Nincs mese, a környezetvédelem napi szintű témává vált – a politikától a piaci döntéshozókon át a civil emberek életéig – minden színtéren. Már a saját bőrünkön érezzük, hogy a világ megváltozott, egyre több hőségriadó van nyaranta, a tavasz és az ősz szinte eltűnőben van, idén már tornádó is volt Európában, és akkor még az ivóvíz növekvő mikroműanyag-tartalmáról nem is beszéltünk.
Az élet július 1. után
A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében 2021. július 1-jétől tilos forgalomba hozni az egyszer használatos műanyag termékeket, illetve az „oxidatív úton lebomló műanyagból készült terméket”, így elbúcsúzhatunk a műanyag fültisztító-pálcikáktól, a műanyag evőeszközöktől, tányéroktól, szívószálaktól, az expandál polisztirolból készült étel- és italtárolóktól, a 15–50 mikron falvastagságú zacskóktól, és az összes oxidatív úton lebomló műanyag terméktől. A 15 mikronnál vékonyabb nejlonzacskók nem kerültek betiltásra, de a termékdíjukat sokszorosára emelték: 57 Ft/kg-ról 1900 Ft/kg-ra. A rendelet mindenképpen üdvözlendő, de azért érdemes megnézni, mit fogunk egyszer használatos műanyagok helyett használni a jövőben.
Néhány éve már, hogy hódítóútjára indult az úgynevezett komposztálható műanyag, azaz a főleg kukoricából és burgonyából kivont, keményítőalapú PLA. Ez az anyag jelenleg a legerősebb alternatívája a műanyagnak: 60 fokos, ipari komposztálóban képes lebomlani, és a klasszikus műanyaggal ellentétben nem apró mikroműanyag szemcsékre esik szét, hanem teljesen mértékben elbomlik. Ráadásul ha összehasonlítjuk a PLA-ból és a klasszikus műanyagból készített hasonló termék energiaszükségletét az életciklus egészén, akkor jól látható, hogy a PLA ökolábnyoma kisebb – azaz mindenképpen fontos alternatívája az egyszer használatos műanyagoknak. Jelenleg már működnek Magyarországon megfelelő ipari komposztálók, de még nincs belőlük elég, illetve mivel nem megoldott egyelőre a PLA szelektív gyűjtése és elszállítása lakossági szinten, így nem jut el a komposztba a PLA-hulladék jelentős százaléka. A jövőben ez várhatóan változni fog, ugyanis 2023. december 31. után kötelező lesz minden uniós tagállamban szelektíven gyűjteni a biohulladékot, így a lebomló műanyagot és a konyhai hulladékot is.
Megesszük a műanyagot
Persze a PLA nem oldja meg minden problémánkat. Alternatívának remek, viszont a Földön keringő műanyag mértéke enyhén szólva aggasztó méreteket öltött 2021-re. Jelenleg 320 millió tonnányi műanyagot gyártottunk le a történelem során, ami 2034-re várhatóan meg fog duplázódni. Gondoljunk bele, egyetlen műanyag szatyor lebomlási ideje 200-1000 év, egy műanyag pelenkáé pedig 500 – tehát ha valami csoda folytán holnaptól már semmiféle műanyagot nem gyártanánk, akkor is még évszázadokig problémát jelentene a Földön lévő műanyag mennyisége. Arról nem is beszélve, hogy a lebomlást itt nem úgy kell érteni, mint ahogyan egy almacsutka lebomlik, csupán mikroműanyagokra bomlásról beszélhetünk, melyek belekerülnek az ivóvizünkbe, az általunk fogyasztott állatok szervezetébe is.
