November 18–19-én tartották meg Budapesten a Transatlantic Summit elnevezésű nemzetközi konferenciát, aminek keretében ultrakeresztény konzervatív politikusok és abortuszellenes szervezetek tanácskoztak különféle reprodukciós stratégiákról a Parlamentben. Magyarán arról, hogy miként is lehetne minél több nőt szülésre bírni. Az eseményen többek között olyan lengyel politikusok is részt vettek, akik közrejátszottak a lengyelországi elképesztően szigorú abortusztörvény elfogadásában. (Aminek következtében három hete egy lengyel nő életét is vesztette.)
Az eseményre válaszul több magyarországi nőjogi szervezet is összefogott, és november 18-án Szültél már ma? címmel tematikus napot tartottak a Tilos Rádióban – kifejezetten a konferencián tárgyalt témákról alternatív, szakmailag megalapozott megközelítéssel. Ennek a tematikus napnak az egyik szegmenséből hoztunk el a következőkben néhány részletet.
Les Kriszta és dr. Nógrádi Noá (PATENT Egyesület), valamint Keszler Viktória és Győrfy Judit (Másállapotot a Szülészetben!-mozgalom) arról beszélgettek, hogy milyen reprodukciós jogi és szülesztési közpolitikával kapcsolatos problémák léteznek ma Magyarországon.
Erőszak a szülőszobán
Ahhoz, hogy átlássuk és megérthessük, milyen komoly problémák számítanak még ma is mindennaposnak és elfogadottnak a magyar egészségügyben, fontos tisztázni, hogy mit is értünk szülészeti erőszak alatt. Ahogy Keszler Viktória mondta, szülészeti erőszaknak nevezünk minden olyan beavatkozást és bánásmódot, melyet a nő engedélye nélkül, akarata vagy tudta ellenére végeznek rajta vagy újszülöttjén a szülészeti ellátás bármely szakaszában, a várandósgondozástól a gyermekágyig. A szülészeti erőszak a nők beszámolói és a civilszervezetek tapasztalatai alapján nemcsak, hogy abszolút jelen van ma Magyarországon, de a rendszer és a társadalom általában szemet is szokott hunyni felette – gyakorlatilag a szülészeti erőszak számít a nők elleni erőszak utolsó kulturálisan elfogadott formájának. Hiába tekinthető mindennaposnak, mivel zárt ajtók mögött, értő tanúk jelenléte nélkül történik, csak nagyon nehezen ismerhető fel.
„Már a várandós gondozás során is arra képzik ki, szocializálják a nőket, hogy ne kérdőjelezzék meg, hogy ami velük történik, az vajon rendben van-e. A verbális erőszaktól kezdve a fizikai abúzusig nagyon sok minden történik a szülészeti ellátás során egy nővel, úgy, hogy ezeknek semmiféle jogkövetezménye nincs” – ezt már Győrfy Judit mondta, aki sorolni is kezdte, hogy mik azok a jogsértések, amikkel a legtöbb nő szembesülni szokott: „Folyamatosan megsértik a nők önrendelkezését például olyankor, amikor az anya nem lehet együtt a választott kísérőjével, vagy amikor szeparálják a kisbabájától. Az is erőszaknak számít, amikor szóban megalázzák, vagy embertelen, durva bánásmódban részesítik. A nőket elvileg mindig mindenről tájékoztatni kellene, és az orvosnak minden egyes beavatkozáshoz és vizsgálathoz engedélyt kellene kérnie. De tudjuk, hogy Magyarországon ez sem így történik. Nálunk eleve nem azt mondjuk, hogy az orvos kíséri a szülést, hanem, hogy vezeti. Az, hogy a nők nem tudják, hogy mit fog történni a saját testükkel, a kontrollvesztés érzését okozza, és komoly traumát jelent. Erről pedig rendszeresen be is számolnak.”
De ahogy Keszler Viktória mondta, az is teljesen általános, hogy a szülés során érzéstelenítés nélkül végezzenek invazív beavatkozásokat nőkön. „Nagyon sokszor semmibe veszik az orvosok, ha a nők jelzik, hogy még nem hatott az érzéstelenítés. Pedig a fájdalomcsillapításhoz való jog minden embernek jár” – majd hozzátette, hogy ugyanígy bevett szokásnak számít, hogy a szülés közben indokolatlan, elavult, vagy bizonyítottan káros beavatkozásokat alkalmaznak. „Szerintünk az is erőszaknak számít, amikor a nő csak az ártalmas, bizonyítottan káros beavatkozást választhatja.”
