Ahelyett, hogy egy koncerten bulizva szólítanád le a melletted táncoló helyes srácot, megszállottan húzogatsz jobbra vagy balra a Tinderen, majd az első randit sem a kedvenc kávézódba, hanem egy romantikus Zoom-meetingre szervezed le. A pandémia miatt már nem ugrasz rögtön fejest a személyes találkákba, ha pedig végül mégis sort kerítesz rá, csak maszkban és a megfelelő higiéniai óvintézkedések betartásával közeledhetsz a kiszemelted felé.
Szó se róla, párkeresőnek lenni a koronavírus idején egyáltalán nem egy leányálom, de vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy a történelem folyamán bizony volt már ennél rosszabb is.
Az ókorban nem is próbálkoztak ismerkedéssel
Ezzel valószínűleg nem mondunk újdonságot, de az ókorban még nem igazán tudták, hogy mi fán terem a randevú, vagy éppen az udvarlás. Ennek legfőképpen az volt az oka, hogy a nők nem igen hozhattak döntéseket a saját életükről, vagy éppen szexualitásukról. A férfiak döntöttek a sorsukról, a feladataikról és a házaséletükről. Vegyük például az ókori Rómát, ahol a nők nem szavazhattak, és nem lehettek jelen a nyilvános szférában sem, helyette a legfőbb feladatuk – különösen a felsőbb osztályokban – a női princípium beteljesítése volt, tehát háztartást vezettek és gyereket neveltek. A lányokat nem sokkal a pubertáskor elérése után kiházasították, hogy minél hamarabb teljesíteni tudják kötelességüket a férjükkel, és Rómával szemben: fiút kellett szülniük, aki majd tovább viheti apja nevét és örökségét. Az ókorban tehát nem volt romantika, randevú, sőt még ismerkedés sem, a nőknek nem volt más lehetőségük, elfogadták azt a férjet, akit kiválasztottak nekik.
A középkorban a lovagiassággal hódítottak
Természetesen még a középkorban sem volt szó valódi randevúról, de ekkor már volt rá példa, hogy a férfiak versengeni kezdtek a hőn áhított nők figyelméért. Egyes források szerint az sem volt ritka, hogy a férfiak egy lovagi torna keretében szálljanak harcba egymással a nők kegyeiért, akik viszonzásul a kendőjüket vagy fátylukat ajánlották fel a lovagoknak. Az ilyen és hasonló romantikus lovagi történeteket olvasva persze könnyen gondolhatnánk, hogy a középkorban a nőket maximális tisztelet és megbecsülés övezte, de ne legyenek illúzióink. A nők továbbra is az apák, később a férjek tulajdonai voltak, a házasságik szűznek kellett maradniuk, a házasság után pedig a férjeik a kedvük szerint bánhattak velük.
Az 1600-as és 1700-as években minden a vagyonról szólt
Az 1600-as években a házasság és az udvarlás egy jól kigondolt gazdasági döntés része volt. A férfiakat leginkább csak az érdekelte, hogy miként tudnák a pénzüket és a hatalmukat a házasságuk révén tovább gyarapítani. A szerelemnek vagy szeretetnek nem volt helye – olyannyira nem, hogy a Psychology Today szerint voltak lelkészek, akik még figyelmeztették is a feleségeket, hogy ha éreznek is szeretetet, inkább ne mutassák ki azt a férjük felé, mert ezzel csak aláássák a férfiak tekintélyét. Milyen kedves…
Az 1700-as években továbbra is a vagyon maradt a legfőbb szempont, a jó családból való eladó lányoknak ezekben az időkben a férfjük kiválasztása során bizony górcső alá kellett venni a kérő anyagi hátterét is. Ha pedig a kérő megfelelőnek látszott, a férfi el is kezdhette az udvarlást. Az udvarlást nevezhetjük a randizás ősének is, de előbbi sokkal szigorúbb keretek között történt. Sok esetben nem állt másból, mint egy rövid levelezésből, egy kis ajándékozásból és néhány felügyelet alatti személyes találkozásból. Ha pedig ez megvolt, jöhetett is a házasság.
