Anna egyre gyakrabban pörgeti végig a fejében ugyanazt az egyenletet. Most 35 éves. A férjével hat éve próbálkoznak, hogy teherbe essen. Két vetélése volt. Egy éve jelentkezett egy meddőségi klinikán, azzal a reménnyel, hogy a mesterséges megtermékenyítés segítségével végre édesanya lehet. És akkor most jön az ismeretlen a képletben: aCovid miatt leállt a kezelése, és fogalma sincs, hogy mikor folytatódhat.
Anna olyan kromoszómarendellenességel született, amely nem teszi lehetővé számára a természetes teherbeesést, vagyis ki van szolgáltatva az egészségügyi ellátórendszer kapacitásának. És miközben természetes, hogy egy világjárvány idején az egészségügy szinte minden fókusza a járványkezelésre összpontosul, Anna azzal is tisztában van, hogy még a lombik sikerének esélye is csökken az évek múlásával.
A The Guardiannak nyilatkozó Anna egyike azoknak a nőknek, akik most borzasztóan félnek tőle, hogy a világjárvány elveszi az utolsó esélyüket az anyaságra. Tavaly márciusban, a Covid megjelenésével a helyi IVF-klinikák bezártak, és az utazási korlátozások miatt a külföldi klinikákra készülő nőknek, pároknak is le kellett mondaniuk az utat. Függetlenül attól, hogy a folyamat melyik fázisában jártak, rengeteg nőnek egyszerűen elvágták a lombikprogramját, vagyis sokaknak hosszú évek eleve idegőrlő várakozását kell most még hosszabbra nyújtania.
Olvastad már?
Meg sem születtek, mégis elveszítették őket
Több ezer lefagyasztott embrióból és petesejtből már biztosan nem születhet kisbaba, miután közel egy időben két mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó közpotban is műszaki hiba történt. A váratlan eset kíméletlenül felfedte a rendszer törékenységét, a kegyetlen lecke pedig gyermeket tervező családok százait bünteti.Ketyegő óra
De a koronavírus közvetettebb módon is akadályokat gördít a gyerekre vágyó nők elé. Sokak számára a gyerekvállaláshoz szükséges anyagi biztonság veszett el, például azért, mert elveszítették állásukat, vagy csökkentették a fizetésüket. Olyanok is vannak, akiknek a párkapcsolata nem állta ki a karantén próbáját, így most ebben a sokszorosan nehezített helyzetben kellene új partnert keresniük – és újra belevetniük magukat egy hosszas folyamatba. Másoknál a stressz, a családot érintő betegség miatt csúszott a babaprojekt. Megint mások külföldi meddőségi klinikákon álltak kezelés alatt, számukra a koronavírus miatt bevezetett utazási korlátozások lehetetlenítették el az asszisztált teherbeesést. Nyilvánvalóan olyan problémák ezek, amiket nem lehet egy csapásra megoldani, és nem túlzás azt mondani, hogy egy negyvenes évei felé közelítő nő biológiai órájának minden hónap számít.
Bár a hivatalos szakmai ajánlások szerint a vírushelyzet önmagában még nem ok arra, hogy egy pár elhalassza a családtervezést, mégis sokaknak alakul másképp az életük a járvány miatt, mint ahogy eredetileg tervezték. Arról nem is beszélve, hogy a járvány nyilvánvalóan világszerte megterheli az egészségügyet – olyan mértékben, hogy az még a magánellátásra is óhatatlanul kihat.
Dr. Ray Mathur, a British Fertility Society (Brit Termékenységi Társaság) munkatársa azt mondja, az asszisztált reprodukciós szolgáltatások minden szinten akadoznak: a Nemzeti Egészségügyi Szervezet (NHS) minden figyelme a járványkezelésre irányul, pedig normál esetben ők is segítenék a meddő párokat, de a háziorvosok sem tudják megfelelően tovább irányítani a termékenységi problémákkal küzdő párokat, mivel túlságosan leterheltek.
Az időzítés Magyarország szempontjából nem is lehetne szerencsétlenebb, hiszen a kormány egy-két éve nagy erőkkel igyekszik támogatni a meddőséggel küzdő párok kezelését, ezzel is támogatva a népesség növekedését. Tavaly januárban Orbán Viktor egy Kormányinfó alkalmával jelentette be, hogy a népességfogyás megfékezésének érdekében ingyenessé teszik majd a meddőségi kezeléseket – ennek jegyében a kormány hat privát meddőségi klinikát is felvásárolt 2019 decemberében. Mindezt elsősorban azért tették, hogy többé ne kelljen hosszú várólistákra iratkozniuk a gyermekre vágyó pároknak.
Csakhogy jelenleg, amikor már ott tartunk, hogy gyógytornászokat és önkénteseket kell bevonni a koronavírusosok ápolásába, minden másra jóval kevesebb figyelem jut az állami egészségügyben. Arról nem is beszélve, hogy az új egészségügyi törvény és a hálapénz szigorodó büntetésének hatására sok orvos hagyta el az állami szférát, emberhiánnyal terhelve a kórházi osztályokat – különösen igaz ez a szülészeti és nőgyógyászati osztályokra, ahol az orvosok számára az egyik legnagyobb kiesést jelenti a paraszolvencia.
A 37 éves Lilla (nevezzük így) két sikertelen kör után vár most az újabb beültetésre. Persze addig is próbálkoznak párjával, de azt mondja, ő már feladta a reményt, hogy természetes úton is teherbe essen. Eddig szerencsére sikerült megúszniuk a fertőzést, aminek természetesen örülnek, mégis félnek, hogy kicsúsznak az időből: „Egyértelmű, hogy a koronavírus most az egészségügy prioritása, ezzel nem is lehet vitatkozni – szabadkozik Lilla. – És ha bármilyen más, halasztható beavatkozásról lenne szó, nem bosszankodnék. Az én koromban viszont minden évvel drasztikusan csökken a teherbeesés esélye, nemcsak természetes úton, de mesterséges megtermékenyítéssel is. Egyelőre nem látjuk még, meddig tart majd a vírushelyzet, de attól tartok, nekem nincs még három évem kivárni.”
Erre azért remélhetőleg nem is lesz szükség, hiszen azért a járvány alatt is működnek a meddőségi klinikák – de kétségtelen, hogy sok esetben még inkább lelassult a mesterséges megtermékenyítés eleve körülményes és időigényes folyamata.
Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi helyzetben fokozott stressz rakódik a mesterséges megtermékenyítést vállaló nőkre: az egész szervezetet megterhelő hormonkezelést és beültetést a vírus fenyegetettsége mellett, egy széthulló ellátórendszerben kell elviselni. És egy összeomlott világrendben kell tovább reménykedni benne, hogy a régóta várt kisbaba végre megérkezhet.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
