„Olyan volt, mintha valamiféle ködben lettünk volna. Ott volt ez az ismert színésznő, aki a ’90-es évek híres magyar sorozatának volt az egyik főszereplője. Ő fogta a lányom kezét, és mélyen a szemembe nézve olyanokat mondott, hogy ő a gyerekemmel szeretne együtt dolgozni. Én csak nyeltem nagyokat és rettenetesen örültem” – meséli Veronika (a nevét a történet érzékenységé miatt megváltoztattuk), a 45 éves egyedülálló édesanya, akinek 15 éves lányát néhány hónappal ezelőtt egy vidéki plázában szólították le videóklip-szereplést, hírnevet és modellkarriert ajánlva. A lány nyitott volt a lehetőségre, ám mivel még kiskorú, az ügynökség munkatársainak az édesanyjával is egyeztetniük kellett. Veronika természetesen örült a lánya sikerének, nem is volt kérdés a számára, hogy amiben tudja, támogatni fogja. Mikor néhány nap múlva telefonáltak neki, meg is beszéltek egy vasárnapi időpontot a castingra. Az édesanya azt mondja, ekkor még semmi gyanúsat nem talált a dologban. Nem lepte meg, hogy a lányát kiválasztották, mint meséli, korábban is kérték már fel reklámfotózásokra. Ha pedig a gyerekének van hozzá kedve, miért ne próbálhatná meg – gondolta.
A válogatásra egy jó nevű hotelben került sor, ahová Veronikáékon kívül sok más gyerek-szülő páros is behívtak. A castingra várakozókat szétszórva – Veronika szerint –, szándékosan egymástól messze ültették le, hogy még esélyük se legyen a másikkal kommunikálni. A gyerekek fél óránként váltották egymást, mígnem végre rájuk került a sor.
A kép illusztráció
„Eléggé meglepődtem, amikor sorra kerültünk, mert kicsit másról kezdtek beszélni, mint amiről korábban szó volt. Egészen addig munkáról meg jó kereseti lehetőségről beszéltek, most pedig már szóba került egy tanfolyam is. De a gyanúmat rögtön el is altatták a meggyőzésükkel. Most már visszanézve látom, hogy mennyire manipulatív volt az egész, mennyire az érzelmeinkre hatottak. Olyan volt, mintha ott ülve egy köd szállt volna ránk.”
Veronikáék bevonódását csak fokozta, hogy a castingbizottság tagja volt a cikk elején említett színésznő, aki folyamatos dicséretekkel bombázta a lányát. Az események gyorsan pörögtek, megállapították, hogy a lány megfelel a kritériumoknak, fényes jövő várhat rá – ehhez csak az kell, hogy elvégezzen egy négyalkalmas tanfolyamot. Ekkor került elő egy szerződés, amit Veronikának még csak normálisan átolvasni sem volt lehetősége, a castingbizottság tagjai ugyanis megállás nélkül duruzsoltak a fülükbe.
„Azt mondogatták, hogy milyen jó, hogy most ők kerestek meg minket, mert így csak 240 ezer forintot kell kifizetnünk, egyébként, ha valaki csak úgy besétál hozzájuk, és jelentkezik, akkor sokkal többe kerül. Azt ígérték, hogy ha ezt kifizetjük és aláírjuk a szerződést, akkor elindítják a gyerekemet a nagybetűs életben, hogy filmekben fog szerepelni. Azt is hozzátették, hogy részletfizetésre is van lehetőség, de akkor többe fog kerülni 240 ezer forintnál.”
Mivel Veronikánál akkor és ott nem volt ennyi készpénz, a castingosok még az is felajánlották neki, hogy elkísérik egy bankautomathoz. Az asszony ebbe nem akart belemenni, így végül megállapodtak annyiban, hogy most kifizet nekik 120 ezer forintot, a következő héten, amikor megcsinálják a lánya portfólióját, pedig odaadja a maradékot. Az édesanya azt mondja, ekkor már egyre erősebben munkálkodni kezdett benne egy furcsa érzés, de ahogy ő fogalmaz, még mindig benne volt abban a furcsa ködben. A szerződést tehát végig sem olvasva kifizette a 120 ezer forintot, amiért cserébe számla helyett mindössze egy átvételi elismervényt kapott.
„Ahogy kifizettem a pénzt, gyorsan el is köszöntek és kitessékeltek. Beültünk a gyerekkel a kocsiba, és akkor éreztem, hogy ez egy óriási átverés volt. Akkor szállt fel a fejünkről a köd.”
Hazaérve, a szerződés tüzetesebb áttanulmányozása után Veronika egyre biztosabban érezte, hogy átverés áldozatai lettek. A szerződésben már szó sem volt fényes karrierről vagy munkalehetőségről – helyette egy médiaiskola négyalkalmas tanfolyamáról, egy úgynevezett alternatív fejlesztési programról írtak benne. A szerződés szerint a lányának hetente kellett volna feljárnia Budapestre, ahol a kurzus keretein belül nagy nevű színészektől, műsorvezetőktől vagy éppen influenszerektől tanulhatta volna meg a sztárrá válás csínját-bíjnát. A szerződés egyik pontjában hosszan sorolták azoknak az ismert embereknek a nevét, akik állítólag ennek a bizonyos iskolának dolgoznak.
