Június első hetén egy 17 és egy 18 éves fiú vesztette életét a Balatonban. Szinte minden évben előfordulnak ilyen tragédiák: 2021-ben egy testvérpár, egy 13 és egy 17 éves fiú fulladt a vízbe, akik gumimatracokon sodródtak beljebb a tóban, egy Fonyód környéki szabadstrandon. Bár ezeket az eseteket mindig nagy médiavisszhang kíséri, sokan még mindig nem igazán veszik komolyan a vízi veszélyeket.
Illés Zoltán, a Vízimentők Magyarországi Szakszervezetének prevenciós munkatársa leszögezi, a víz alapvetően veszélyes közeg, nyílt vízben ráadásul sokkal több veszély leselkedik ránk, mint uszodai körülmények között. „A nyílt víz nem átlátható, az ember nincs hatással olyan dolgokra, amelyekre egy uszodában igen. A víz hőmérséklete, a szél miatt keltett hullámzás, az áramlások, az időjárási körülmények mind olyan tényezők, amelyek miatt sokkal körültekintőbbnek kell lennünk.” Illés felsorolja az alapvető szabályokat: a vízbemenetel előtt mindig be kell mosakodni, ezzel is felkészítve a szervezetet a kinti levegő hőmérsékletétől gyakran radikálisan eltérő vízhőmérsékletre, soha nem szabad beugrani, főleg olyan helyen, ahol nem látjuk a medert. „Ha már a vízben vagyunk, figyeljünk rá, hogy ne távolodjunk el a parttól. Nem csak a mély víz lehet veszélyes, vészhelyzet esetén a parttól való távolság is döntő lehet. Nagyon fontos: ha baj van, mielőbb ki kell tudni jönni a vízből – sajnos azt kell mondanom, addig, amíg lehet…” A vízimentő hozzáteszi, lehetőleg senki ne menjen egyedül a vízbe, hiszen ha valami történik, és nem tud segítséget kérni, nagyon kicsi rá az esély, hogy valaki észreveszi a bajban lévő személyt. Gyerekek esetében aranyszabály, hogy soha ne engedjük őket egyedül a vízbe. „A szülő csak akkor tud valóban vigyázni a gyerekére, ha ő is ott van mellette a vízben” – teszi hozzá Illés.
De fokozzák a kockázatot az egyre népszerűbb vízi sportok is: Illés szerint a SUP-ozó, szörföző és evező nyaralók közül sokan nincsenek tisztában a vízbiztonság alapvető szabályaival. Ilyenkor jól jöhet a mentőmellény, ami a szakember szerint mélyebb vízben egyenesen elengedhetetlen – bár felfújható játékokkal, gumimatracokkal sosem szabad a mélybe menni. Amíg valaki nincsen tisztában ezekkel a szabályokkal, nem lehet biztonságban a vízben…
Lazítás, de nem felelőtlenség
A vízimentő szerint a balatoni vízi balesetek részben szemléletbeli okokra vezethetőek vissza. Egész évben szabályokat követünk, a nyaralás alatt pedig érthető módon szeretnénk egy kicsit lazítani, leereszteni. „Még ilyenkor is szabályok? Igen… csak néhány apró, egyszerű szabály. Tessék figyelni, és tessék ezeket betartani. Mi vízimentők sem szeretünk utólag okoskodni – ha baj van, akkor már késő. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megelőzzük a veszélyes helyzeteket.”
Tévedés azt hinni, hogy a sok helyen sekély, általában nyugodt vízű Balaton veszélytelen. Azt már sokszor, sok helyen elmondták, hogy akár 90 centis vízben is meg lehet fulladni, és olyan speciális problémákra is felhívták már a figyelmet, mint a vízfelszín felett megülő, fulladásveszélyt jelentő vízpára. De a vízimentő szerint a legfontosabb az lenne, hogy mindenki tisztában legyen saját úszástudásával és pillanatnyi állapotával.
