A 48 éves Erika házassága úgy indult, akár egy tündérmese: a férje, mint egy filmbéli hősszerelmes, túláradó romantikával, grandiózus gesztusokkal árasztotta el a nőt. Kapcsolatuk kezdetén az asszonynak egészen olyan érzése volt, mintha folyamatosan a mézesheteikben élnének. „A férjem egy elképesztően udvarlós típus volt. Tudod, aki rózsákkal hinti fel a lábad nyomát. Egyszer kaptam például egy olyan tortát, aminek a közepén csokoládéból volt egy gyűrűtartó, és abban volt egy gyűrű” – emlékszik vissza Erika arra az időszakra, amikor még valóban úgy tűnt, a kapcsolatuk boldog és kiegyensúlyozott. Erikát levette a lábáról a férje viselkedése, akinek a kedvéért a korábbi kapcsolataiban kifejezetten domináns nő teljes mértékben átadta az irányítást a férfinak.
Az asszony két korábbi kapcsolatából született gyerekével érkezett a házasságba, de férjével nagyon vágytak egy közös babára is. Erika 2008-ban szerencsésen teherbe esett, 2009-ben megszületett a kicsi, a férje viselkedése pedig szépen lassan elkezdett megváltozni. „2008-ban beütött a gazdasági válság, a férjem elvesztette a munkáját, én másodállást vállaltam terhesen, úsztunk az adósságban. A baba születése után két hónappal meghalt az anyukám. Nagyon-nagyon kemény időszak volt egyébként is, amit csak tetéztek a férjem egyre gyakoribbá váló dühkitörései.” Noha a férfi elvileg nagyon akarta a közös babát, az már nem tetszett neki, hogy a harmadik gyerek érkezésével megváltozott a családi dinamika. „Olyan volt, mint egy hisztérikus kisfiú, aki extrém mennyiségű törődést igényelne. És ha én ezt nem tudtam neki – legalábbis az ő véleménye szerint – megadni, akkor időnként artikulálatlan dühöngésben tört ki.”
Öt évvel az igen kimondása és alig egy évvel a közös gyerekük születése után Erikáék kapcsolata végleg megpecsételődött. Bár még hónapokig nem derült fény a férfi félrelépésére, Erika az első pillanatban megérezte, hogy valami megváltozott a házasságukban.
“Megéreztem. Aznap este, amikor ő először megcsókolta azt a lányt, én aznap este tudtam, hogy valami történt.”
Kriszti és férje házasságát már a kezdetektől fogva hullámvölgyek tarkították, köszönhetően annak, hogy nagyon hamar, egymás után születtek meg a gyerekeik. Nem kis próbatételt jelentett a házaspárnak a három gyerek nevelése, úgy, hogy mindeközben a saját egzisztenciájukat is próbálták építeni. A második babájuk születése után előbb a férfi vágott bele egy tanfolyamba, ami miatt heti 2-3 alkalommal este 9-ig távol kellett lennie, majd Kriszti kezdte el a posztgraduális képzését. Minden erejükkel azon dolgoztak, hogy egyensúlyt teremtsenek a munkával, iskolával, családdal töltött idő között, de a mérleg nyelve szinte mindig elbillent egy picit. „Nagyon nehéz időszak volt mind mentálisan, mind fizikailag, mind lelkileg, amit csak tetézett, hogy a férjem apja kórházba került, és idő kérdése volt, hogy feladja a szervezete a küzdelmet. Arra a karácsonyra teljesen rányomta a bélyegét a hónapok óta bennünk levő szorongás, félelem, kizsigereltség érzés, kimerültség” – meséli Kriszti.
Karácsony után néhány nappal végül a férje édesapja elhunyt, aminek hatására a férfi lelkileg teljesen összetört. Magába fordult, egész álló nap a telefonját nyomkodta, miközben Krisztinek a három gyerekkel kellett tovább küzdenie a mindennapokban. „Napok teltek úgy el, hogy köszönésen kívül mást nem is mondott. Engem teljesen felőröltek a tennivalók, így csak annyit tudtam tenni, hogy nem nyaggattam, mivel fogalmam sem volt, lelkileg min megy keresztül.” Kriszti próbált ugyan türelmes lenni a férjével, de mivel egészen addig a pontig mindent megbeszéltek egymással, egyre furcsábbá vált számára, hogy éppen egy ilyen nehéz időszakban nem kér a segítségéből a férfi.
Egy este aztán, amikor a férje kifejezetten gorombán szólt hozzá, Krisztinek elege lett. Miután a férfi elaludt, rászánta magát, és belenézett a telefonjába. Kiderült, hogy a férje nem véletlenül volt hetek óta rátapadva a mobiljára:
egy azóta szintén házasságban élő és gyereket nevelő volt barátnőjével flörtölt, kifejezetten intenzíven.
„A nő küldözgette a csipke hálóinges képeket, a férjem pedig oda-vissza volt érte. Fizikailag nem csalt meg, de megalázott, hazudozott, hülyének nézett.” Kriszti akkor és ott, az éjszaka közepén felébresztette a férjét, és szembesítette a látottakkal. Nemcsak kérdőre vonta, de fel is ajánlotta neki, hogy ha a másik nővel akar lenni, mehet, ő nem fogja visszatartani. „Nem tagadott semmit. Az volt a magyarázata, hogy könnyebb volt ezzel a nővel beszélni és kiszakadni a valóságból” – meséli Kriszti majd hozzáteszi, ez a típusú árulás sokkal jobban fájt neki, mintha a férje szimplán csak szexelt volna valakivel. „Olyan bizalmas dolgokról is beszélgettek, amik többek között az én gyerekkoromat, szüléseimet vagy éppen a szexuális életünket érintették. Egyik sem tartozott arra a nőre. Amiket megosztottam a férjemmel, azért tettem, mert bíztam benne, ő pedig ezt semmibe véve egy harmadik félnek továbbadta. Továbbá, volt két olyan üzenet részéről, amik rettenetesen fájóak voltak. Az egyikben a férjem azt írta, hogy egyszer még biztosan szeretők lesznek, a másikban, pedig, hogy a közös fiukkal álmodott.”
Ez a típusú árulás sokkal jobban fájt neki, mintha a férje szimplán csak szexelt volna valakivel
Erika is férje megváltozott viselkedéséből érezte meg, hogy a férfinek lehet valakije. A férfi távolságtartóbb lett, a korábbi udvarlások, apró figyelmességek elmaradoztak. Az asszony nem akarta annyiban hagyni a dolgot, számon kérte a férjét, ám ő kitartóan és hevesen tagadott mindent – ráadásul a helyzetet kifordítva Erikát próbálta meg hibáztatni. „Össze voltam omolva, hogy már biztosan nem szeret, miközben tagadott mindent és távolságot tartott. És mindig mindent rám fogott, hogy velem van a baj, én vagyok a hülye, aki képzelődik és egyébként is az én hibámból tart távolságot.”
Néhány hónappal Erika első megérzése után egy óvatlan pillanatban a férfi mégiscsak lebukott. Egy baráti családdal mentek el közösen nyaralni, ahol az egyik este az asszonynak feltűnt, hogy se a férjét, se a barátnője tizenéves lányát nem találja sehol. Abban a pillanatban Erika fejében minden összeállt. Lerohant a tengerpartra és ott találta a 32 éves férjét, amint a barátnője 16 éves lányát csókolgatja. „Végtelenül fájdalmas volt. A kislányt ebben a helyzetben egy áldozatnak látom. Ezt nem is egy megcsalásos történetnek definiálom, hanem egy dupla abúzusnak, ahol én is áldozat voltam, és a lány is áldozat volt. A lány egy hihetetlen kiszolgáltatott helyzetben volt, előfordult, hogy nálunk lakott, én úgy tekintettem rá, mint a nevelt lányomra.” Bár a lebukás után a férje nem tagadhatott tovább, a felelősséget továbbra sem volt hajlandó vállalni. Nem kért bocsánatot, nem próbált meg vezekelni, helyette azt hangoztatta, hogy nagyon is érthető volt a félrelépése, mivel a felesége – szerinte – nem szentelt rá elég időt. „A valóság ezzel szemben az volt, hogy mi mindig, a gyerek születése után is kifejezetten próbáltunk egymásra időt fordítani. Megkerestem a régebbi naplóbejegyzéseimet, amik ezt bizonyították is. Nekem is ugyanúgy igényem volt az intimitásra, tehát nem is az volt, hogy én nem szexeltem vele, amit gyakran fel szoktak hozni a férjek” – magyarázza Erika.
Erika azt mondja, mai fejjel kicsit szégyenkezve gondol vissza az akkori énjére, aki ahelyett, hogy meghúzta volna a határokat és otthagyta volna a férjét, benne maradt a kapcsolatban, és megpróbálta visszaszerezni. „Ott voltam egy egyéves kisgyerekkel, nyakig ültünk az adósságban, esélyem nem volt kijönni a házasságból, meg én nem is bírtam akkor még. Nem gondoltam, hogy túlélném, ha kijönnék a házasságból.” Egy hónappal az ominózus nyaralás után a férfi nem volt többé hajlandó beszélni a megcsalásról, Erika akárhányszor fel akarta hozni, hogy beszéljék át, a férfire rájött a dühkitörés.
Erika férje ekkor már nyeregben érezte magát: mivel látta, hogy még egy megcsalást is meg tudott úszni következmények nélkül, a következő években nem volt olyan határ, amit ne mert volna átlépni. Az asszony visszanézve ma már tisztán látja, hogy a kapcsolatuk kezdetektől fogva a kontrollra, a bántalmazásra épült. „Az évek során egyre rövidebbé váltak a mézeshetek és hosszabbá a bántalmazó szakaszok, majd a megcsalás után a pozitív részek teljesen eltűntek.”
A férfi lebukása után Erika még 9 évig a férjével maradt, akit az legutolsó időkben már az asszonynak kellett eltartani, mert a férfi a munkáját is otthagyta. Mikor Erikának végleg elege lett a férje semmittevéséből, és visszakérte tőle a bankkártyáit, a férfi szakított vele. „Miután elhagyott, két hónapig remegtem, konkrét elvonási tüneteim voltak, 20 kilót fogytam, nem tudtam koncentrálni, éjjel-nappal sírtam, borzasztó mélypont volt. Amikor utána el is költözött, akkor elkezdtem rendet tenni az életemben. Körülbelül egy év volt, mire elkezdtem kimászni a gödörből.”
Erikához hasonlóan Kriszti is együtt maradt a férjével a lebukás után, de ők a mai napig azon dolgoznak, hogy rendbe hozzák a házasságukat. „Rendkívül nehéz volt döntést hoznom, mert a korábbi kapcsolataimban már egy ilyen volumenű megcsalás esetén is dobtam a másik felet, viszont a jelen helyzetben nemcsak egymás mellett éltünk, hanem házasságot kötöttünk, aminek számomra súlya van. Amikor kimondtuk az igent, és az egymás mellett való elköteleződés mellett döntöttünk, az nemcsak a problémamentes időszakokra érvényes” – magyarázza a nő, majd hozzáteszi, hogy további indok volt számára az együttmaradásra a három közös gyerekük, akik imádják az apjukat. „A harmadik ok pedig, hogy szeretem, teljes szívemből. Szeretném hinni, hogy ő is szeret annyira, hogy nem okoz többet ilyen jellegű fájdalmat nekem.”
De miért lép félre a férfi?
Bár Ábrahám Adrienn viselkedéselemző, párkapcsolati és házassági tanácsadó, szociálpedagógus hangsúlyozta, hogy az általánosító nemi különbségek helyett elsősorban az adott pár, adott szituáció saját hátterében meghúzódó személyes okokat érdemesebb keresni, az eddigi szakmai tapasztalatai alapján kérdésünkre mégis mondott néhány jellegzetességet, ami a hűtlen férfiakat szokta jellemezni. „Ismerünk olyan sztereotípiát, hogy leggyakrabban a szex hiánya miatt lépnek félre. Ez önmagában nem igaz, hisz legtöbb esetben, ha hiányzik a szex, akkor hiányzik valami más is, például a békesség, a figyelem, az elismerés. Az is gyakori, hogy a nők ezt az egyenlőtlen házimunka és feladatelosztás miatt nem tudják megadni. Az sem ritka, hogy a félrelépés a férfiak részéről egy ego-emelés, amikor egy harmadik fél vonzalma, rajongása pozitív irányba mozdítja az önbizalmukat.”
Az életük ma sem lett sokkal könnyebb, Kriszti éppen munkahelyet vált, és a folyamat fizikailag, illetve mentálisan is megviseli mindkettőjüket. Ám azt mondja, ha mindezen túl vannak, mindenképpen arra szeretnének koncentrálni, hogy minél több minőségi időt tudjanak együtt tölteni.
És hogy mennyire volt nehéz érzelmileg feldolgozni férje árulását? „Noha szex nem történt, ettől függetlenül nagyon megviselt, mert megingott benne a bizalmam, ami a kapcsolat alapját képezi az én értékrendem szerint. Az önbizalmam sosem volt az egekben, ez az eset azonban negatív irányba tolta tovább. Most valahol a béke feneke alatt van. ” Ugyanúgy Erika önbizalmán is súlyos nyomott hagyott férje félrelépésre, és mint mondja, őt sem a megcsalás fizikai része törte meg igazán, hanem az, ahogy a férje hosszú hónapokon át megtévesztette, gaslightingolta őt. „Egy éve vagyok együtt a mostani párommal, aki egy cseppet sem hasonít a volt férjemre, mégis árgus szemmel figyelem, hogy vannak-e jelek. Hogy hazudik-e, vagy letagad-e bármit is, hogy nem próbál-e átverni. És persze a női önértékelésed is megkérdőjeleződik egy ilyen eset után. Egy évvel a szülés után nyilván nem voltam a legjobb formámban, és nem voltam versenyképes egy gyönyörű 16 éves lánnyal szemben. De tegyük hozzá, nem is kellett volna az lennem.”
Hogyan tudja egy nő újra felépítenie magát, az önbizalmát, az énképét egy megcsalás után?
Ábrahám Adrienn szakmai tapasztalatai azt mutatják, hogy egy megcsalás után is olyan formában lehetséges a gyógyulás, mint ahogy például egy trauma után gyógyulunk: nem felejtjük el a történteket (hiába is szeretnénk), de megtanulhatunk vele együtt élni, tanulhatunk belőle, sőt, akár még építkezhetünk is általa. „Ez persze hosszú folyamat. A félrelépés kiderülése vagy az azzal való szembenézés mindenképpen egy krízishelyzet, melynek az a jellemzője, hogy egyszerre jelent veszélyhelyzetet, és egyszerre új esélyt. Egy olyan fordulópont, amikor a változás elkerülhetetlen, de annak iránya vezethet felfelé és lefelé is. A megcsalás maga lehet traumatizáló hatású a megcsalt fél számára, akár poszttraumatikus stressz jellegű tüneteket eredményezhet, mint például az emlékbetörések, vagy a hűtlenség nem személyesen látott, de elképzelt képeitől való szabadulás nehézsége. Érdemes a felépüléshez szakember segítségét igénybe venni. Lehetőleg olyat, aki együttérzést mutat a fájdalmunk iránt, de egyúttal segít önismereti szempontból is ráébredni, milyen okok vezethettek a kialakult helyzethez. Könnyebb az egyéni gyógyulás akkor, ha a hűtlen fél elismeri a fájdalmunkat, bocsánatot kér, empátiát mutat – akár együtt marad a pár, akár nem, ez segítheti a felépülést. Persze ez már nem személyesen rajtunk múlik. Kereshetünk támogató közösségeket, sorstársakat is. Nem mindig előnyös, ha csak haragudni segít a minket körülvevő közösség a hűtlen partnerre. A klasszikus tanácsokat biztosan ismerik a legtöbben, amit ilyenkor ajánlanak a nőknek: »fordulj magad felé, szépítkezz, sportolj« stb. Ennek nem az 5-10 kg fogyás a lényege, vagy hogy valaki új hajat csináltat sok év után. Hanem hogy elkezdi a fókuszt önmagára helyezni, elkezd felvállalni, kimondani dolgokat, amiket addig nem, elkezd kapcsolódni saját magához, elindul a kiteljesedés útján, és ettől idővel jobban érezheti magát. De van, akinek nem a futás elkezdése, hanem egy kutya örökbefogadása vagy egy új szakma elsajátítása, másik munkakör elvállalása segíti ezt a folyamatot. Nem az új körömszín a lényeg, hanem az önmagunkkal való (újra)kapcsolódás, az önfelvállalás, a saját magunkkal való bánásmód átalakítása. És ne feledjük az időtényezőt: a megcsalásból építkezni időbe telik, hiszen egy veszteséget élünk meg ilyenkor. Lehet, hogy el kell gyászolni a kapcsolatról, a partnerről, vagy akár a saját magunkról kialakított képet, és újraépítkezni, ez komoly érzelmi munka” – tanácsolja a szakember.
Fotó: Getty Images