Az abortusz mint büntetés
„Ha egy nő szexuális életet él, mindig fenn fog állni a terhesség lehetősége, még akkor is a védekezik. Ezeket a szükségtelenül fájdalmas, szinte büntető jellegű beavatkozásokat akkor is megtapasztalják a nők, ha a terhesség megszakítása mellett, és akkor is, ha a szülés mellett döntenek” – mondta Nógrádi Noá, és hozzátette, hogy az előbbiekben felsorolt jogsértések a terhesség megszakítása során is rendszeresen előfordulnak. Hiába lehetne például az méhszájtágítást gyógyszeres úton is elvégezni abortusz során, rengeteg nő számol be arról, hogy az orvosok inkább a fájdalmas, fizikai tágítást alkalmazzák. És hasonlóan problémát jelent az is, hogy a világszerte alkalmazott, kevesebb szövődménnyel járó, fájdalommentes abortusztablettát itthon évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból, és a törvények csak a művi terhességmegszakítást engedélyezi. „Ha mindezt lefordítjuk, akkor már könnyen láthatjuk, hogy mi is történik. Azt akarják, hogy a nők számára fájdalmas legyen, hogy minél jobban meg legyenek büntetve azért, mert megszakítják a terhességüket.”
De nem csak az orvosi beavatkozások során történhetnek visszaélések – az abortusz előtt előírt kötelező tanácsadások is gyakran igen megalázó módon zajlanak. Ezeknek a tanácsadásoknak elviekben arról kellene szólni, hogy a szakemberek minél szélesebb körű információt adjanak át a nőknek, hogy ők aztán informált döntéseket tudjanak hozni a terhességükkel kapcsolatban. Ám az itthoni gyakorlat Nógrádi Noá szerint inkább csak a nők nyomasztásásról, megalázásáról szól. „Ahelyett, hogy empátiával fordulnának felé, megpróbálják belenyomasztani a nőt abba, hogy változtassa meg a döntését, ami jellemzően nem történik meg. Csak annyit érnek el vele, hogy a nő, aki már egyébként is borzalmasan érzi magát, ezután még rosszabbul fogja.”
„Az abortuszt arra használják, hogy elvonják a figyelmet a papi pedofíliáról” – interjú Perintfalvi Rita teológussal
Dr. Perintfalvi Rita feminista teológussal, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnökével, a grazi Karl-Franzens Egyetem oktatójával a lengyel abortusztüntetések kapcsán ültünk le beszélgetni.Ahogy Nógrádi Noá mondta, ma Magyarországon egy nő akkor is meg lesz büntetve testileg, ha megtartja a terhességét, de akkor is, ha megszakítja azt. „Ebből a helyzetből gyakorlatilag nem lehet jól kijönni. Ők az inadekvátak, nincsenek embernek nézve, nincsenek partnernek tekintve a rendszerben.”
Nehezített fogamzásgátlás
Les Kriszta hívta fel a figyelmet arra, hogy a nők már a terhességmegszakítás előtt, a fogamzásgátlás folyamatában is gyakran tapasztalnak visszásságokat. Ott van például a 72 órás sürgősségi tabletta, amit a legtöbb európai államban ma már recept nélkül is ki lehet váltani, míg Magyarország azon kevés országok egyike, ahol a mai napig receptkötelesnek „Ha félrement az együttlét, és például elszakadt a gumi, akkor ezt a tablettát az együttlétet követő 3 napban lehet bevenni, hogy hatékonyan meg tudja akadályozni a terhességet. Ez azt jelenti, hogy a magyar nőknek el kell kezdeniük különböző orvosokhoz rohangálni, hogy valaki felírja nekik a gyógyszert.” A tapasztalatok szerint ráadásul abban sincs egységes gyakorlat, hogy melyik orvos írhatja fel a szükséges receptet, és melyik nem. Van, amikor a háziorvos is hajlandó felírni, máskor viszont a nőknek nőgyógyászati sürgősségi osztályra kell rohanniuk. „Elindul egy kvázi hajsza. Jobb esetben nem alázzák meg őket csak felírják a receptet, amit aztán nagyon drágán kiválthatnak, rosszabb esetben pedig még lecseszést is kapnak, sőt van, akit teljesen indokolatlanul nőgyógyászi vizsgálatnak vetnek alá.”
Törvény van, jogalkalmazás és elszámoltathatóság nincs
Nógrádi Noá véleménye szerint ezekben az esetekben nagyon egyértelműen kirajzolódik, hogy azokat az erőszak formákat, amiket például a családon belüli erőszaknál láthatunk (a fizikai, a lelki, a gazdaság, a verbális, stb.) szinte mind le lehet fordítani a reproduktív jogsérelmek területére is. Itt is megjelenik a nagyon brutális fizikai erőszak (például a gátmetszés, méhszájtágítás, vagy a szükségtelen császármetszés), amit csak azért végeznek az orvosok, mert úgy kényelmesebb a rendszernek.
Győrfy Judit arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezekre az egészségügyi jogsértésekre igenis lenne megoldás, a majd’ 25 éves egészségügyi törvény ugyanis biztosítja a kórházban szülő nőknek a szülési jogokat és betegjogokat – a probléma csak annyi, hogy tulajdonképpen alig valósul meg belőlük valami. A jogi eszközök tehát meglennének, jogalkalmazás és elszámoltathatóság viszont nincs. Ha az orvosok nem tartják be az egészségügyi törvény előírásait, semmilyen következménnyel nem kell szembe nézzenek. „Ha panaszt tesz egy szülő nő, annak semmilyen következménye nincsen. Nem monitorozzák a rendszert, nincs semmi olyan eszköz a betegjogi képviselők kezében, amivel ki tudnák kényszeríteni, hogy megvalósuljon a jogszerű ellátás” – tette hozzá Győrfy Judit.
A biztonság és emberi méltóság kéz a kézben jár
„Fontos kimondani, hogy nem a biztonság és az emberi méltóság állnak egymással szemben. Hiszen ma már a szülészeti eljárás esetében is tudjuk, hogy csak az lehet orvosilag hatékony, ami tiszteletteljes is. Nincs olyan, hogy valaki jó orvos, csak hát olyan kiabálós… Ilyen nincs. A kommunikáció az orvoslás része – hangsúlyozta Keszler Viktória, majd azt is kiemelte, hogy a tudományos bizonyítékokon való orvoslásnak a páciens emberi jogainak tiszteletben tartása is ugyanúgy a része, aminek a gyakorlatban is meg kellene valósulnia. – Meg kellene értenünk, hogy az orvosi szakértelem nem egy döntési jogkör, hanem egy támogatás a nők tájékozott döntéséhez. Az orvosnak tudnia kell, hogy mik a legkorszerűbb eljárások, amit felvázol a páciensnek, hogy aztán a páciens tudjon dönteni. Ez az evidencián alapuló orvoslásnak a modellje. Ezt azért emelem ki, mert gyakran felmerül, hogy bár szép és jó, hogy mi az emberi jogok mellett ágálunk, de közben mégis csak fontos azt csinálni, amit az orvos mond, mert az a biztonságos. De nem, nem feltétlenül az a biztonságos.”
Zárásként Nógrádi Noá még hozzátette, hogy véleménye szerint nagyon konkrét oka van annak, hogy a közpolitika miért nem a tudományos megközelítést veszi figyelembe, például a nők reproduktív jogainak terén. „A tudomány mai állása nem támogatja azokat az elveket, amelyek alapján a rendszer működik. Ha valaki minél több gyereket szeretne szüleszteni, akkor olyan törvényeket fog hozni, amik, amennyire csak lehet, fokozzák a nyomást a nőkön annak érdekében, hogy minél több terhességet tartsanak meg. Ha pedig ehhez figyelmen kívül kell hagyni a tudományos dolgokat, akkor a közpolitika ezt figyelmen kívül fogja hagyni. Ha a célját nem támogatja a tudomány, számára nem lesz érdekes.”
Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
