A helyzet az, hogy sok szempontból különböző kisebbségekhez tartozom. A menstuációs bugyik világában jól láthatóan, de már eleve a menstruációm kapcsán is. Ez a cikk pedig arról fog szólni, hogy van, aki a legnagyobb erőfeszítések árán sem fogja tudni hulladékmentesen intézni a vérzését. Én megpróbáltam, és nem ment. Így most már nyugodt a lelkiismeretem – és a tiétek is az lehet mind, akiknek nem megy! De előre szólok, elég véres cikk lesz…
14 éves korom, azaz az első alkalom óta extraerős a menstruációm. Nem csak erős, inkább extra-extra erős. Már a gimiben is volt, hogy haza kellett mennem órákról az első 2 napban, mert az ájulás és a rosszullét kerülgetett. A fájdalmon az akkori gyógyszerek nem segítettek, csak a melegítőpárna a hasamon.
Nem tudom felsorolni a kínos, megalázó, kellemetlen helyzetek mindegyikét, amikbe az ivarérett évtizedeim alatt kerültem. Már ami a ciklusomat illeti. A kamaszkori ágyaimból kimoshatatlan foltok. Mások lepedőin a foltok, akárhogy igyekeztem kibélelni magam. A térdig átázott farmernadrág, amiben tehetetlen dühömben némán bőgve tömegközlekedem, és totyogtam haza az utcán maxi tampon+maxi betét kombinációval. Az étteremben a székről felpattanva, azt lángoló arccal törölgetve. Barátnőimet magam mögé parancsolva az utcán kérdezve: látszik? Sálat a derekamra kötve, iszkolva haza. A tamponos/betétes nejlonokkal csörögve-zörögve cserélve mindent rokonoknál, férfiaknál, munkahelyen, visszanézve a WC-re pedig még megpróbálni azt a mészárszéket is rendbehozni. Van még, de nem sorolom tovább…
Nagy szerencsémre nincs és nem is volt endometriózisom. És a harmincas éveim elejéig valójában semmiféle nőgyógyászati problémám nem volt. Pikkpakk terhesség, ugyanilyen szülés. Egyszerűen ilyen alkat voltam és vagyok. Bőven vérző, vagy mi.
Az másik kérdés, hogy nem sokkal a szülésem után 4 méhen belüli mióma műtétem volt, ami, bár elképzelhetetlennek tűnik, de fokozta a véres helyzetet… Mindegy, ezeken is túl vagyok, és ezek előtt, valamint után is adott volt az én típusom, alkatom.
Ezzel a típussal, meg a világjobbító vágyammal őszintén szerettem volna újrahasználható eszközre cserélni mindent a vérzésem körül. Akkor még Európában sem létezett a menstruációs bugyi, így az első fecskék egyikétől, egy amerikai cégtől rendeltem többet is, csillagászati összegekért. Megérkeztek. Őszintén nagyon vártam a használatukat. Azt hittem, hibás darabot kaptam, és szegény gyártók is azt hitték a panaszom alapján, így küldtek egy pluszdarabot, pedig nem volt baj a bugyival, most már tudom.
A legerősebb napomon vetettem be, és a házamból kilépve – olyan 100 méter múlva – már a nadrágom is átázott, én pedig alvadékdarabokkal a bőrömhöz tapadva iszkoltam vissza. Nem kívánom senkinek az extravéres, darabkákkal is díszített menstruációs bugyi kézi mosását. Géppel meg, ugye, nem lehet, legalábbis nem rögtön ilyen állapotban…
Oké. Vettem kelyheket is. Az első az M-es méret volt. Nekem 1-1,5 óra alatt megtelik a durvább napok bizonyos szakaszaiban. Ha nem otthon vagyok, akkor nem merem nyilvános helyek vécéiben cserélni, mert extrateret és -higiéniát igényelne – szerintem. Legalábbis nekem. Szóval ami abból kifolyt, ment a bugyira. De a bugyit sem tudom cserélni, ugye, csak teljes alsó vetkőzéssel. Cipő le, nadrág le. Zacskóba el a megtelt bugyogó, fel a tiszta bugyogó, és így tovább a nap hátralevő részén…
Aztán próbálkoztam még tovább: XL-es kehellyel, hogy tovább tartson, ami viszont nem bír kinyílni rendesen, ha felhelyezem… És így tovább. Zavarta a lelkiismeretem, bénának is éreztem magam, hiszen mindenki másnak sikerül. Aztán meg kiadtam egy rakat pénzt is, ugye.
Ez van, zero waste menstruáló nőtársaim! Megpróbáltam, elég sok időt, pénzt és energiát rászántam, és feladtam. Ha otthon ülve menstruálnék, akkor menne maximum. De akkor sem 100% zero waste.
Jó tisztában lenni azzal, hogy nem mindenfajta menstruációt lehet végigcsinálni hulladékmentesen. Én most azt mondanám, hogy az enyhétől a közepes vérzésig. Nekem marad a betét és tampon, gyengébb napokra a kehely. És az erős vérzéshez az erős idegzet.
Szerző: Sugár Kata Fotó: Getty Images
