Lisa Marshall a tévére mutatott, és megkérdezte: házasodjunk össze? A férje, Peter Marshall pedig széles mosollyal bólogatott. „Oké, akkor legyen esküvő” – mondta a felesége. Másnap azon gondolkozott, vajon a férje emlékszik-e arra, hogy megkérte. Nem emlékezett. Ahogy az első esküvőre sem, és az elmúlt hat hónapban egyszerűen azt gondolta, hogy felesége egyszerűen a kedvenc gondozója.
View this post on Instagram
Peter Marshall 56 éves, fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Ez a demencia egyik olyan formája, mely az emberek 30–60 éves kora között jelentkezik, és az összes Alzheimer-kóros eset 10 százalékát teszi ki. „Lesújtó, de mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy pozitív maradjak, és mindig csak egy napra koncentrálok egyszerre – mondta az 54 éves Lisa Marshall. – Az lett a mantrám, hogy ne bánj meg semmit.”
Nem sokkal a lánykérés előtt a férje állapota gyorsabb ütemben kezdett hanyatlani. Így 20 évvel a szerelmük kezdete után, ha már a férje úgyis megismételte a lánykérést, tökéletesnek tűnt az időzítés, hogy megújítsák esküjüket. „Elkezdtem gondolkozni azon, hogy talán tényleg meg kellene tennünk” – mondta Lisa, akit 32 éves lányuk is támogatott, aki történetesen esküvőszervezőként dolgozik, és azt ígérte, megszervezi az egész ceremóniát. „Tudtam, hogy a mostohaapám, akihez nagyon közel állok, mindig ott volt mellettem életem életem legnehezebb perceiben – mondta Sarah Brehant. – Nagyon sokat jelent nekem, az édesanyám pedig a legjobb barátom, így nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen fontos dologban segíthetek nekik.”
A nagy nap
Brehant kapcsolatba lépett azokkal, akikkel általában dolgozni szokott az esküvőkön, és megkérdezte, segítenének-e a hat héttel későbbre tervezett esküvőn. Mindannyian önként és ingyen vállalták a virágostól a szaxofonosig, aki felajánlotta, hogy Nat King Cole híres dalát, az Unforgettable-t játssza, amikor Lisa Marshall végigsétál a sorok között.
Lánya kísérte oda mostohaapjához az esküvő napján Lisa Marshallt. A házassági fogadalmat egy demencia specialista törvényesítette, aki a feleséget segítette férje ápolási tervének felépítésében, és hivatásos anyakönyvvezetőként is tevékenykedett. Amikor Lisa Marshall az oltár előtt férje mellé lépett, a férfi átölelte és megcsókolta. „Varázslatos pillanat volt, mint egy tündérmesében” – mondta a feleség, megmutatva az esküvőről készült videót.
„Szem nem maradt szárazon, a mennyországban jártam. Nagyon rég nem láttam ilyen boldognak Petert” – mondta a feleség.
A történet eleje
A szerelem még 2001-ben szökkent szárba közöttük, a szemközti házban éltek, amikor már mindketten elváltak. „Peternek el kellett költöznie a munka miatt, egy pénzügyi cégnek dolgozott, én rádiós reklámokkal foglalkoztam. A kettő között volt öt gyermekünk – mondta Lisa Marshall. – Távkapcsolatban éltünk nyolc évig, mert nem akartuk a gyerekeket kiszakítani az otthonukból. Ám miután a legkisebb is főiskolára ment, úgy döntöttünk, összeházasodunk.”
2009. augusztus 13-án kötötték össze az életüket hivatalosan is, felnőtt gyermekeik előtt a Turks- és Caicos-szigetek tengerpartján, majd Lisa Marshall a férjéhez költözött, hogy új fejezet kezdődjön az életükben. Egyikük sem gondolta, hogy a jóban-rosszban rész az esküvői fogadalmukból már hét év múlva próbára teszi őket.
Egy kávét kért, majd elővett egy húszezrest – történet az Alzheimer-kórról
A Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület nemrég irodalmi pályázatot hirdetett, melyben az otthonápolásban résztvevő vagy érintett emberek történeteit várták. A legjobb munkákat az otthonápolás és otthongondozás napján mutatták be. A pályaművek közül Tatai Tamás írását hoztuk el.Peter Marshall 2017-ben kezdte elfelejteni az otthonához vezető utat, és nehézséget okozott számára megtalálni a szavakat, befejezni a mondatokat. „A repülő helyett azt mondta, az a dolog, ami felmegy az égbe – magyarázta Lisa. – Emellett nagyon feledékennyé vált, de a legnehezebb a szavak hiányát volt nehéz ignorálni.” Felesége 2018-ban elvitte a férfit egy neurológushoz, aki néhány vizsgálat után közölte a diagnózist: fiatalkori Alzheimer-kór.
Korábban mindig azt gondoltam, az Alzheimer az öregek betegsége. Most már tudom, hogy nem így van.
Peter Marshall memóriája egy évvel később már olyan ütemben romlott, hogy ott kellett hagynia a munkáját. A következő évben felesége is felmondott, hogy teljes időben ápolhassa őt. Hogy megbirkózzon azzal a teherrel, hogy végig kell néznie férje memóriájának folyamatos hanyatlását, elindította az Oh Hello Alzheimer’s blogot, amivel sorstársainak is szeretne segíteni. „Minden nap kapok üzeneteket különböző emberektől, melyben azért hálálkodnak, mert most már tudják, nincsenek egyedül.”
Az esküvő óta felesége úgy látja, férje szellemi képességei még gyorsabban hanyatlanak. Minden nap legalább egy órán át tart, míg beveti az ágyát, és folyamatos felügyeletre van szüksége. Hétköznapokon néhány órát egy felnőtt gondozóközpontban tölt, ahova betegszállító busz viszi. Lisa Marshall tudja, hogy eljön majd az az idő, amikor el kell helyeznie férjét egy Alzheimer gondozóközpontban, ám erre egyelőre gondolni sem tud. „Egyszerre csak egy nappal foglalkozom. Nem tudom, ki vagyok most számára, de tudom, hogy biztosan szeret és biztonságban érzi magát. Amikor a busz visszahozza minden nap, a tornácon ülünk egy órán át, és fogjuk egymás kezét.”
Lisa Marshall a rosszabb napokon arra gondol, amit férje akkor mondott, amikor a kedvenc dalukra táncoltak a második esküvőjükön. „Azt suttogta a fülembe: köszönöm, hogy maradsz.”
Forrás: Washington Post Fotó: Instagram/Oh Hello Alzheimer’s