Egy kis kérdezősködés után kiderült, hogy a Covid betörése előtt a lánya egyik iskolatársát ugyanezzel a módszerrel fedezték fel az utcán, majd hálózták be egy ugyanilyen castingon – annyi különbséggel, hogy akkor még egészen más nevű cég állt a sztárságot ígérő tanfolyam mögött.
„Ugyanazok az emberek voltak akkor is, ugyanazzal a színésznővel, ugyanazokkal a papírokkal. A lányom iskolatársa el is kezdte a képzést, feljárt hetente, de azt mondta, hogy semmiről nem szólt. Egy nagy fejetlenség volt az egész. Berakták a gyerekeket egy terembe, ahol vagy beszélgettek, vagy nem csináltak semmit, vagy csak simán otthagyták őket. A végén még egy papírt sem kaptak, a Covidra hivatkozva aztán félbeszakadt a képzés, és fel is számolták a céget. Így még a szülőknek sem volt lehetőségük megtenni a lépéseket.”
Miután Veronika mindezzel tisztába került, eldöntötte, hogy megpróbálja visszaszerezni a már befizetett 120 ezer forintját. Felhívta az iskolát, majd e-mailben és levélben is megírta nekik, hogy mivel még 14 napon belül van, szeretne elállni a szerződéstől, és kéri, hogy három napon belül utalják neki vissza a pénzét a bankszámlájára. Erre az iskola munkatársai hívogatni kezdték a nőt, többen többféle telefonszámról, és igyekeztek Veronika anyai érzelmeire hatni. Ő azonban ekkor már hajthatatlan volt. Az édesanya öt napot várt, de mivel a pénz csak nem akart megérkezni a bankszámlájára, felvette a kapcsolatot egy ügyvéd ismerősével. Ezután az ügyvédi felszólítás mellett arról is értesítették az iskolát, hogy ha nem adják vissza Veronika pénzét, a következő levél a fogyasztóvédelemhez fog menni. Az ügyvédi felszólítás végül hatásosnak bizonyult: Veronika hamarosan értesítést kapott az utalásról, ám a befizetett 120 ezer helyett csak 70 ezret kapott vissza. A szerződés szerint ugyanis az iskola 50 ezer forintot foglalóként megtarthatott.
„Szülőként, főleg egyedülálló szülőként nyilván a gyerekem a legfontosabb, és ők pontosan ezekre az érzésekre hajtanak. Ezzel próbálnak meg manipulálni. Azt gondolom, hogy jó emberismerő vagyok, mégis behúztak. Nagyon gondolkoztam rajta, hogy további lépéseket tegyek, hiszen még számlát sem adtak, de az ügyvédem figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy sikerrel járnék. Hiszen eddig is az volt a módszerük, hogy ha bajba kerülnek, gyorsan felszámoltatják magukat, és csinálnak egy másik céget. Emiatt szinte megfoghatatlanok.”
Nem most kezdődött
Bár 50 ezer forintot elbuktak, Veronikáék még így is a szerencsésebbek közé tartoznak. Az őket is behálózó médiaiskola ugyanis már több mint 10 éve tevékenykedik Magyarországon – bizonyos időközönként megváltoztatott névvel, de ugyanazzal a módszerrel. 2009-ben az Index számolt be egy – akkor Első Magyar Médiaakadémia néven működő – iskoláról, amely szintre pontról pontra a fent bemutatott módszerrel dolgozott. Akkor is az utcán megszólítva invitálták a jóhiszemű szülőket és tehetségesnek kikiáltott gyerekeiket különböző szereplőválogatásokra, ahol aztán rendre kiderült, hogy nem egy hagyományos castingról van szó, sokkal inkább egy tanfolyam promóciójáról. Az eredetileg meghirdetett szereplőválogatásokhoz ugyanis a fiataloknak be kellett iratkozniuk az akadémia iskolájába, amelynek tandíja akkoriban akár egymillió forintra is rúghatott.
Az akadémia olyan neves tanárokat tudhatott intézménye falai között, mint Koltai Róbert, Esztergályos Cecília vagy Damu Roland, és azt ígérte a tandíjat kifizető diákoknak, hogy a kurzus elvégzése után mesés lehetőségek várnak majd rájuk. A 2021-ben elhunyt Damu Roland 2009-ben otthagyta az iskolát, és ő maga is azt nyilatkozta az intézményről és a képzésről, hogy átverés az egész. „Ez az egész egy elképesztően nagy lehúzás. Felfogadtak embereket, akik az utcát járják, és mindenkit megállítanak, szerepeket, hírnevet és fellépéseket ajánlva. Persze az egészből a végén semmi sem lesz” – nyilatkozta annak idején a Blikknek. Az iskola ellen a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság 2009-ben nyomozást indított csalás gyanújával, miután az egyik szülő feljelentést tett.
