A 2005-ös 40 éves szűz térdcsapkodós vígjátékba ágyazva mesélt a főszereplő, Andy kínos problémájáról, és persze a film vége felé megoldást is kínált a szex hiányától szorongó, jószándékú férfinak. A valóságban a szüzesség sokkal súlyosabb téma, ami a legtöbb érintetett – ha persze nem önszántából választotta a szexmentes életet – rengeteg frusztrációval és szorongással terheli. Ha kamaszkorban vagy fiatal felnőttként nem sikerül túlesni azon a bizonyos első alkalmon, a szexuális együttlét gondolata egyre kellemetlenebbé és nyomasztóbbé válik, a szorongás pedig öngerjesztő folyamatot indít be és egyre inkább megnehezíti az intim kapcsolódást. Míg a nőktől általában egy jó darabig a szüzesség kényes őrizgetését várja el a társadalom, a férfiakra rengeteg nyomás nehezedik, hogy minél előbb és minél több nővel szexeljenek. Egy ponton túl ezek a nemi különbségek valamelyest elmosódnak, hiszen hiperszexualizált világunk végül is mindenkinek előírja, és bizonyos értelemben a normalitás alapfeltételeként szabja meg, hogy rendszeresen szexeljen.
A Vice olyan különböző életkorú személyeket kérdezett a szüzességükhöz való viszonyukról, akiknek egyszerűen úgy alakult az életük, hogy nem volt alkalmuk megtapasztalni a partnerrel való szex élményét. A cikkből kiderül, hogy a 30-as, 40-es vagy épp 50-es éveinkben járva is borzasztóan nehéz lehet feldolgozni a kéretlenül megőrzött szüzesség élményét, és hogy minél mélyebben belekerülünk abba a bizonyos ördögi körbe, annál kevésbé valószínű, hogy lehetőségünk lesz kitörni belőle.
„Kipróbáltam a Tindert, a Bumble-t, a Facebook Datinget. De semmi nem jött be. Azt hiszem, a társas szorongásom jelenti a legnagyobb problémát… Kerülöm a zsúfolt helyeket, nehezemre esik idegenekkel beszélgetni. A kamaszkorom vége felé még jártam néha bárokba és klubokba, de már akkor is mindig kényelmetlenül éreztem magam, mintha nem tartoznék oda. Azt hiszem, a külsőm sem túl megnyerő. Nagyon alacsony az önbecsülésem és szinte semmi önbizalmam, szóval idővel meggyőztem magam, hogy nem vagyok méltó egy párkapcsolatra” – kezdi a Vice cikkében a 31 éves Klaas.
A férfi csak a szüleinek és testvérének vallotta be, hogy még mindig szűz – bár számára nem is igazán a szex, hanem sokkal inkább az intimitás az, ami hiányzik, azért azt mondja, „nem büszke rá”, hogy még nem volt része partnerrel való szexben. Korábban azt gondolta, ha 30 éves korára még mindig nem veszíti el a szüzességét, egyszerűen elmegy egy prostituálthoz, de lassan már 32 éves lesz és még nem tudta magát rávenni a dologra. Most úgy látja, ha nem fizet a szexért, élete végéig szűz marad majd.
Az örök mellékszereplő
A 44 éves Nigel úgy érzi, életének legtöbb területe teljesen rendben van: jó anyagi körülmények között él, szereti a munkáját, sokféle hobbija van és még a barátkozás sem okoz neki gondot. De amikor ismerkednie kellene, egyszerűen leblokkol: hirtelen eluralkodik rajta a vélt vagy valós versenyhelyzet nyomása és annyira hatalmába keríti a potenciális elutasítástól való rettegés, hogy inkább nem is próbálkozik. Így lehetséges, hogy Nigelnek eddig még sosem volt szexuális kapcsolata.
„Egy darabig a barátaim mindig azzal nyugtattak, hogy ne aggódjak, egyszer majd úgyis meg fog történni. És azt hiszem, én tényleg arra vártam, hogy egyszer csak úgy megtörténjen, anélkül, hogy nekem energiát kellene fektetnem a dologba. Most, hogy már ennyi idős lettem, és szembesülnöm kell vele, hogy az életemből hiányzik ez az alapvető tapasztalat, ami bizonyos szempontból egyet jelent a felnőtté válással, csak még inkább elveszítettem minden önbizalmamat” – magyarázza a férfi. Nigel azt mondja, leginkább úgy „védekezik” a szorongató csalódásoktól, hogy még azelőtt véget vet a kapcsolatoknak, hogy komolyabbra fordulhatnának. Tisztában van persze vele, hogy ez így nincs rendben, és hogy pszichoterápiával valószínűleg segíthetne a helyzeten, de egyszerűen képtelen kimozdulni ebből az „érzelmi dermedtségből” – képtelen a változtatásra. Ezzel együtt nem érzi úgy, hogy a szex hiánya olyasvalami lenne, ami meghatározza a személyiségét, vagy amitől „vesztesként” kellene gondolnia magára. „Nem tudhatom biztosan, de azt hiszem, a legtöbb ember úgy érzi, hogy ő a főszereplő a saját történetében. Én viszont mindig másképp voltam ezzel: inkább úgy gondoltam magamra, mint egy fontos mellékszereplőre, aki segít egyengetni a körülötte levők életét.”
Az év, ami sose jött el
Michaelnek sosem volt olyan párkapcsolata, ami egy hónapnál tovább tartott volna. Ahogy ő fogalmaz, a próbálkozásai sorra kudarcot vallottak, a csalódások pedig egyre frusztráltabbá tették – így törvényszerűen újabb csalódásokhoz vezettek. A helyzeten nem segített depressziója sem, bár a diagnózist igyekeztek gyógyszeres kezeléssel kordában tartani. Egy ponton aztán letörölte magát az összes randizós alkalmazásról. Most, 52 évesen már nem is igazán reménykedik benne, hogy elveszítheti még szüzességét, bár ahogy ő mondja, nem is igazán a szex hiányzik neki, (ahogy fogalmaz, a szexuális kielégülést még mindig elérheti egyedül is) hanem a romantikus kapcsolódás lehetősége. „Azt hiszem, sosem volt alkalmam megtanulni, hogyan működnek az igazán intim emberi kapcsolatok. És ez elég ijesztő.”
Michael legtöbb barátja már házas és gyerekeket nevel. Többnyire a családról, a munkáról, a gyerekekről beszélgetnek és már nem is merül fel a szex és a szüzesség témája – ebben a korban evidensnek veszik, hogy már mindenki szexelt. Ez részben megkönnyíti a férfi helyzetét, bár nem titkolja kifejezetten, hogy a szex olyasmi, amiben nem volt része. Sokáig minden évben arra gondolt, hogy majd ez lesz az, amikor másképp alakulnak a dolgok – de aztán a dolgok sosem alakultak másként. „Ez a helyzet tényleg sok frusztrációt okozhat, depresszióhoz vagy nőgyűlölő gondolatokhoz vezethet… De szerintem nem fair haragudni a világra, vagy legalábbis a világ lakosságának a felére csak azért, mert nem kaphatom meg, amit szeretnék.”
A férfi épp ezért inkább megpróbálja elengedni a dolgot és a lehetőségekhez képest teljes életet élni. Nem zárja ki, hogy még vár rá valahol egy különleges személy, de tisztában van vele, hogy ennek nagyon kicsi az esélye.
Az interneten több online fórum is szerveződött kései szüzekből, ahol az érintettek egyrészt biztonságos térben beszélhetnek problémáikról, másrészt megpróbálhatnak közösen megoldást találni rá. Az egyik ismert Reddit fórum kifejezetten azért jött létre, hogy az idősebb szüzek „kisegíthessék egymást”, vagyis közös problémájukban kapcsolódásra találva váljanak egymás első partnereivé. Az online megosztott történetekből többnyire az derül ki, hogy a legtöbb embernek egyszerűen csak így alakult az élete: általában félénk, visszahúzódó kamaszok voltak, akik kimaradtak a szexből, amikor ott lett volna az ideje. Az évekkel aztán a szex hiánya szorongást szült, a szorongás pedig még visszahúzódóbbá tette őket, vagyis megszületett a már emlegetett ördögi kör. A férfi nemű idős szüzek azt is fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy nem incelek, vagyis nem váltak nőgyűlölővé a szex hiánya miatt – alapélményük sokkal inkább az elkeseredés, az önbizalomhiány és a frusztráció ami az élek múlásával szép lassan valamiféle szomorú belenyugvássá szelídül. Mindebből az is jól látszik, mennyire károsak a szüzességgel kapcsolatos elvárások, legyen szó annak megőrzéséről vagy éppen elveszítéséről. Egy társadalmilag meghatározott, önkényes időponton túl a szexuális élet hiánya olyan bénító stigmává válik, hogy lehetetlenné teszi a szexuális közeledést. És ami még ennél is súlyosabb, vele együtt a szexnek keretet adó mély, intim kapcsolódások kialakítását is.
Forrás: Vice Fotó: Getty Images