2021-re eljutottunk odáig, hogy minden egyes bébi teknős és 3-ból 1 emberi fogyasztás céljából kihalászott hal gyomrában van műanyag. Kutatók szerint ezek a mikroműanyag szemcsék egymilliószor annyira toxikusak, mint az őket körülvevő tengervíz maga. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis hogyan kerülhet ennyi műanyag az óceánjainkba, amikor leginkább szelektíven – vagy legalább összeöntve, de mégis zsákokba gyűjtve tároljuk a szemetünket. Nem mindenki cselekszik így, sajnos sok magánember és cég is folyókba, folyók ártereihez helyezi le illegális módon a szemetét, melyek idővel az óceánokban kötnek ki. Különösen szennyezők az ázsiai országok, az élen Kínával, ami egyedül az óceánokba folyó műanyag mintegy 29%-áért felel. Ezt követi az EU 19%-kal, majd a NAFTA (USA, Kanada, Mexikó) 18%-kal.
3 franciaországnyi szemétsziget
A tengeri áramlatok ezeket a műanyagokat többnyire összerendezik, mára már több hatalmas, 10-20 magyarországnyi, 3 franciaországnyi területű, összefüggő szemétszigetek jelentek meg az óceánok felszínén. A leghírhedtebb ezek közül a Nagy csendes-óceáni szemétsziget, ami Hawaii és Kalifornia között lebeg, ezzel pedig beláthatatlan károkat okoz az élővilág, az emberek és az egész Föld számára. Számos vízi élőlény táplálkozik is a műanyagokból, a kisebbek gyakran beleakadnak a hálókba, szívószálakba, sőt, nem ritka, hogy aztán nem tudnak ezekből kiszabadulni, így belenő a húsukba a műanyag.
Szerencsére a probléma megoldásán rengeteg kutató dolgozik, például nemrég megkezdte a munkáját az The Ocean Cleanup System 001 nevű projekt a Nagy csendes-óceáni szemétszigetnél. Célja, hogy 5 év alatt felére csökkentse a szemétsziget kiterjedését egy nagyon forradalmi, óceántakarító módszer segítségével. A holland kormány által is támogatott takarítórendszer igazából egy U alakú, hatalmas filter, ami az óceán hullámzását és a szél erejét kihasználva megszűri az óceánt, majd kiemeli egy hatalmas hajóra az összegyűjtött hulladékot, és kiviszi a partra, ezután pedig újrahasznosító üzemekbe hordja azt.
Nem ördögtől való
A műanyagok nem egyértelműen ördögtől való anyagok, gondoljunk csak bele, mennyire fontos szolgálatot tettek most, a koronavírus alatt az orvosi maszkok, face shieldek és védőruhák, illetve a biztonsági csomagolások. Azonban a jelenlegi műanyagtúlkapás egyértelműen fenntarthatatlan. A cél, hogy minél magasabb újrafeldolgozási aránnyal és biztonságos visszagyűjtési rendszerrel, újra és újra tudjuk használni azt a mennyiségű műanyagot, amit már eddig legyártottunk, illetve hogy a legveszélyesebb fajtákat minél inkább visszaszorítsuk. A cél nem az, hogy ne legyen műanyag a világon, „csak” hogy a lehető legoptimálisabban, más anyagok mellett használhassunk műanyagokat – és csak akkor, amikor az elkerülhetetlen.
Fontos lépés az ökoharcban, hogy már rendeletek szintjén is szabályozzák az egyszer használatos műanyagokat, hiszen a mindennapi életünk során egyértelműen nincs szükségünk annyi műanyagra, mint amennyit használuk. Remek, más tárolási, hordozási eszközök és módszerek állnak a rendelkezésünkre, melyek minimális változtatási hajlandóság mellett is már nagy eredményeket hoznak. De – bármennyire is ezt sugallja a közbeszéd – ne érezzük azt, hogy ezt a harcot nekünk, felhasználóknak kell (kizárólag) megvívni. A vállalatok és a profitorientált működésmód az, ami a jelenlegi műanyagkrízist igazán kiváltotta. Persze ehhez a vásárlói „hozzájárulás” is elengedhetetlen, ugyanakkor rengeteg szakember dolgozik azon, hogy újabb és újabb tárgyakra vágyjunk, minél gyorsabban magunk mögött hagyva a régieket. Pandora műanyag szelencéje kinyílt, a visszazárás pedig több mint kényelmetlen.
Fotó: Unsplash, Forrás: Condor Ferries, Greendex, The Ocean Cleanup
Olvass tovább!
