mind a férjemmel közösen csináltuk. A lányom volt a Logiscool ötletének inspirálója. Egyik nap szomorúan jött haza a gimnáziumból, mert megszűnt az informatika oktatás, amit ő nagyon szeretett. Együtt szomorkodott vele a család, tudomásul vettük a helyzetet. Rá néhány hétre olvastam egy cikket arról, hogy külföldön léteznek különböző programozó környezetek gyerekek számára. A két hír összekapcsolódott a fejemben. Szembesültem azzal, hogy a gyerekek részéről lenne igény a programozás tanulására, és a nagyvilágban van hozzá eszköz is. Átbeszéltük a férjemmel az ötletemet, és belevágtunk a Logiscool megalapításába. A koncepció kidolgozása rettenetesen izgalmas időszak. Ki kellett találnunk az elején, hogy ki hogyan és mit fog tanítani. A reklámügynökségi és marketinges múltamnak köszönhetően azt rögtön láttam magam előtt, hogy az iskola egy gyönyörű, inspiráló helyszín lesz a gyerekeknek, a neve is fantasztikusan cseng majd. Aztán jött a többi megvilágosodási pont, mint például az, hogy fiatal egyetemisták oktassanak, mert ők a legalkalmasabbak erre. Összeállt a tananyag is, és ekkor mertem kiállni mindenki elé, és elmondani, hogy várjuk a gyerekeket.

Értettél akkor a programozáshoz? Vagy sikerült olyan jó szakembereket találni magatok mellé, akikben megbíztál?

Én nem értettem hozzá, de a kezdőcsapatban ott volt a férjem, aki programozóként végzett az egyetemen. A kezdetek óta az a koncepciónk és az erősségünk is, hogy mindig a legjobb embereket igyekszünk megtalálni a nyitott pozíciókra. Addig keresünk, amíg meg nem találjuk őket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kollégáink mind szenvedélyes emberek, imádják a munkájukat, és ez is hozzájárul a sikerünkhöz.

Milyen most az életed? Miből áll egy napod?

Jelenleg a munkámban sok sapkám van, amiket napközben cserélgetek. Elég fárasztó, az lenne a cél, hogy ne legyen ennyiféle feladatom. A cégen belül én felelek a marketingért és a franchise-rendszer működtetéséért Magyarországon és külföldön egyaránt. Nemzetközi cég vagyunk, naponta vannak Teams-meetingjeim a külföldi üzleti partnereinkkel és a magyar kollégákkal is. Most már bent vagyunk az irodában, de a karantén alatt mi is otthonról dolgoztunk. Azt vettem észre akkor, hogy ülök a gép előtt, és az egyik Teams-meetingről kapcsolok át a másikra felállás nélkül. Sokkal többet dolgoztunk akkor, mint normál időben. De most is tele van a naptáram.

Gyors ütemben fejlődtetek, egyre több munkatársad lett. Főnök lett belőled. Mennyit változott a főnöki éned az évek során? Milyen vezetőnek tartod magad?

Szerintem sokat változtam. A régebbi cégeinkben sokkal határozottabban adtam hangot annak, ha valaki valamit nem úgy csinált, ahogy elvártam. Más stílusban kértem számon, mint mostanában. Azt gondolom, hogy kicsit empatikusabb lettem. Nálunk csapatok vannak, a csapatok vezetőivel nagyon jó a viszonyom, és a cél az, hogy lefelé is így működjön.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban, és mi az, ami a legnagyobb kihívást jelenti?

A sokszínűség. Mind a két kérdésedre ez a válaszom. Nagyon sokféle dologgal foglalkozom, ez éltet, ezt szeretem csinálni. Ugyanakkor nehézséget is okoz, mert néha tényleg túl sok a feladatom. Ha bármilyen elmélyülést igénylő munkát szeretnék végezni, ki kell kapcsolnom mindent. Ez nekem nehezen megy.

A tulajdonosi és a főnöki lét egyik előnye és hátránya is, hogy nincs közvetlen kontroll feletted. A saját magad főnöke vagy. Miben méred a munkád sikerét?

 Azért van kontroll felettem, a munkatársaim ugyanúgy a kontrolljaim, én ezt így élem meg. A cégben vannak tulajdonostársak is, akik követik a munkámat, de nyilvánvaló, hogy sok döntés rajtam múlik. A fő mérőszámokat az eredmények adják: ha valami jól működik, ha megszerzünk egy új piacot, ha valami újat vezetünk be. Ezek az eredmények minősítenek.

A férjeddel közösen viszitek a Logiscoolt. Adja magát a kérdés: hogyan tudjátok a magánéletet és a munkát egymástól elválasztani? A hétköznapokban egy térben dolgoztok?

Bár egy szobában ülünk egymással szemben, más területekért felelünk. Nagyon kevés közös megbeszélésünk van. Előfordul, hogy csak este tudjuk átbeszélni a napunkat, amikor együtt megyünk haza. Kellett egy bizonyos idő és egy tudatos döntés ahhoz, hogy a hétvégéket és a szabadság idejét megtartsuk magunknak. Nem egészséges, ha csak és kizárólag a munkáról beszélünk egymással. Mindig van teendő, soha nincs vége, csak abba lehet hagyni, és másnap folytatni a munkát. Tudatosan kell meghúzni a határokat.

Felépítettetek közösen egy birodalmat. Nagy kérdés, hogy ki viszi tovább? Két gyereketek van, előfordulhat, hogy valamelyikük beül majd a székedbe, ha eljön az idő, és folytatja a munkádat?

Mivel mi voltunk az alapítók, a Logiscool családi vállalkozásként indult, de mostanra már nem az. Amikor elkezdtük, amikor kicsik voltunk, felmerült, hogy milyen jó lesz majd átadni ezt a vállalkozást a gyerekeknek. De aztán más irányt vett az életünk, és sokkal professzionálisabb utat választottunk, ma már egészen más szinten vagyunk. Vannak befektetőink és társtulajdonosaink is. A cég nem abba az irányba halad, hogy családi stafétabot-átadás legyen a jövőben, ez egészen biztos. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a lányunk computer science-t tanult, most végzett. De nem nálunk dolgozik.

Az elmúlt hat évben hogyan változott az emberek hozzáállása a programozáshoz? Hogyan viszonyultak hozzátok a kezdetekkor és most?

Magyarországon gyönyörűen indult a történetünk, az első kurzusunkra 2014-ben több mint 100 szülő íratta be a gyerekét. Ez óriási elismerés a magyar szülők tudatossága felé. Azóta is azt látjuk, hogy egyre többen gondolják: a digitális írástudás a jövő. Tudatosan választanak minket a gyerekeik számára. Nyilván vannak olyan szülők is – a trendi szülők –, akik követik a tudatos szülőket, de ők is gyorsan felismerik a programozás tanulásának a fontosságát.

Közeleg a szeptember, és a szülők kezdik összeállítani a gyerekek különóráit. Az idegen nyelv és a sport mellé bekerülhet a programozás is. Mit mondanál a szülőknek, miért érdemes a gyereknek programozást tanulni – azon kívül, hogy ez a jövő?

Az is egy üzenet a szülőknek, hogy a gyerekük azért tanuljon programozni, mert ezzel biztos állása lesz felnőttként. De nem minden diákunkból, akik hozzánk jár, lesz programozó. Mi a programozáson keresztül megtanítjuk gondolkodni a gyerekeket. Fejlesztjük a logikus, algoritmikus gondolkodásukat. Olyan tudásra tesznek szert nálunk, amelyet az élet más területein is kamatoztathatnak. Egy program megírása nem más, mint egy nagy probléma felvetése. Mi megtanítjuk nekik, hogy ezt hogyan osszák fel kisebb problémákra. Ne pánikoljanak, ha nem tudnak mindent azonnal megoldani, tanulják meg, hogy előfordulhatnak hibák. Ezeket megkeresni, kijavítani jó dolog, arra buzdítjuk őket, hogy ebből is tanuljanak. A kudarctűrő képességük ezáltal is fejlődik. A programozásnak köszönhetően nagyon sokan jobban értik, és ezáltal meg is szeretik a matekot. Hozzánk olyan gyerekek jönnek, akik szeretnének saját számítógépes játékot készíteni. Mi azt ígérjük, hogy képesek lesznek rá. Ez a generáció kütyükkel a kezében nő fel. Azt mondjuk a szülőknek, hogyha már a gyerek úgyis használja ezeket az eszközöket, akkor ne csak passzívan játsszon rajtuk, hanem alkosson is. Ha ezt megérti a szülő, akkor Logiscoolos lesz a gyereke.

Általában a fiúk szeretnek számítógépes játékokkal játszani. Lányok is jöhetnek a Logiscoolba? Őket is beszippantja ez a világ?