Az 1800-as években az udvarlás a fénykorát élte
Persze még ebben az időszakban is fontos volt a párválasztásnál az anyagi helyzet, de az udvarlás és a szerelem is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Az udvarlás azonban továbbra is nagyon konvencionális volt, ha fiataloknak az ismerkedés alatt egy sor merev szabályt kellett betartaniuk. A potenciális kérőnek először is engedélyt kellett kérnie a lány szüleitől az udvarláshoz, ha pedig ezt megkapta, kezdődhetett is a romantika… Romantika alatt azt értjük, hogy a fiú meglátogathatta a kiszemelt lányt az otthonában, és eltölthetett vele – természetesen minden esetben felvigyázó szemek előtt – egy kis időt. A pár még véletlenül sem maradhatott soha kettesben, a fizikai érintkezés pedig kifejezetten tilos volt. Ezek a nem túl meghitt beszélgetések azonban legalább arra lehetőséget adtak, hogy a felek felmérjék, hogy értelmileg, érzelmileg és közös érdeklődés tekintetében mennyire illenek egymáshoz, sőt akár még egymásba is szerethettek. Az udvarlási fázist a lánykérést követte, aminek továbbra is előfeltétele volt a lány családjának jóváhagyása.
Az előző korokhoz képest ebben az időszakban a nőknek – ha jó fej volt a családjuk – már lehetett némi beleszólásuk a párválasztába, nem volt kötelező például rögtön az első kérőnek igent mondaniuk, bizonyos esetben akár válogathattak is. A lányokat persze ilyenkor is már 15-16 évesen bevezették a társaságba, és elkezdődhetett az udvarlás, de ha szerencséjük volt, a házasságot kihúzhatták a húszas éveik elejéig is.
Ezt olvastad már?
Az 1900-as évek elején kialakult randizást még nem nézték jó szemmel
A 20. század elején a randizás szépen lassan elérte azt a formáját, ahogyan ma is ismerjük. A fogyasztói táradalom kialakulásával és a rengeteg új szórakozási lehetőség megjelenésével az udvarlás a lányos családok házaiból egy új helyszínre, az utcákra, a szórakozó negyedekbe költözött. Ekkor kezdett megjelenni a randevúzás is mint kifejezés, ami eredeti francia jelentése szerint annyit tesz, hogy találka, találkozó, megbeszélt időpont. A fiatalok mozikba, bárokba, éttermekbe szervezték a találkáikat, ahol a nők annyi idő után végre egyedül, kísérők és felvigyázó szemek nélkül, az udvarlóik oldalán jelenhettek meg. A hajadon lányok ellepték a köztereket, szórakozóhelyeket, ez a meglepő látvány pedig a korabeli társadalmat jócskán felháborította. Ilyesmit azelőtt csak prostituáltak csináltak, és a felsőbb osztályok egy ideig a randira készülő lányokat is velük azonosították. A nők hirtelen jövő szabadságának a hatóságok eleinte még megpróbáltak gátat vetni, végül a ’20-as évekre feladták a szélmalomharcot és a randizás minden társadalmi osztályban elfogadottá vált.
Az 1920-as években a randizás egyre izgalmasabbá vált
Az 1920-as években egyre többet tudtak maguknak autót vásárolni, ami azt jelentette, hogy a fiatal párok bátran útra is kelhettek, hogy a kíváncsi szemektől távol, vagy akár egy autós moziban élvezhessék egymás(t) társaságát.
A második világháború sok változást hozott
A második világháborúban milliónyi férfi vesztette az életét, aminek következtében a ’40-es és ’50-es évekre a nők többségben lettek a társadalomban. A lányok már nem nagyon tudtak válogatni a hódolók közül, egyre fontosabbá vált hát a fiatalok számára, hogy találjanak valakit, akivel egy stabil, biztos párkapcsolatot tudnak kialakítani. Ebben az időszakban alakult ki a járás, tehát az a jelenség, amikor a párok házasság nélkül, hosszú távon elköteleződnek egy monogám kapcsolatban. Akkoriban a járáshoz gyakran kapcsolódtak különféle szimbolikus szokások is, ilyen volt például, amikor a bevonuló katonák egy apró ajándékkal búcsúztak kedvesüktől, amivel gyakorlatilag az elkötelezettségüket is kinyilatkoztatták. Megmutatták a világnak, hogy az adott lány már foglalt, és egy ígéret is tettek vele a visszatérésükre.