Bár az akadémia végül 2012-ben jogutód nélkül megszűnt, 2015-ben egy kísértetiesen hasonló módszerekkel dolgozó médiaintézetről számolt be egy érintett apuka a Life.hu cikkében. A cikk szerint Károlyt és 17 éves fiát egy vidéki városban sétálva szólították le, a fiúban rögtön meglátták a tehetséget, és elhívták egy modellcastingra. A válogatásra egy hotelben került sor, és a castingbizottság tagjai között egy nagyon ismert színésznő is helyet kapott – pontosan úgy, mint Veronikáék esetében. Károlyéknak is belengették az óriási lehetőséget: a tehetségesnek kikiáltott fiú 419 ezer Ft helyett mindössze 250 ezer Ft-ért részt vehetett volna a médiaintézet 4 x 1 napos modellkurzusán. Ennek a kedvezménynek azonban az volt a feltétele, hogy ott a helyszínen kifizessenek 60 ezer Ft foglalót, majd két munkanapon belül további 190 ezer Ft-ot. A színésznő és a castingbizottság meggyőző szavai Károlyt is kelepcébe csalták: a férfi kifizette a 60 ezer forintot, ám Veronikához hasonlóan hazaérve ő is úgy érezte, hogy fiával együtt valószínűleg egy átverés áldozatai lettek.
Hogy ne verjenek át minket?
Veronika történetével megkerestük az egyik legnagyobb presztízsű magyar modellügynökség, a VM MODEL ügynökét, Rab Rolandot, hogy segítsen kicsit eligazodni a castingok világában, és elmondja, mik azok a red flagek, amikre egy modellkarrierre vágyó fiatalnak mindenképpen érdemes odafigyelnie. Bár nem mondhatjuk ki biztosan, hogy Veronika és lánya csalás áldozatai lettek, azt Roland szerint is kijelenthetjük, hogy az iskola módszerei minimum megkérdőjelezhetőek.
„Nyilván mi is járjuk az utcákat és modelleket keresünk, mert nekünk általában azok a lányok a legjobbak, akik nem gondolják magukról, hogy szépek, akiknek van egy karakterük, megjegyezhetőek. De vannak olyan biztonsági pontok, amikre, ha figyelünk, rájöhetünk, hogy egy normális ügynökségről van-e szó, vagy átverésről.”
Roland azt mondja, intő jel lehet például, ha az ügynökség rögtön szerződést akar aláíratni. „Mi sose csinálunk olyat, hogy gyere be, és itt a szerződés. Nem tukmálunk semmit az utcán, hanem adunk egy névjegykártyát, ha érdekli őket, bejönnek, lemérjük és lefotózzuk őket, majd mondjuk nekik, hogy nyugodtan nézzenek utána az ügynökségnek, és keressenek meg minket, ha úgy döntöttek, szeretnének velünk dolgozni. Azért pedig, hogy egy lányt alkalmazzanak, szerintem sehol, semelyik ügynökségnél nem kell fizetni” – magyarázza Roland, rögtön kitérve az egyik legerősebb figyelmeztető jelre: egy megbízható, profi ügynökség soha nem fog a szerződésért pénzt kérni.
Persze tény, hogy ahhoz, hogy valaki modellkedni kezdjen, kellenek például tesztfotók, amelyek pénzbe kerülnek. Ám Roland szerint az esetek többségében a lányoknak ezekre a fotózásokra sem kell pénzt vinniük magukkal: az ügynökségek a kezdő modellektől általában átvállalják az ilyen és hasonló költségeket, amiket aztán később levonnak a fiztésükből.
„Mi az elmúlt 12 évben felépítettünk egy olyan rendszert, hogy nem vonjuk le a fotózásokat, sem a felkészítést, semmi egyéb költséget a modellek fizetéséből. Felénk tehát nincs is semmilyen tartozásuk, mi csak a jutalékból kapunk pénzt.”
Rolandék egyébként a saját bőrükön is megtapasztalják a lehúzós ügynökségek tevékenykedését. A VM MODEL hiába számít az egyik legjobbnak a szakmában, a fiatalok velük szemben is egyre bizalmatlanabbá váltak.
„Nem egyszer volt olyan, hogy találtunk egy tök jó lányt, aki aztán mondta, hogy inkább nem szeretne élni a lehetőséggel, mert korábban már átverték. De minden évben van egy modelltáborunk is, ahova rendszeresen csináltunk országszerte castingokat. Az elmúlt 12 évben egyre kevesebb és kevesebb lányt tudunk ezekre a castingokra elhívni, érződik, hogy nem bíznak meg a szakmában. 2010-ben több ezer lányt végignéztünk egy meghallgatás alatt, ma már ennek csak töredéke jön el.”
Fotó: Getty Images
