A magyar nők százezreket fizetnek egy szülésért – vajon meddig még?

2020. december 09. |

Mindenki, akinek született már gyereke magyarországi kórházban, valószínűleg tisztában van a hazai szülészeti ellátás – mondjuk úgy – sajátosságaival. A TB-finanszírozott egészségügyi ellátásba nem fér bele, hogy a nőknek választott szülész-nőgyógyászuk legyen, tehát hogy annál szülhessenek, akivel a terhesgondozást is végigcsinálták. Ezért hát, akinek az anyagi lehetősége megvan hozzá, gyakorlatilag feketén veszi meg magának a kiválasztott orvost. A szülészeti hálapénz a magyar egészségügy egyik legnagyobb rákfenéje, ám az továbbra sem világos, hogy a kormány miként szeretne ezen változtatni.

Az elmúlt hónapokban a teljes magyar egészségügyet lázban tartotta az új egészségügyi szolgálati törvény, amit bár október 6-án elfogadott a parlament, az azt életre keltő végrehajtási rendeletet egészen a múlt hétig nem jelentették meg. Nem véletlenül: egészségügyi dolgozók ezrei jelezték, hogy amennyiben a kormány nem finomít a szabályokon, fel fognak mondani.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) is aggályosnak tartotta a rendelet több pontját, például azt, hogy bár a törvénnyel a kormány elvileg a hálapénzt számolná fel, a nőgyógyászok számára az általános tiltás ellenére továbbra is nyitva hagytak volna egy kiskaput. Lehetőséget akartak biztostani nekik arra, hogy abban az állami kórházban, ahol dolgoznak, elláthassák a magánbetegeiket is. Ezzel a rendszerrel az a probléma, hogy ha a nőgyógyászok magánellátásban kezelnek valakit, akit aztán beutalnak az állami kórházba, és ott a munkaidejük alatt látják el, akkor a nap végén nem fogadhatnak el mást a pácienstől a kezelés ellenértékeként, kizárólag hálapénzt.

A tárgyalások hetekig tartottak, a MOK pedig részben elérte a célját. A múlt héten megjelent jogszabályba a nőgyógyászok kiskapuja végül nem került bele, a történetnek viszont ezzel valószínűleg még nem lesz vége. A jogszabály szövegéből ugyanis az is kiderült, hogy a nőgyógyászok helyzetét a kormány majd egy később megjelenő kormányrendelet hatáskörében fogja rendezni.

A MOK közleménye szerint amíg ez a rendelet nincs meg, addig eltérő szabályozás sincs. Magyarán 2021. január 1-jétől minden szakterületre – így a nőgyógyászatra is – vonatkozik majd az a döntést, hogy az orvos közfinanszírozott ellátásban nem kezelheti (sürgősségi esetet kivéve) azt a beteget, akit magánellátásban is kezel.

Arról, hogy milyen hatásai lehetnek a január 1-től induló szabályzásnak, és hogy miért is lenne mind az orvosok, mind a nők számára rendkívül fontos, hogy felszámolják végre a szülészeti hálapénz intézményét, Léderer Sándorral, a K-Monitor korrupcióellenes közhasznú egyesület alapítójával és Kremmer Saroltával, a K-Monitor egyesület munkatársával beszélgettünk.

halapenz-szules

Nagy magyar valóság

Ha ma Magyarországon valaki babát szeretne, és kórházban tervez szülni, akkor bizony már a várandóssága legelején meg kell hoznia több fontos döntést is. Ha egy nő megengedheti magának, dönthet úgy, hogy a terhesgondozást és a szülést is egy magánklinikára bízza, ahol fogadhat maga mellé választott orvost is, aki végigkíséri a terhességét, és ott lesz mellette a szülésnél is. Ezeken a klinikákon meglehetősen borsos ára van a szülészeti ellátásnak, a végösszeg meghaladhatja akár a kétmillió forintot – előnye viszont, hogy a leendő anyuka a pénzéért számlát is fog kapni, és minden legálisan fog zajlani.

A legtöbb nő persze ezt nem engedheti meg magának, nekik maradnak az állami kórházak. Az állami ellátásba belépve azonban ismét választaniuk kell. Lehetőség van rá, hogy a nők a terhesgondozást ingyen és bérmentve a társadalombiztosítás (TB) által finanszírozott rendelésen vegyék igénybe, majd a vajúdás megindulásakor a kórház éppen aktuális ügyeletes orvosa vezesse le a szülésüket. A szülés így egy forintjukba sem kerülne, ennek ellenére a magyar nők többsége a mai napig ódzkodik ettől a megoldástól.

