„Azt kérdezte: itthon vannak a szüleid? És én azt válaszoltam: ez nem az én otthonom, egy barátom lakik itt – emlékezett vissza a mindent megváltoztató napra Kara, aki ma már 35 éves. – Ekkor azt mondta: rendben, és mi a helyzet az ő szüleivel? Ők itthon vannak? Elmondtam, hogy az ő anyukája sincs itthon. Rendben, akkor ezt itt hagyom nálad” – folytatta. Majd hirtelen a férfi – akit később mint Richard Evonitz sorozatgyilkost azonosítottak – előrántott egy fegyvert, Kara nyakához nyomta, és arra kényszerítette, hogy másszon be egy a kocsija hátsó ülésén lévő műanyag tárolódobozba.
Ahogy a férfi lakása felé haladtak, Kara számolta a kanyarokat, abban reménykedett, hogy később hazatalál. Megfigyelte a részleteket: a férfi egy rockrádiót hallgatott és piros Marlboro cigarettát szívott. Még a doboz belsejében lévő sorozatszámot is képes volt megjegyezni. „A túlélési ösztön azt súgta, gyűjtsek össze annyi információt, amennyit csak bírok – mondta Kara. – A félelem akkor még nem igazán kapcsolt be. Az embert túlélésre tervezték, és az életösztönt nem szabad lebecsülni.”
Ahogy a férfi lakása felé tartottak, egyszer csak lehúzódott, megbilincselte Karát, és kipeckelte a száját. Ezután értek a házhoz, ahol hatalmas rendetlenség volt. Volt ott egy tengerimalac, egy gyík és más kisállatok. Karát is itt tartotta fogva 18 órán át. Bár igyekezett megfélemlíteni, Kara mindent megtett, hogy megtudja fogvatartója személyazonosságát – úgy, hogy közben ne adjon okot a gyanakvásra. „Próbáltam megnyugtatni. Amikor azt akarta, hogy egyek, azt mondtam: most nem kérek, de tehetek valami mást? Végül felsöpörtem a konyháját.”
„Ez a fajta manipuláció – mondta később Leon Lott Richland megye seriffje –, valószínűleg megmentette az életét. Elaltatta a gyanakvását, és azt éreztette az emberrablóval, hogy megbízhat benne. Kara irányította az érzelmeit egészen addig, míg nem állt készen egy szökési tervvel.”
Hihetetlen szökés
Hajnalban, amikor Evonitz aludt, Kara ki tudta szabadítani az egyik kezét a bilincsből, így eloldozhatta a lábát. Csendben, lábujjhegyen osont a bejárati ajtóhoz, és megszökött. A szemközti parkolóban álló autóhoz rohant, amiben két ember ült. Megkérte őket, vigyék azonnal a legközelebbi rendőrörsre, ahol azonnal vallomást tett. A rendőrök azt kérték, vezesse őket vissza Evonitz lakásához, ahol Kara remek megfigyelőképességének és a gondnoknak köszönhetően meg is találták a lakást. Ám mire odaértek, Evonitz eltűnt.
A lakásban a rendőrök megtalálták a lábbilincset és újságkivágásokat három, még megoldatlan gyilkossági ügyről. Sofia Silva és egy testvérpár, Kati és Kristin Lisk esetében már öt éve nyomozott a rendőrség, ám egyelőre nem sikerült megtalálniuk a fiatal lányok gyilkosát.
A rendőrség végül a floridai Sarasotában akadt Evonitz nyomára. Autós üldözésben próbálták elkapni, a férfi végül áthajtott az autópályán felállított tüskéken, majd egy rendőrkutya fogta le. Evonitz agyonlőtte magát.
Amiért segített Sofia és a Lisk nővérek gyilkosának nyomára bukkanni, Kara megkapta a nyomravezetői díjat, 150 ezer dollárt, és a lányok családjával is találkozott. „Ez volt az egyik legfontosabb dolog, ami valaha történt velem – mondta Kara. – Lett értelme annak, ami velem történt. Úgy éreztem, valóban adtam valamit ezeknek a családoknak, ami nélkülem sosem történt volna meg. Nincs többé ott a bizonytalanság az életükben, hogy az a személy, aki a lányaik haláláért felelős, szabadon kószál.”
Gyógyulás és terápia
Kara ma már más túlélőknek segít. 2019-ben hat másik emberrablás és nemi erőszak áldozatául esett nővel együtt készített interjúsorozatot egy dokumentumfilmben. „Ültem a kanapén velük, akik hozzám hasonló túlélők. Ebben a pillanatban értettem meg, hogy fontosabb célja van az életünknek. Mindig éreztem, hogy nem ok nélkül történt velem az egész. Ahogy azt is tudtam, hogy ami velem megtörtént, mással is megesett már, ezért segíthetek más embereknek” – mondta.
Gyógyultam azon a kanapén ülve, a többi nővel beszélgetve. Sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Csak ülni, beszélgetni olyan emberekkel, akik valóban értik, min mentem keresztül.
„Ha csak a statisztikákat nézzük – ami valószínűleg roppant alacsony becslés, a valódi számok ennél sokkal magasabbak –, háromból egy nő él át szexuális jellegű támadást élete során. A nők harmada megtapasztal hasonló zaklatást. És sokuknak talán soha nem adatik meg, hogy leüljenek és beszéljenek valakivel, aki valóban megérti, min mentek keresztül. Ekkor az jutott eszembe, hogy én megtehetem, segíthetek, lehetek az az ember, akivel így beszélgethetnek.”
„Tudtam azt is, hogy ha segíteni akarok másoknak, el kell mondanom úgy a történetemet, hogy arra büszke legyek” – mondta. Kara létrehozott egy weboldalt, ahol részletesen elmondta, mit élt át, és „reményt, bátorítást ad a többi túlélőnek”. Emellett szenvedélyesen próbál segíteni az embereknek megtalálni azt az eszközt, ami hozzájárulhat a gyógyulásukhoz. „A terápia roppant fontos lenne mindenki számára, aki hasonlót él át, ám nem mindenki számára elérhető még ma sem. És nem létezik mindenki számára egyaránt működő, univerzális módszer. Mindenkinek más segíti a gyógyulását” – mondta Kara, akinek a sport ez az eszköz. A 35 éves nő azon is sokat dolgozik egy tanácsadóval, hogy megpróbálják az áldozatok médiában való megjelenítésének több tiszteltet kivívni. „Mint ahogy a filmforgatásoknál is van már intimitás koordinátor – magyarázta Kara. – Egy személy, aki mindenkivel egyeztet és megbizonyosodik róla, hogy senkit sem érint rosszul. Nincs semmilyen irányelv arra nézve, hogyan lehet etikusan, tapintattal beszámolni az áldozatok történetéről, hogyan ábrázolják őket, hogyan kezelik.”
Ám főként reméli, hogy egy nap a nyomozás más lehetséges ismeretlen áldozatokat is összefüggésbe hozható Evonitzcal. „A zsigereimben érzem, hogy több mint három gyilkosságért felelős – jelentette ki Kara Robinson Chamberlein. – És akár én is köztük lehetnék.”
Forrás: People Fotó: Instagram, Getty Image