Az 1960-as évekre végre szabad lett a szex
Egészen idáig az udvarlás és a randizás szorosan összekapcsolódott a házassággal és persze a családalapítással, az 1960-as évek szexuális forradalom azonban alapjaiban forgatta fel a randizás kultúráját. A nők egyre erősebb munkaerőpiaci jelenléte és az önálló keresetük anyagilag függetleníteni tudta őket a férfiaktól: nem voltak rászorulva többé a mielőbbi házasságra, hiszen képesek lettek eltartani magukat. Nemsokára megjelentek az első fogamzásgátló tabletták is, amiknek a segítségével a nők végre meghozhatták a testükkel kapcsolatos saját döntéseiket. A szexuális forradalom korában társadalmilag is egyre elfogadottabbá váltak a laza kapcsolatok és persze velük együtt a házasságon kívüli szex is.
Ezt olvastad már?
„A férfi közösülni akar, rögtön, még ma este; a nő férjez akar menni”
Az 1937-ben megjelent Nemi életünk című könyv annyira polgárpukkasztónak számított, hogy Németországban a rendőrség betiltotta azt, és minden példányát megsemmisítették. Ez a bizonyos könyv végül az 1950-as években Magyarországra is eljutott, a következőkben ebből hoztunk el néhány súlyos részletet.Az 1990-es években a randizás a spontaneitásról szólt
A kilencvenes években az internet még nagyon kezdetleges volt, az online randiappok fogalmát pedig még ki sem találták. A fiatalok vakrandikon, bárokban, diszkókban, koncerteken ismerkedtek, és mivel Google és Facebook híján nem tudták előre lenyomozni a kiszemeltjüket, inkább csak sodródtak az árral, és próbálták minél jobban megélni a pillanatokat. Ma már egészen furcsa belegondolni, de ahhoz, hogy megismerhesd a másikat, a ’90-es években igenis személyes találkozásokra, beszélgetésekre volt szükség.
A 2000-es évek és a mobilfüggőség
A mobiltelefonok és velük együtt az sms-ek megjelenésével a 2000-es években ismét csak elindult egy drasztikus változás. Ekkor a fiataloknak már nem feltétlenül volt szüksége személyes találkozókra ahhoz, hogy jobban megismerjék a másikat. Sms-ezhettek, órákat beszélhettek telefonon, az első randik pedig kicsit várattak magukra. A 2000-es és 2010-es években végül már maga a randevú fogalma is teljesen kiment a divatból. Sokkal lazábban álltak az ismerkedéshez, inkább csak együtt lógtak, ahelyett, hogy a dolgot randinak hívták volna.
A randi appok térhódítása
A mai modern világunkban az ismerkedés teljesen átkerült a digitális térbe. A randiappok térhódításával már az otthonunk négy fala közül sem kell kimozdulnunk, mindössze egy jobbra vagy egy balra húzással válogathatunk a potenciális jelöltek között. Sőt, a közösségi oldalaknak hála a találkozás előtt egy komplett háttérvizsgálatot is végezhetünk: felderíthetjük kiszemeltünk kapcsolati hálóját, megleshetjük, milyen egzotikus tájakon töltötte az elmúlt évek nyarait, és persze az exeiről is egy csomó „hasznos” infót gyűjthetünk. Mindeközben, ha úgy tartja kedvünk, szégyentelenül bombázhatjuk a tükör előtt félpucéran lőtt szexis fotóinkkal. A digitális világban már anélkül teljes képet kaphatunk az emberekről, mielőtt egyszer is találkoztunk volna velük. (Az már más kérdés, hogy ez a kép sok esetben nagyon is csalóka…)
A randizás intézménye a történelem folyamán sokat változott, és ahogy tapasztalhatjuk, változik a mai napig is. Ki tudja, mi mindent tartogatnak még a következő évszázadok!
Forrás: thelist.com Fotó: Getty Images
