A karrier megkoronázása kétségkívül az Oscar-díj a filmiparban. Amikor kimondják valakinek a nevét, és a színpadra áll, a szíve majd kiugrik a helyéről, hiszen ahogy körülnéz, mindenhol híres embereket lát, akik csak őt nézik. Körülöttük mindenütt kamerák bámulnak az arcába, amelyek több száz millió otthonba közvetítik a képet. Ideje összeszednie a gondolatait, és elmondani, mit jelent ez. Ekkor látja meg a díjazott egy hatalmas kivetítőn, pont a színpaddal szemben, azt mondja: 30. Majd 29, 28, 27(…) 20. Az idő, amit a köszönőbeszédre kapott a díjazott, és gyorsan telik.
Technikailag 45 másodperce van valakinek köszönetet mondani mindazoknak, akiknek szeretne, ám az óra akkor kezd visszafelé számolni, amikor kimondják a nevét. A legtöbben még a levegő után kapkodnak, és próbálnak senkit sem kifelejteni, amikor megjelenik a felirat: távoznia kell a reflektorfényből. Ennyi volt, a zenekar játszani kezd, túlszaladt az időn, és lekeverték a színpadot. A nagy pillanat kisebb fajta szégyennel végződik, a világ szeme láttára. Ám azt már kevesen tudják, mindez kinek köszönhető. Egy bizonyos Greer Garsonnak.
Sok kicsi sokra megy
Amikor Greer Garson 1943-ban megnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat, már éjjel egy óra volt. Az Oscar-ceremónia hosszú volt, a nézőtér figyelme nem csoda, ha erősen lankadt. Ám ez sem tartotta vissza attól Garsont, hogy a színpadra lépve megtartsa az Oscar történelmének leghosszabb beszédét. Vannak, akik szerint öt és fél percig tartott, mások szerint volt az hét is. A végeredmény szempontjából ez alapvetően mindegy, hiszen Garson olyan sokáig állt a színpadon, hogy Joan Fontaine, a házigazda, inkább ülve várta ki a végét. Nem sokkal ezután az Amerikai Filmakadémia korlátozta a köszönőbeszédek hosszát a díjátadón.
Olvastad már?
Fontos a zene
Ha jobban belegondolunk, megérthetjük, miért is olyan fontos a beszédet a végén lekeverő zene. Az Oscar egy hatalmas gála, ami könnyen elszabadulhat az irányítás alól, ha nem követelnek fegyelmet. Kell, hogy legyen benne monológ, zenei számok, emlékszekció és rengeteg reklámszünet a 24 díj átadása mellett. Ha csak magukat a nyerteseket számoljuk, és mindegyiküknek engedélyezünk plusz 15 másodpercet, az hat perccel hosszabbítja meg a díjátadót.
Ha pedig megengedjük mindenkinek, hogy Garson legyen, csak a díjak átadása tartana három órán át. Ehhez hozzáadva a különböző műsorszámokat, reklámokat, valahol három és négy óra között lenne a gála teljes időtartama, ami emberfeletti tűrőképességet és türelmet igényelne a nézőktől.
Nyerj nagyot, és beszélj hosszan
Van azért mód arra, hogy valaki hosszabban beszélhessen az Oscar-gála színpadán. A legkönnyebb, ha valamelyik fő kategóriát nyeri meg. Adrien Brody például 2003-ban közel négy percig beszélhetett, amikor megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, Halle Berry pedig 2002-ben, amikor a legjobb női főszereplőként díjazták, négy és fél percet kapott.
Van másik módszer is. Amikor az Élősködők 2020-ban a legjobb film díját nyerte el, az Oscar-gála producerei két és fél perc után lekapcsolták a fényeket. A film készítőinek csak azután engedték meg, hogy tovább beszéljenek, miután Tom Hanks hangosan tüntetni kezdett mellettük.
És ott volt Pawel Pawlikowski, aki az Idával a legjobb külföldi film díját nyerte 2015-ben. Ő egészen addig beszélt, míg meg nem szólalt a végét jelző zene. Sőt, még azután is folytatta, erre a zene hangosabb lett válaszul. Ekkor a díjat elhunyt feleségének ajánlotta, a zene sikítva halt el megszégyenülve. A rendszer kijátszható tehát, csak jól kell csinálni.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
