A modern embernek elvileg minden lehetősége meglenne arra, hogy szexeljen: soha nem volt még ilyen kényelmes és gyors az ismerkedés, szabadon mozgunk és (a világ legtöbb részén) szabadon rendelkezünk a testünkkel férfiként és nőként is. Mégis, jóval kevesebbet szexelünk, mint 30 évvel korábban. Egyes területeken (például Japánban) olyan aggasztóan lapos a lakosság nemi élete, hogy az ország vezetői már a demográfiai következményektől tartanak. Egy felmérés szerint 2015-ben a 18 és 34 év közötti japán lakosság 43 százaléka még szűz volt, míg a házasságban élők 47 százaléka vallotta, hogy több mint egy hónapja nem volt együtt partnerével. De a világ más pontjain sem sokkal jobb a helyzet: amerikai és brit tanulmányok is jelentősen csökkent szexuális aktivitásról számoltak be, és ugyanezt erősíti meg egy a 2005–2016 közötti időszakot vizsgáló német kutatás is.
A The Atlantic 2018-as cikkében megpróbálták körüljárni a szexrecesszió mögött húzódó fő okokat – kifejezetten a fiatal felnőttek szexuális életének nehézségeire fókuszálva. Ilyen ok például a testünkkel, külsőnkkel kapcsolatos bizonytalanságok felerősödése, vagy a szülők felől érkező rengeteg nyomás, ami minden korábbinál több stresszt terhel a fiatalokra. Ugyanúgy a randiappok sem jelentenek aranybányát – még az alkalmi szex terén sem – átlagosan több mint 60 embert kell végigmustrálnunk ahhoz, hogy egyetlen matchünk legyen, de még a match sem jelent garantált ismerkedést, és végül szexet. Arról nem is beszélve, hogy ezek az alkalmazások leginkább a fotogén személyeknek kedveznek…
Más vizsgálatok egyszerűen a túlhajszolt modern életmódunkban látják a problémát, ahol eleve alig marad időnk az intimitásra, hogy kedvről és energiától ne is beszéljünk. Alapvetően jól látszik (és valószínűleg nem is mondunk vele nagy újdonságot), hogy a fokozott stressz rendkívül negatív hatással van a szexuális életünkre. Márpedig ha valamiből mostanság különösen sokat kapunk, az a stressz.
Válság a hálószobában
A Stowe Family Law friss felmérése szerint a megkérdezett párok 56 százalékánál súlyos törést okozott a globális megélhetési válság – 70 százalék egyenesen attól tart, hogy a kapcsolatuk nem fogja túlélni ezt a nehéz időszakot. Leginkább az egy háztartásban élő párokat terhelik a jelenlegi körülmények, hiszen a mindennapi anyagi problémák az otthoni légkörre is rányomják bélyegüket.
Mindez persze valahol teljesen logikus. Az evolúció azt huzalozta belénk, hogy a szaporodáshoz biztonság kell – ha nincs meg a megfelelő egzisztenciánk, ha a modern létfenntartás a cél, akkor egyszerűen semmi kedvünk és energiánk nem lesz a vágyainkkal, az élvezettel vagy a reprodukcióval foglalkozni. Márpedig jelenleg a legtöbb háztartásban a vészesen megugrott rezsiszámlák és az egekben lévő élelmiszerárak kifizetése a prioritás. A gazdasági válság ráadásul nem csak extra stresszel jár, de sok esetben extra feladatokkal is: rengeteg embernek kellett plusz munkát vállalnia, ami azt jelenti, hogy még kevesebb ideje és energiája marad szexuális életére.
A gond az, hogy néha eltolódnak az arányok. Még akkor is, amikor valójában nem a szó szoros értelmében vett létfenntartás a tét, hanem mondjuk az a kérdés, hogy idén is el tud-e majd utazni a család egy egzotikus nyaralásra, vagy meg tudjuk-e vásárolni a szokásos kondibérletet, úgy érezhetjük, hogy a frontvonalban harcolunk az utolsó erőforrásokért. Miközben valójában minden megvan, amire szükségünk lehet (lakhatás, élelmiszer stb.) bekapcsol az ösztön, hogy a vészhelyzetben még többet és többet is felhalmozzunk, így félig-meddig feleslegesen kapcsolunk túlélőmódba. A hiperfókuszált, felfokozott, akut stresszben pörgő túlélőmódban nincs igazán helye a szexualitásnak, pedig a szex – és a szexen keresztül megélt kapcsolódás és intimitás – is nagyon fontos erőforrásunk lehetne a válságos helyzetekben. Manapság egyre kevesebbet beszélünk a szex jelentőségéről, és egyre kevésbé érezzük fontosnak, hogy rászánjuk az időnket az intimitás ápolására – miközben jóval hajlamosabbak vagyunk rá, hogy magányosan a pornóba meneküljünk. Ezt megerősíthetik azok a kutatási eredmények is, amik azt találták, hogy a szexuális együttlétek számának csökkenésével párhuzamosan mindkét nem esetében gyakoribbá vált a maszturbálás. De nem kizárólag a stressz öli meg a szenvedélyt – sokaknak valóban a létfenntartásról szól ez az időszak, különösen azoknak, akiknek egyedül kell gondoskodniuk magukról.
Szinglik hátrányban
Korábban már többször kimutatták, hogy az egyedülállóknak úgynevezett láthatatlan szingliadót kell fizetnie: vagyis lényegesen rosszabbul jönnek ki anyagilag, mint a közös háztartáson osztozó párok. Drágább a lakhatás, rosszabbul járnak az élelmiszervásárlással, alapvetően nem tudnak olyan jó életszínvonalat megengedni, mint az azonos keresetű, de egy háztartásban élő párok. Arról nem is beszélve, hogy az ismerkedés drága. A randizáshoz vacsorákat, italokat, mozijegyeket, belépőjegyeket kell fizetnünk, potenciálisan újra és újra, míg meg nem találjuk a párunkat. A párkapcsolatok eleje általában több stresszel is jár és több energiabefektetést igényel, ami a nehéz körülmények között még megterhelőbb lehet az egyedülállóknak.
A megélhetési válság tehát tovább tetézi a szexuális életünk válságát, és kérdés, hogy modern életünk mikor enged majd kiutat. Napjainkra a szex fájdalmasan alacsony helyre csúszott a prioritásaink listáján, és észre sem vesszük, hogy miközben sajnáljuk az időt az intimitásra, az egyik legszebb örömforrásunktól fosztjuk meg magunkat. A szex elvégzendő feladat, egészségügyi irányelvek mentén előírt, teljesítendő kvóta lett, és valami, amit felmutathatunk a boldog, teljes élet bizonyítékaként. Olvassuk a népszerű magazinok cikkeit az „ideális” szexuális életről, de közben kevés fogalmunk van valódi igényeiről, így azt is nehezen állapítjuk meg, hogy havi kettő vagy heti három szex lenne-e számunkra ideális, hogy orális szexre vagy hosszú előjátékra vágyunk-e inkább, hogy kipróbálnánk-e a szerepjátékot vagy a szexuális segédeszközöket.
Korunk szexuális recessziójában épp ezért nem is igazán a mennyiség a legsúlyosabb probléma. Amikor kevés szexről beszélünk, valójában nem vesszük figyelembe az egyéni szükségleteket, és az adott pár közös dinamikáját. A legnagyobb gond a saját szexualitásunktól és intimitásunktól való elszakadás, az, hogy egyszerűen kiszorítottuk az életünkből a szexet, mint valami kevésbé fontos tényezőt. És mi került a helyére? Legfőképpen munka. Aztán fogyasztás, teljesítmény, az önoptimalizálás egyéb eszközei, mint szépségipari szolgáltatások vagy edzés, hobbik és rengeteg üres óra a közösségi médiában. Ideje lenne talán átgondolni a prioritásainkat, hogy a válságban inkább a másik felé forduljunk, és ne egymásnak háttal feküdjünk le az ágyba.
Forrás: The Atlantic, Popsugar, BBC Fotó: Getty Images