Abszolút. Egyre több lány jön hozzánk, aminek nagyon örülünk. A játékok elkészítésében ők is kiélhetik a kreativitásukat. Ők mondják meg, milyen legyen a játék, hogy nézzen ki, kik legyenek a szereplők, milyen legyen a háttér. A mi célcsoportunk a gyerekek: a lányok és a fiúk egyformán ügyesek. Szerencsére a programozással kapcsolatos sztereotípiák kezdenek megváltozni. Sokáig az a kép élt a köztudatban, hogy egy programozó nem lehet más, mint egy testesebb férfi, aki papucsban, kockás ingben ül otthon a gépe előtt. Napjaink programozói egyáltalán nem ilyenek. A legvágyottabb munkahelyeken, a Facebooknál, a Google-nél csilivili irodákban dolgoznak. Bár az első programozók nők voltak, a számítógépes játékipar fejlődése hozta úgy, hogy inkább a fiúk kezdtek el kódolni. Szeretnénk megmutatni a lányoknak is, hogy belőlük is lehet jó programozó.

Girl power az informatikában

Girl power az informatikában

Ki mondta, hogy a lányok nem lehetnek jók az informatikában? A nemrégiben megrendezett nemzetközi Girls Code programozóversenyen kiemelkedő eredménnyel szerepeltek magyar diáklányok.

A járvány miatt ti is az online térbe menekültetek. Szeptemberben visszatértek a tanterembe? Vagy lehet ezt az oktatást csak az online is folytatni?

Mi hiszünk a tantermi modellben, és nem csak azért, mert egyszerűbb, ha az oktató csak odalép a diákhoz, és már tud is segíteni. A gyerekek élménye más, ha együtt, egy csapatban vannak. Összetartoznak, szeretnek találkozni egymással. Úgyhogy mi visszavárjuk a gyerekeket a Logiscool iskolákba. De ahogy eddig, úgy ezután is minden eshetőségre felkészülünk. Az elmúlt időszakban az élményalapú online oktatás feltételeit is megteremtettük, így ahhoz fogunk igazodni, amit a helyzet hoz. Egy biztos: folytatjuk a tanítást.

Ezek szerint a Logiscoolnak közösségépítő szerepe is van.

Igen, és nem is olyan kicsi közösség a miénk. Arra is van példa, hogy volt diákból oktató lesz nálunk. Van egy portálunk is, a MyLogiscool, amelyen az összes diákunk jelen van. Egy magyar diák ugyanúgy látja az indiai Logiscoolba járó társa projektjét, és bármikor ő is meg tudja osztani itt a saját munkáját. Ez egy nemzetközi platform, ahol a gyerekek nem csak az oktatóiktól, de egymástól is tanulhatnak.

16 országban vagytok jelen. Melyek azok az országok, ahol nagyon rátok kaptak, ahol nagyot tudtok fejlődni?

A szülők mentalitása országonként más és más. Egészen mást vár el és kap meg a helyi oktatási rendszertől egy svájci szülő, mint mondjuk egy román szülő. Azokban az országokban sikerült gyorsabban fejlődni, ahol a szülők azt gondolják, a gyerekük oktatását nekik is segíteniük kell. Az ázsiai országokban egészen más kultúrája van a különóráknak, mint nálunk. Rá is csodálkoznak arra, hogy mi egy élményalapú oktatást nyújtunk. Nem értik, miért fontos eleme a tanulásnak az élmény. Ahol a szülők nyitottak az iskola utáni foglalkozásokra, és elhiszik, hogy a digitális tudás fontos, ott gyorsan fejlődünk.

 Hogyan látod az elkövetkezendő tíz évet?  Hol szeretnétek tartani tíz év múlva?

Az a célunk , hogy legalább egymillió gyereket kezdjünk el programozni tanítani. Szerintem ez a tízéves távlatban benne van. A világ nagyon sok pontján lesz már jelen a Logiscool, valószínűleg online is fogunk oktatni. A jövő abba az irányba halad, hogy erre a tudásra egyre jobban szükség lesz. Még ha a nagy oktatási rendszerek be is emelik a tananyagba a programozást, mi akkor is sokkal többet fogunk adni a gyerekeknek. Jobban és gyorsabban tudjuk követni a trendeket. Mi nem csak programozást tanítunk a gyerekeknek, hanem egyfajta gondolkodásmódot, amivel bármilyen programozói nyelvet könnyebben megtanulnak. Biztos vagyok benne, hogy mindig képesek leszünk izgalmas, érdekes tananyagot nyújtani a gyerekeknek, ami miatt minket választanak.

Fotók: Csitári Gyula

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter