Egyetemi oktatás azoknak, akik nem jártak egyetemre

2022. március 27.
Hétfő esténként a Bejárható Terek a téma, míg csütörtökönként a zenéről és régészetről folyik a diskurzus a Közép-európai Egyetem (CEU) ingyenes Socrates Programjának keretén belül, ahova olyan felnőttek jelentkezését várják, akik korábban különböző nehézségek miatt nem tudtak egyetemre járni. Az idén januárban és áprilisban induló harmadik évfolyam 40-40 helyére közel kétszázötvenen jelentkeztek. Ahogy a program weboldalán olvasható, „a jelentkezéshez nincs szükség előképzettségre, mindössze lelkesedésre, elköteleződésre és kíváncsiságra a filozófia, történelem, politika, művészet vagy a szociológia témakörei iránt.”

„Amikor 2019-ben, még a Covid előtt elindítottunk egy kisebb pilot programot, még nem tudtuk, lesz-e, illetve mekkora lesz rá az érdeklődés – mondja Halmos Máté, a budapesti program szervezője. – Egyszerűen szerettük volna kipróbálni, hogy az alapötlet működik-e: itt van ez a rengeteg tudás az egyetemen, miért ne lehetne sokkal szélesebb körben elérhetővé tenni? Az ötlet maga amerikai mintán alapul: a diákok szemináriumi formában, kis csoportokban tanulnak, és a kurzusokon a vitára, az önálló véleményalkotásra koncentrálunk, nem a lexikális ismeretekre. A pilot program népszerűségéből adódott, hogy 2021 szeptemberében, illetve idén januárban és áprilisban is már két-két kurzust tudtunk indítani. Még nagyon képlékeny a program, alakítjuk a végleges formátumot, de a diákok lelkesedése és visszajelzései alapján valamibe nagyon beletrafáltunk.”

Halmos Máté, a budapesti program szervezője

A szeptemberi évnyitón

Egy tanórán

Megadni magunknak a lehetőséget

Solymos Beáta életéből kimaradt az egyetem. Habár szakmailag sikeresnek tartja magát: adótanácsadóként dolgozik, saját könyvelőirodája van, nagy utat járt be idáig. „Angyalföldi iskolába jártam, ahol nagyjából annyi volt az elvárás, hogy a nevünket alá tudjuk írni – a gyárba ennyi is elég lesz –, vagyis abban a hitben nőttünk fel, hogy úgysem jutunk sehova, nem fogunk továbbtanulni, idegen nyelveket beszélni – meséli Beáta. – És amolyan önbeteljesítő jóslatként valóban csak egy tanuló folytatta egyetemen a tanulmányait az osztályunkból. A szűkebb családomban én vagyok az első, akinek érettségije van, és a fiam az első, aki egyetemen tanul tovább. Végre eljutottam arra a pontra az életemben, hogy végre megadtam magamnak ezt a lehetőséget, elhittem, hogy alkalmas lehetek erre.”

Solymos Beáta

„Az én iskolai alapélményem a szembenállás: mintha arról szólt volna az egész, hogy bebizonyítsák nekem, hogy mit nem tudok – mesél tovább Beáta. – A kulcscsomóval való fegyelmezés megszokottnak számított az órákon. Mindenért küzdenem kellett, míg itt, a CEU-n elém tesznek mindent, hogy csemegézzek belőle szabadon – korábban soha nem tapasztaltam az oktatásnak ez a módját, alapvetően más a hozzáállás. Régen a tanár a szánkba akarta adni a saját gondolatait, azt kellett volna visszamondanunk, itt pont az ellentétére buzdítanak: légy gondolkodó ember, ne fogadj el bármit, légy kritikus, nézd meg a forrást, honnan származik az infó. Az oktatók, mentorok odafigyelnek mindenre – kezdve attól, hogy meg tudjuk-e oldani például a szövegek kinyomtatását egészen az egyéni tanulási igényekig. Olyan szerzőket, cikkeket kapunk, amiket amúgy nem olvastam volna, nem kerültek volna elém, tágítják a látókörömet. Szerencsésnek tartom magam, hogy ez már a harmadik kurzus, amin részt vehetek. Az első egy társadalomelméleti alapozó kurzus volt, a második inkább politológiai témájú, a ’89-es eseményektől kezdtük értelmezni a mostani helyzetet. Én abszolút szigetember voltam a ’90-es években, a saját kis életemmel és nyűgjeimmel voltam elfoglalva, az egész rendszerváltás úgy rongyolt át a fejem felett, hogy szinte észre sem vettem. Nagyon felületes volt a tudásom erről az időszakról, jó volt kibontani most mélyebben, és meglepetésemre rájöttem, hogy érdekel a politológia.

Megerősödtem sok tekintetben, már nem érzem úgy, hogy kevesebb lennék, csak azért, mert nincs egyetemi végzettségem – sajnos a társadalomban még mindig érezhető egyfajta egyetemi sznobizmus.

Nagyon sok területen elsődleges megítélés, hogy milyen végzettséged van, pedig szerintem legalább annyira fontos, hogy mennyire vagy tájékozott, mennyire gondolkozol felelősségteljesen. A CEU elképesztő érzékenységgel és hozzáértéssel válogatta ki azokat, akik bekerülhettek a tanfolyamokba, ennél szélesebb merítést nem is csinálhattak volna. Én a nyári, szolidaritásról és az oktatásról szóló online kurzusokon is részt vettem – úgy érzem, kicsit függő lettem.”

Kétirányú tanulási folyamat

Szabó Sára az ELTE szociológia mesterszakát végzi, miközben mentorként segíti a CEU-n tanulókat.

Szabó Sára

„Bár elméleti, akadémiai közegből jövök, erős önkéntes múlttal rendelkezem, tanodákban dolgoztam korábban. Az óráknak egyik fontos eleme az esszéírás, amely lehetőséget biztosít a diákoknak, hogy egy adott témára reflektáljanak, megosszák a saját gondolataikat. Ám sokak számára ez az első alkalom, hogy össze kell állítaniuk egy többoldalas esszét, ezért mindenkivel külön-külön konzultálunk mi, tutorok: leülünk, átbeszéljük a vázlatot, együtt letisztázzuk a gondolatokat, hogyan tudják koherensebbé tenni a szöveget. Számomra ez új felállás, hogy felnőttekkel dolgozom, és azt kell mondjam, kétirányú a tanulási folyamat, hiszen sokat látott felnőttekkel találkozom, akiktől a személyes élményeik kapcsán nagyon sokat tanulhatok. A Bejárható Terek – Akadálytalan Világ elnevezésű órán például az egyik hajléktalan résztvevővel közösen elemeztünk egy verset, és olyan szempontokat hozott be a saját térélményeiről, melyek nekem eszembe se jutottak volna. Pozitív visszajelzésekkel igyekszem tudatosítani a diákokban, hogy amit megszereztek életük során, az nagyon értékes tudás.”

Horváth Hanna

A pozitív visszajelzések fontosságát Horváth Hanna is megerősíti. A húszas éveiben járó Hanna egy bölcsődében dolgozik, és egy barátnője küldte át neki a CEU felhívását.

„A középiskolai évek kemény időszak volt a számomra, el voltam veszve kicsit, egyáltalán nem buzdított semmi arra, hogy egyetemre menjek – mondja Hanna. – Megfogott a téma (Bejárható Terek), és bár korábban is szociálisan érzékeny embernek tartottam magam, az órákon hallottak folyamatosan ott pörögnek az agyamban, és amerre megyek – legyen az egy szórakozóhely vagy a munkahelyem – azon gondolkozom, hogy vajon ide egy mozgássérült ember könnyen be tudna jönni? Hogy lehetne például magát a bölcsődét úgy átalakítani, hogy könnyebben lehessen egy mozgássérült gyereket integrálni? Szóval rengeteget érzékenyített ez a kurzus, teljesen másképp szemlélem a városi tereket. A tanulást egy nagyon izgalmas folyamatnak élem meg itt, a CEU-n, biztonságos közegben érzem magam, ahol ki merem fejteni végre a véleményem a vitákban, és ahol rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Tudattágító hatása van annak, amit itt hallok, tanulok – még csak néhány hét telt el a szemeszterből, de máris úgy érzem, hogy sokkal mélyebb, rétegzettebb tudással rendelkezem. Az esszéírás kemény volt az elején, volt, hogy egy oldalon három órát dolgoztam, de Sára sokat segített, megadta az irányvonalat, hogy mikre figyeljek oda. Az egész egyetemi továbbtanulás más megvilágításba került most, hogy ide járok – azt érzem, hogy igenis képes vagyok rá.”

Halmos Máté, a budapesti program szervezője

„Bár nem képezzük a diákjainkat semmilyen szakmára, abban bízunk, hogy így is sokat tudunk adni nekik – vallja Halmos Máté. – A visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a diákok nagy részének nő az önbizalma, elkezdik megkérdőjelezni, amit maguk körül látnak, bátrabban mernek kérdezni, vitatkozni. Ezek ugyan nem klasszikus, önéletrajzokban listázható dolgok, mégis, akár sorsfordító szerepet is betölthetnek az életünkben.”

Szerző: Balázs Laura Fotó: Fábián Adrián, Hajdú D. András, Farkas Eszter

Olvass tovább!