A többség, ami a statisztikák szerint a nők több mint 60 százalékát jelenti, állami intézményben ugyan, de fogadott orvossal és/vagy fogadott szülésznővel tervezi a szülését. A probléma ezzel csak annyi, hogy az állami intézményekben, a TB-finanszírozott egészségügyi ellátásba nem fér bele, hogy a nők orvost válasszanak maguknak, magyarán, hogy annál szülhessenek, akivel a terhességük alatti vizsgálatokat is végigcsinálták. A TB tehát nem fedezi, ám mivel igény nagyon is van erre a szolgáltatásra, a nőgyógyászok az esetek többségében megoldják a dolgot okosban: zsebbe kérnek pénzt a leendő anyukáktól. Ekkor jelentkezik a rendszerben a szülészeti hálapénz, ami elválaszthatatlanul össze van fonódva a fogadott orvos személyével.

A szülők tehát gyakorlatilag feketén vesznek meg maguknak egy kiválasztott orvost. Hozzá fognak járni a terhesgondozásokra, és ő lesz ott a nagy napon az állami kórházban is, hogy az előre megbeszélt terv szerint levezesse a szülést. Ez persze kívülről szépnek és jónak is tűnhet, a valóságban viszont a rendszer rengeteg negatív következménnyel jár. Kezdésnek ott van rögtön az a tény, hogy a fogadott orvosnak a nők az esetek nagy többségében feketén, számla nélkül, teljesen illegálisan fizetnek. A borítékosdi pedig már rögtön a terhesgondozás alatt elkezdődhet. Amikor a nők kiválasztanak maguknak egy nőgyógyászt a kórházból, ahol szülni szeretnének, akkor ennek a fogadott orvosnak magánbetegként kezdenek el fizetni a terhességi konzultációkért. A konzultációk során azonban megeshet, hogy olyan gépekre lesz szükség, amik a nőgyógyász magánpraxisában nincsenek meg, ilyenkor aztán az ellátásra az orvos munkahelyén, az állami kórházban kerítenek sort. Az állami kórházban viszont az orvos legálisan nem kérhetne el pénzt a vizsgálatokért, hiszen a közellátásban azok ingyenesek – nincs más választás, csak a boríték.

Ezt olvastad már?

Beszélnünk kell a szülészeti erőszakról!

Beszélnünk kell a szülészeti erőszakról!

Nem nehéz belátni, egész életünkre kihathat, hogy milyen körülmények között jövünk a világra, vagy adunk életet a gyermekünknek. A Másállapotot a szülészetben! mozgalom célja, hogy trauma helyett örömteli lehessen ez az élmény.

„A nők több mint kétharmada fogad orvost, ennek a csoportnak a fele pedig még szülésznőt is fogad. Ez azt jelenti, hogy a terhesgondozások nagy részét a fogadott orvosuknál fogják lejárni – de itt több lehetőségük is van. Van olyan nőgyógyász, aki csak magánrendelésen vállal terhesgondozást, míg van olyan klinika, ahol a privát klienseket tudják a kórházban fogadni terhesgondozásra” – magyarázza Sarolta, majd azt is hozzáteszi, hogy az orvos magánrendelésén a várandósgondozásért a nők általában 10-20 ezer forintokat fizetnek ki alkalmanként. Erre aztán 9 hónap múlva még rájön a szülésnek is a díja, amely a K-Monitor és az EMMA Egyesület közös kutatása szerint átlagosan 110 000 ft.

„Azt szokták mondani, hogy a szülészetben igazából nem a tipikus hálapénzt fizetik a nők, hanem egy kvázi készenléti díjat azért, hogy a fogadott orvos bármikor a rendelkezésükre álljon. A magyar nők ezzel egy olyan pluszszolgáltatáshoz ragaszkodnak, amit az egészségügyi biztosító egyébként nem fedez.”

Május 1-től már ingyen hívható zöld számon érhető el az  EMMA Egyesület által működtetett EMMA Vonal, amit kifejezetten a szülés előtt és után álló anyák számára hoztak létre. Részleteket itt olvashatsz.

Mit kapnak és mit nem a nők a hálapénzért?

Nagyon sok nő azért dugdos pénzt azt orvos zsebébe, mert azt reméli, hogy így majd nem csak egy páciens lesz a sok közül, és hogy a nőgyógyász több időt fog rá szánni. Mellettük nagy számban vannak azok is, akik – a magyar egészségügyi rendszer általános állapotából kiindulva – azért adnak pénzt az orvosuknak, mert félnek, hogy ha nem teszik, valamilyen vélt vagy valós hátrány érheti őket a kezelésük során. De hiába is fizetnek súlyos százezreket, az adatok szerint az esetek nagy részében az édesanyák végül mégsem azt kapják, amit vártak. Ráadásul, mivel a boríték nem jelent valódi szolgáltatási szerződést, az ellátás minősége nem is lesz számon kérhető az orvoson.

„Sokszor nem látják a nők, amikor fogadott orvos mellett döntenek, hogy az, hogy megismernek egy nőgyógyászt, és kialakítanak vele egy bizalmi viszonyt, gyakorlatilag még semmit nem jelent. Lehet, hogy az orvos megígér valamit, de a nők nem tudhatják, hogy ez az ígéret mennyire vág egybe például az adott intézmény protokolljával, vagy a szülészeti osztály vezetőjének a nézeteivel.”

A hálapénzért cserébe a nők elvárnák, hogy az orvosuk folyamatosan a rendelkezésükre álljon, hogy bármikor fel lehessen hívni, és ha kell, a szabadságáról is rohanjon be a kórházba, ha megindul a vajúdás. Ha pedig a szülésre kerül a sor, azt remélik, hogy fogadott orvosuk a megbeszélt tervek szerint fogja azt levezetni. A kutatási eredmények szerint viszont a szomorú valóság az, hogy a fogadott orvossal gyakrabban kerül sor olyan beavatkozásokra, amik az anyák szüléstervében eredetileg nem lettek volna benne. A kiszámíthatóság érdekében ugyanis sokszor maguk a fogadott orvosok medikalizálják az egyébként komplikációk nélküli, természetes úton levezethető szüléseket is.

A WHO ajánlása szerint a születések 10 százalékánál indokolt csak császármetszést alkalmazni, ezzel szemben Magyarországon a tavalyi évben a szülések 42,3 százaléka végződött császárral.

„A statisztikák azt mutatják, hogy a császármetszések, megindított szülések és gátmetszések száma magasabb a fogadott orvosoknál, mint ügyeletben. Ezek mind olyan beavatkozások, amelyeket Magyarországon feltételezhető, hogy a valóban indokoltnál gyakrabban végeznek el. De az adatok azt is jól mutatják, hogy a hétvégék és ünnepnapok előtt is mindig megugranak a szülésszámok. Hiába kapnak 150-200 ezer forintot egy szülésért, a hétvégéjéről azért a fogadott orvos sem szeretne lemondani. Ha tehetik, behívják a szünnap előtt a kismamákat és inkább hamarabb elindítják a szülést. Ezt jól alátámasztják az elmúlt évek statisztikái, amik szerint harmadával kevesebb gyerek születik munkaszüneti napokon és hétvégén, mint hétköznap” – ezt már Léderer Sándor teszi hozzá.

Ha ugyanis nem indítanák be a szülést, majd nem gyorsítanák fel a folyamatokat a felesleges beavatkozásokkal, bizony megeshetne, hogy az orvosoknak ott kellene ülniük egy vajúdó nő mellett akár 2 napig is. Értelemszerűen egy ilyen esetben csak két nap alatt tudnák összeszedni a 150 ezer forintot, míg, ha adnak egy kis oxitocint, majd ha erre nem reagál a baba, gyorsan megcsászározzák a nőt, akkor nagyjából 6 óra alatt meg is van ugyanaz a pénz – és mehetnek is vissza a magánrendelésre, gondozni tovább a pácienseket.

Nem minden orvos profitál a rendszerből

De még véletlenül se gondoljuk, hogy ez a jelenlegi helyzet minden orvos számára idilli lenne. Léderer Sándor azt mondja, hogy a fogadott orvos és szülészeti hálapénz intézménye nagyon negatívan tudja befolyásolni például a nőgyógyászok szakmai előmenetelét. A fiatal orvosok, rezidensek sokkal nehezebben tudnak ebben a rendszerben tanulni és tapasztalatot szerezni.

„Amíg az orvosbárók blokkolnak maguknak területeket, pácienseket, osztályokat, mert így jön be nekik a pénz, addig a fiatal orvosok elesnek a gyakorlattól, és igazából motivációjuk sem lesz, hogy jól dolgozzanak. Nagyon sarkosan fogalmazva, kialakulhat egy olyan állapot, hogy az orvosok egy része, nem csak nem akar, de rutin híján nem is tud levezetni biztonságosan egy komplikáltabb természetes szülést.”

Magyar sajátosság

A fogadott orvos és szülészeti hálapénz intézménye igazi magyar sajátosság. Ahogy Sarolta is mondja, Magyarországon kívül Ukrajnában és Oroszországban van még példa erre az illegális gyakorlatra. A nyugat-európai országokban a szabad orvosválasztás korlátozásával oldották meg a problémát: az egyébként magánúton terhesgondozásra járó kismamákat a szülésnél az az orvos látja el, aki éppen ügyeletes a kórházban. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a kórházak egységes, átlátható protokollal dolgoznak és minőségi ellátást nyújtanak. A nők tehát nincsenek bizonytalanságban, tudják jól, hogy az adott kórház összes ügyeletes orvosától ugyanarra a színvonalra számíthatnak.

Ezt olvastad már?

Az ügyeleten szülés itthon sem a világvége

Sarolta azt mondja, hogy bár a nők sokszor a természetes szülés reményében fogadnak orvost, kutatások azt mutatják, hogy a szülésindítások és a császármetszések aránya valójában az ügyeletes orvosoknál az alacsonyabb. „Általában azért gondolják azt a nők, hogy a hálapénzzel biztonságot is vesznek maguknak, mert a hazai rendszer nagyon kiszámíthatatlan. Sokáig egységes magyar szülészeti protokoll sem létezett, az például a mai napig kórházról kórházra változik, hogy mikor indítanak meg egy szülést. Van olyan kórház, ahol a terhesség kiírt napján befektetik az anyát a kórházba szülésindításra, míg van, ahol akár még egy hetet is várnak.” Ám Sarolta szerint az is problémás, hogy a kicsit is bonyolultabb esetekhez (például, ha farfekvéses a baba, vagy előzetes császármetszés után szeretne hüvelyi úton szülni a nő) nincs minden orvosnak elég tapasztalata. Ilyenkor a természetes szülés helyett sokan az ügyeletben is inkább a császármetszés mellett döntenek.

„Az egyetlen kimutatható valódi előnye a fogadott orvosnak, hogy a nők általában kedvesebb kommunikációról számolnak be. Ha a páciens meglengeti a borítékot, akkor az orvos is nyájasabb lesz. De nyilván nem ennyiből áll egy szülés, hogy kedves-e az orvos vagy sem…” – jegyzi meg Sándor.

Tényleg ki lehet irtani a hálapénzt az új szabályozással?

Januártól tehát az új szabályozás értelmében a nőgyógyászok nem kezelhetik a magánbetegeiket az állami kórházban, így pedig elviekben a választott orvos rendszere sem lesz tovább működőképes. Sándor viszont úgy látja, hogy a szülészeti hálapénz és választott orvos intézménye egy annyira komplex problémája az egészségügyi ellátásnak, hogy ezzel az egyetlen huszárvágással képtelenség lenne megszüntetni, és egy működő, új rendszert kialakítani. Mint mondja, a kettős praxis tiltásával akár még egy újabb, hasonlóan káros folyamat is könnyen elindulhat.

„Az is megtörténhet, hogy ezzel az ágazat privatizációja kezdődne el. Az orvosok nem írnának alá jogviszonyt a kórházakkal, hanem nagyon gyorsan magánpraxis- és magánkórház-fejlesztésbe kezdenének. Náluk szülne a társadalom azon része, aki ezt meg tudná fizetni, azok pedig, akik nem engedhetik meg maguknak, maradnának az állami ellátórendszerben. Nagyon durva szakadást okozhatna, és ez nem lehet a cél.”

Ahhoz, hogy ki lehessen vezetni a hálapénzt és az egészségügyi ellátás minőségén is javítani tudjanak, Sándor szerint legalább 6-7 intézkedésre lenne szükség. Foglalkozni kellene például a nők tájékoztatásával, felvilágosításával, hogy merjenek kérdezni az orvosuktól, hogy valódi párbeszéd lehessen a páciens és nőgyógyász között, ne a boríték teremtse meg a bizalmat. De azt is át kellene gondolni, hogy rendben van-e, hogy Magyarországon a szülés ennyire nőgyógyászcentrikus és nem lenne-e jobb egy szülésznőközpontú rendszert kialakítani, ahol az orvosra a komplikációktól mentes eseteknél nincs is szükség. Foglalkozni kéne az ellátás minőségének egységesítésével, egy valódi visszajelzési rendszer kialakításával is, és valakinek azt is ellenőriznie kellene, hogy betartják-e a hálapénzt tiltó szabályokat. Léderer Sándor úgy látja, hogy a jelenlegi jogszabály túlságosan is kockázatos. Félő, hogy a bevezetésével a hazai szülészet-nőgyógyászatban nem jó irányban fognak változni a dolgok.

„Kutatások is bebizonyították, hogy az anyáknak tényleg jót tesz, ha tudnak kapcsolódni ahhoz a szakemberhez, aki jelen lesz a szülésüknél. Teljesen érthető, ha valaki azt mondja, hogy ő meg szeretné választani, hogy ki legyen jelen ezen a fontos napom. A probléma csak annyi, hogy a magyar rendszer nem erről szól. Az orvosfogadás nem jár együtt ugyanazokkal a pozitív hatásokkal, mint a folyamatos gondoskodás szülésznőközpontú modellje” – zárja le beszélgetésünket Kremmer Sarolta.

Olvass tovább!

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter