Ha ma valaki a jogi pályát választja, hosszú és sokszor nehézségekkel teli útba vág bele. Az osztatlan képzés 5 éves Magyarországon, ám a tanulmányok végére eléggé megcsappan a diákok száma – óriási tananyag terheli a hallgatókat, rengeteg magolnivalóval. Ezek után ha valaki ügyvéd szeretne lenni, még vár rá 3 év ügyvédjelöltködés, majd a rettegett szakvizsga. A hosszú karrierút, illetve az általánosságban rendkívül stresszes munkaórák megnehezítik a fiatalok számára a személyes életükben való tervezést – problémákba ütköznek a stabil otthon és párkapcsolat megteremtését illetően, illetve a családalapítás kérdése is egy kalkulálandó ponttá válik. Ezekkel a problémákkal nemcsak a joghallgatók, de a legtöbb osztatlan képzés (például pszichológia vagy orvostan) hallgatói is gyakran szembesülnek. Cikkünkben két jogásznak készülő fiatal nővel beszélgettünk.
A jogot szolgálom – a jó ügy érdekében.
Kata, az ötödéves diák már fiatalabb kora óta céltudatosan haladt a jogi pálya felé, habár eleinte az ő fejében is kicsit túlmisztifikált volt a szakma. Erős benne a karrierista vonal, a presztízskérdés – mindig is szeretett volna valami olyat csinálni, amiben kiteljesedhet, és amiben elismerik. „Nem mindenkinek elérhető a jogi tudás, ezzel pedig tudom az embereket segíteni. A jogot szolgálom – a jó ügy érdekében. Segítek azoknak, akik nem értenek hozzá.”
Eszternek szintén rég a fejében volt a jogi egyetem, ezzel a céllal választott humán tagozatos gimnáziumi osztályt is. Végül azonban első diplomáját politológiából szerezte, de így sincs megcsúszva – 21 éves korában kezdte a jogi szakot, így legkorábban 26 évesen meg fogja tudni szerezni az osztatlan képzés oklevelét. Politológián csak megerősödött az érdeklődése a jogász pálya iránt, amire a szakkollégiumi tapasztalatai is csak rátettek, nem beszélve arról, hogy jogásznak lenni elismert dolog, presztízzsel jár. Most a második évében jár.
Nekem fontosabb, hogy egy olyan oktató óráján üljek, akitől szeretnék tanulni, mint hogy jól passzoljon az időpont a munkámhoz – de ezt csak azért tehetem meg, mert a szüleim támogatnak.
Már az egyetemi évek alatt alatt nehéz szituációba kerülnek a diákok, amikor azzal kell szembesülniük, hogy a sűrű órarend és az ezen felüli tanulás mellett szinte összeegyeztethetetlen a munkavégzés. Harmadév előtt nagyon kevesen tudnak szakmán belül gyakornokoskodni, így a legtöbben vendéglátóznak vagy más irodai munkát vállalnak, ha tudnak. Az első pár évében Kata is különböző vendéglátóhelyeken dolgozott, hiszen így rugalmasan be tudta passzírozni a munkaórákat az órarendje mellé, illetve hétvégén is tudott napokat vállalni – a saját önfenntartásához ez elengedhetetlen volt. Az állami felvételi ponthatár nagyon keveseknek elérhető (az ELTE jogi karához 2022-ben 475 pont kellett az 500-ból), az önköltséges fizetési formában pedig 3 millió Ft körül mozog a képzés díja. Kata színötös tanuló, de ezt a pénzügyi terhet a kiválósági ösztöndíja sem tudja fedezni – csak az tud jogra menni, akinek megtehetik a szülei.
Eszter a politológia diplomájának köszönhetően tudott olyan rugalmas irodai munkát vállalni, amit a jogi képzés első éve alatt tudott folytatni – korán reggel az órái előtt vagy este órák után. Ha valaki egy hagyományos, kötött munkaidejű helyen dolgozna, szinte lehetetlen 20 órát vállalni, annyira megterhelő a tananyag. A járvány alatt ez meglepően egyszerűbb volt, hiszen a távmunka és a rögzített előadások megkönnyítették, hogy a diákok maguk osszák be az idejüket. „Nekem fontosabb, hogy egy olyan oktató óráján üljek, akitől szeretnék tanulni, mint hogy jól passzoljon az időpont a munkámhoz – de ezt csak azért tehetem meg, mert a szüleim támogatnak.” Eszter félig otthon él a szüleivel, félig pedig szakkollégiumi szobában, nagyon kedvező áron. Jelenleg nem tudja elképzelni, hogyan tudna kifizetni egy budapesti lakást, nem túl kecsegtető a jövőkép. Egyetemen hallott olyan történetekről, hogy diplomaszerzés után is olyan keveset keres például egy bírósági fogalmazó, hogy nem tudja eltartani magát, kénytelen visszaköltözni szüleihez. A munkahelyi terhelés azonban akkor is olyan erőteljes, hogy jobb fizetésű másodállást lehetetlen vállalni mellette. Mindez abban az időszakban, amikor az ember a legjobban szeretne függetlenedni, saját családot alapítani.
A családkép élénkebben él bennem, mint a jogi pálya – mondja Eszter.
„Jelenleg nekem előrébb való a család, aminek a lehetősége idővel apad, mint a munka. Utóbbira az embernek lehet ráhatása, de az egészséges gyerekvállalás időbeli kerete rajtunk kívül áll.” Eszter kiskorában úgy képzelte, hogy a lánykérés és házasság után három gyereket szeretne, lehetőleg az első kettő már 30 éves kora előtt, azonban rá kellett jönnie, hogy ez nem alakul mindig ilyen egyszerűen. Nehéz, mert előre kell gondolkodni, a jogi karrier és a gyereknevelés összeegyeztetése komplikált, nem beszélve arról, hogy már a párválasztás is tervezést igényel ilyen fiatalon. „Most már kopogtat, hogy valakivel vagy eltöltesz feleslegesen pár évet vagy már komolyan veszed. Tervezni kell, inkább a szokásaimon változtatok, és csak úgy kezdek el ismerkedni, ha annak van értelme.” Az egyetemhez pedig úgy áll, hogy addig csinálja, amíg csak tudja – inkább elkezdte, aztán lehet, hogy megszakad vagy felfüggesztődik egy időre. Hátul a fejében mindig motoszkálnak ezek a problémák, de nem állítják meg őt a tanulásban.
A családkérdés Kata életében is fontos, mindig úgy képzelte, hogy sok gyereke lesz, ő is szeretné 30 éves kora előtt az elsőt. Azonban a valóság azt mutatja, hogy párjával magukat is nehezen tartják el, nemhogy egy családot. Különleges szituációban vannak, mivel párja is joghallgató, így egyszerre, közösen mennek át a nehézségeken – 5 év megterhelő tanulmányi év, legalább 3 év lélekölő munka nagyon kevés pénzért, csak ezek után kezdhetik el ügyvéd karrierjüket. „Nagyon sokan azért mennek jogra, mert gazdagok akarnak lenni, de elég nagy pofára esés, amikor rájönnek, hogy ez nem azonnal történik.” Katának szintén fontosabb a család kérdése a pénznél jelenleg, ő is figyelembe veszi a biológiai korlátokat.
Mire elérsz oda, hogy szakvizsgázol és beindulhat a karriered, na pont akkor mész el szülni – folytatja Kata.
Kata nagyon nehezen látja, hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a családot, ezt a munkahelyén látott példák is alátámasztják. Ha az embernek saját vállalkozása van, maga oszthatja be az idejét, azonban akkor sosem szűnik meg a munkaidő. Ügyvédi irodákban pedig úgy látta, hogy a dolgozó anyukák vagy otthonról távmunkában folytatják a munkavégzést, vagy folyton ott van a gyerek a kezükben. „Úgy érzem, hogy ez a kettő nem tud párhuzamosan működni, mert vagy az egyik, vagy a másik oldalára el fog menni a hangsúly. Miért egyértelmű, hogy a nő marad otthon? Miért nem fele-fele arányban történik mindez?” Azonban sajnos a fele-fele felosztás nem csak a jogi pályán nem egy működőképes felállás. Pénzügyi és karrier szempontból is jobban „megéri”, ha csak az egyik fél marad otthon, hogy így a másik teljes gőzzel tudjon teljesíteni karrierében – így sikeresebben és gyorsabban tud akár előléptetést kapni, haladni a ranglétrán.
Eszter az ismerősein azt látja, hogy már csak a gyakornokokra is olyan teher nehezedik, hogy kénytelenek túlórázni, illetve van, hogy bent is alszanak az irodában. Tippként sokszor azt tanácsolják nekik, tartsanak az irodában plusz egy inget, hogy egy ilyen éjszakázás után legalább azzal frissítsenek magukon. Családos emberek esetében azonban ezt csak egy férfi teheti meg, ő is csak akkor, ha a párja otthon marad a gyerekkel. „Ha egy anya nem megy haza a gyerekéhez, társadalmilag teljes megvetést kap, de ha az apa, akkor csak dicsérik, hogy milyen keményen dolgozik a családjáért.”
Személyes tapasztalatom szerint pont ezért nem kedvelik a nők alkalmazását – meséli Kata.
Kata az első munkahelyén egy férfi gyakornoka volt, főként asszisztensi feladatokat látott el. Ott viccelődtek a friss házas nők alkalmazásán, azonban már akkor is érezhető volt, nem csak vicc volt. Ugyanitt sok szexista megjegyzést is kapott, azonban „annyira kell a CV-be a tapasztalat, hogy inkább befogtam a szám”. Kata az ilyen rettenetes történetek ellenére is bízik abban, hogy ki fog tudni találni egy olyan rendszert, amiben egyszerre jelen tud lenni a karrier és család is. A kilátások nem fényesek, illetve benne is folyton váltakoznak az énjei, de tudja, hogy nem fog tudni otthon ülni, nem elégítené ki a tradicionális, „főállású anya” szerep.
Több dimenziós nyomás
Eszter és Kata példáján keresztül láthatjuk, hogy ma egy fiatal nőt milyen sok irányból érik a nyomások, rengeteg elvárásnak kell megfelelniük. A nőkön egyszerre van egy társadalmi, akár kormányzati teher, miszerint az elsődleges szerep, amit be kell tölteniük, az az anya szerep – ez sürgetheti és stresszelheti az amúgy belsőleg is jelenlévő családalapítás vágyát. Ezt pedig komplikálja a saját karrier és kiteljesedés kérdése. Ha valakinek mindkét irány – azaz a család és a karrier is – fontos, kénytelen lesz vagy az egyikről, vagy a másikról valamilyen módon lemondani, visszavenni. De bármelyik mellett is dönt, mindig kritizálni fogják.
Fontos átgondolnunk, mik azok a társadalmi tényezők, amik így alakítják az emberek életútjait. Az, hogy a gyermeknevelés terhét egy az egyben az anyákra osztjuk, nem egy biológiai, hanem társadalmi kérdés. Hamis érvelésnek bizonyul, hogy a nők gondoskodóbbaknak születnek – szimplán nevelési és szocializálódási kérdésről van szó. Meg kell szabadulnunk a társadalmi nemek által előírt szerepektől, ha igazán szabadon akarunk élni, ezt pedig a politikának is követnie kell. Eddig például Magyarországon a férfiak 5 nap apasági szabadságot kaptak, ami 2023-tól kezdve 10-re ugrott. Svédországban azonban az anyák 12, az apák 6 szabad hónapot kapnak, amit rugalmasan meg is oszthatnak egymással.
Olyan szociális hálót kell kiépítenünk, ami biztonságot és szabadságot ad mind a leterhelt diákoknak, mind a friss szülőknek. Szigorúan kell ellenőrizni a munkahelyek működését is – nem engedhetjük, hogy diszkrimináció érje a friss házas vagy gyerekes nőket.
Fotó: Getty Images