Illés szerint szabad vizekben nem igazán értelmezhető a biztonságos úszástudás fogalma – még a legjobb úszók is pillanatok alatt bajba tudnak kerülni. „Ha a gyerek úszni tanul és az oktatója agyondícséri, az nem jelenti azt, hogy a gyermek biztonságosan úszik – szögezi el. – Az, hogy ügyes és már úszik mély vízben is, ne csapjon be senkit! A gyermek mellett mindig ott a helye a szülőnek, ha vízbe megy.”
Ezzel együtt a formális úszásoktatás fontos, sőt elengedhetetlen alaptudást jelenthet – mégis olyasmi ez, amiben nagyon sok, főleg szegényebb gyerek egyáltalán nem részesül.
Veszélyes hátrányok
A WHO 2011-es jelentése szerint minden balesete okozta 6 gyermekhalálból 5 szegény országokban fordul elő, de a gazdag országokban élő szegény gyerekek is fokozott balesetveszélynek vannak kitéve.
Több kutatás is bizonyította már, hogy a szegénységben élő gyerekek ötször nagyobb veszélybnek vannak kitéve a balesetek szempontjából, mint a jómódú környéken élő kortársaik.
Ez elsősorban azért lehet, mert a szegénységben élő gyerekeknek gyakran nem tudnak megfelelő, biztonságos környezetet biztosítani: nincsenek kontrollált, védett játszóhelyeik, bizonytalan építésű – például korlát nélküli lépcsőkkel vagy rosszul záródó ablakokkal rendelkező – lakásokban laknak. Gyakrabban élnek egyszülős háztartásokban, ami nehezíti a szülői felügyeletet, de nagyobb az esélye annak is, hogy a szülők alkoholt vagy drogot fogyasztanak. Szintén súlyos probléma, hogy a már megsérült szegény gyerekek számára kevésbé biztosított a megfelelő orvosi ellátás és a rehabilitáció.
A vízbiztonság kapcsán leginkább a formális úszásoktatás hiánya okozhat gondot, de azt is feltételezhetjük, – bár erre vonatkozó hazai kutatások nincsenek – hogy a szegényebb családok gyakrabban vesznek igénybe kevésbé kiépített, és így kevésbé biztonságos szabadstrandokat.
Beszédes az is, hogy az idén nyáron vízbe fulladt fiúk egyike a sajtó beszámolója szerint életében először látta a Balatont.
A kőművesnek és hegesztőnek tanuló fiatalok a tó közelében szerzett munkájuknak köszönhetően jutottak el a vízhez. Vagyis feltételezhetően nem volt tapasztalatuk, vagy bármilyen információjuk a vízbiztonság kapcsán, nem tudták reálisan felmérni a veszélyeket.
Illés szerint ettől függetlenül a vízben minden gyerek veszélyben van. Szerinte nem is a szegénység a legjelentősebb kockázati faktor, hanem inkább a kor – a szárnypróbálgató, gyakran túl merész kamaszok, akiket szüleik már elég idősnek gondolnak az önálló fürdéshez, valójában nagyon nagy veszélyben vannak. „Sok és sokféle korú gyermekkel foglalkozom, úszásoktatóként és vízimentőként is sok fiatalhoz eljutok balesetmegelőző előadásokkal programokkal. Ha okosan, értelmesen, korosztályhoz igazodva foglalkozunk a biztonság kérdésével, jól látható az eredmény” – teszi hozzá biztatásképpen a szakember.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi a vízimentők szerepe az ilyen esetekben, mennyire tudnak beavatkozni, ha már megtörtént a baj. Sokan már évek óta problematizálják az őrizetlen szabadstrandok kérdését, azt állítva, hogy a balesetek elkerüléséhez a teljes tavat le kellene fedni szakemberekkel. Illés szerint azonban sokkal több múlik a strandolók hozzáállásán. „A vízimentő jelenléte nem jelent garanciát arra, hogy nem lesz baj – mondja. – Inkább a felelősebb magatartás, a tájékozódás, a felkészülés és a már annyiszor említett alapvető szabályok betartása lenne fontos. Fürdésre válasszon mindenki kijelölt helyet, olyat, ahol van vízimentő. A parton dolgozó vízimentő tanácsait pedig minden körülmények között érdemes megfogadni. Ha bármiért szól, az azért van, hogy megelőzze a bajt.”
Fotó: Getty Images
