- A történetben nagy szerepe van a Mattel korábbi elszánt alapítójának és rengeteg szilikonnak.
- Ruth Handler, a Barbie kitalálója mellrákkal küzdött.
- Ő alkotta meg az élethű mellprotézist a masztektómián átesett nők számára.
Ruth Handler társalapítója és egykori elnöke volt a Mattelnek. Annak a játékgyártónak, amelyik ma is forgalmazza a Barbie babákat. Handler nem véletlenül olyannak alkotta meg a kultikus babát, amilyen lett.
„Minden kislánynak szüksége van egy babára, akin keresztül megélheti, milyennek látja saját magát a jövőben – mondta Handler 1977-ben a The New York Timesnak. – Amikor eljátssza, milyen lenne 16 vagy 17 évesen, teljesen képtelenség lenne, ha lapos lenne a mellkasa. Ezért álmodtunk csodaszép kebleket a Barbie-nak.”
Halála előtt Handler azt mondta a Los Angeles Timesnak: „melltől mellig éltem az életem”. És valóban ez történt.
Amikor 1973-ban a Barbie anyja elhagyta a Mattelt, megalkotta az első életszerű mellprotézist olyan nőknek, akiknek el kellett távolítani a mellét. Nem tévedés, Handler volt az első, aki felnőttszerű babát adott a kislányok kezébe, de ő volt az is, aki segített a mellráktúlélőknek, hogy ismét kapcsolódni tudjanak a testükkel a betegség után.
Barbie mellei nagy port kavartak a játékfejlesztők körében
Az 1950-es években a kislányok menyasszony babával és alvósbabákkal játszottak. „Leginkább olyan babáik voltak, amik csecsemőkre hasonlítottak” – mondta Giovanna Riccio, a Plastic’s Republic című könyv szerzője, aki a Barbie baba szépségideálokra gyakorolt hatását tanulmányozta. Riccio hozzátette azt is, hogy „amikor a kislányok ezekkel a babákkal játszottak, a hagyományos női szerepekkel azonosultak, az anyával, feleséggel, aki ellátja a háztartást”.
Az eredeti Barbie 1959-ben, ami az első játékbaba volt mellekkel
Handler ugyan meg volt győződve róla, hogy a fiatal lányok önbecsülésének nagyon fontos, hogy felnőttszerű babákkal játszanak, amiknek van melle, szinte senki nem értett vele egyet. Sem a játékfejlesztők, sem a fókuszcsoportokban vizsgált anyák és tesztalanyok. Sőt, még a saját munkatársai sem. „Az egyik édesanya azt mondta: a lányok nem felnőttek akarnak lenni mellekkel, a lányok anyukák akarnak lenni – idézte fel Riccio. – Erre Handler azt válaszolta: Nem, tényleg nem. Ők nagyobb lányok szeretnének lenni.”
A Barbie babát egy olyan korszakban alkották meg, amikor a nőknek nemigen volt szavuk, önállóságuk vagy lehetőségük arra, hogy mások legyenek, mint háziasszonyok. Barbie viszont megtehetett olyat, amit más nők nem. Volt álomháza, eljutott a Holdra, sőt, saját autója, akár lakókocsija is volt, ráadásul egy jóképű, elnyomónak semmiképp sem nevezhető barátja, Ken. Mindez azelőtt, hogy egy hajadon amerikai nőnek saját bankkártyája lehetett volna.
Handler a Barbie-t egy olyan valódi nőként aposztrofálta, aki szórakozhatott felhőtlenül, független életet élhetett egy olyan korban, amikor egy nő – beleértve magát a Barbie megalkotóját is – számára mindez egyáltalán nem volt magától értetődő. A nagy mellek csak a csomag egy részét jelentették.
Handler a Mattel elnöke volt, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála
1970-ben fedezték fel a Barbie kitalálójánál a mellrákot. Még ugyanabban az évben masztektómiát végeztek nála. „Akkoriban még nem voltak nem sebészi módszerek a mell rekonstrukciójára, legfeljebb kitömhették a melltartójukat a nők” – magyarázta Dr. Philipp Franck plasztikai sebész, aki arc- és mellrekonstrukcióra specializálódott.
Azok a nők, akiknek eltávolították a mellét a mellrák miatt, „papírzsebkendővel, vattával vagy zoknival próbálták a mell látszatát kelteni az alsóneműjükben” – folytatta Dr. Ira Savetsky mellrekonstrukciós plasztikai sebész. Léteztek műmellek, ezeket vagy a melltartóhoz, vagy a mellkasra kellett rögzíteni. Ám nem csak kényelmetlenek voltak, de egyáltalán nem tűntek igazi mellnek, így nem segítettek azon, hogy idegennek érezték magukat a saját testükben a masztektómián átesett nők.
Miután Handler megvásárolt és kipróbált minden elérhető mellprotézist, egyre rosszabbul érezte magát és nem volt elégedett. A kezébe vette az irányítást.
Barbie után mellprotézist alkotott
Amikor a mellrákkal küzdött, Handler ellen nyomozást folytatott 1971 és 1973 között az amerikai adóhatóság hűtlen kezelés miatt. 1974-ben szakított a Mattellel, 1978-ban zárták le az ügyet. Handlernek büntetést kellett fizetnie és közösségi munkára kötelezték. De a neve örökre egybeforrt a Barbie-val és a játékgyártóval. Nyugdíjba azonban ezután sem vonult, hamar új célt talált.
Elszántan próbált megoldást találni a mellrák miatt masztektómián átesett nők mellprotézis-problémájára. Az eredmény az első olyan mellprotézis lett, ami tapintásra és látványra az igazi mell hatását kelti.
Ruth Handler, a Barbie megalkotója a Nearly Me folyékony szilikonból készült forradalmi mellprotézissel
Handler egy protézistervezővel kezdett dolgozni a tökéletes mellprotézisen 1974-ben. Két évvel később a Nearly Me folyékony szilikon protézis elkészült. 70 különböző méretben gyártották elérhető áron, külön bal és jobb mellet. Nem volt még hasonló termék a piacon, és megváltoztatta a masztektómián átesett nők ezreinek életét. „Napjaink mellkultusza a társadalomban olyan erős, hogy gyakran meghatározza a nők identitását a mellük. Ettől érzik szexinek, szépnek magukat. Attól teszik függővé, mennyire nők, hogy milyen a mellük. Én is azt éreztem, amikor el kellett távolítani a mellem, hogy kevésbé vagyok nő. Meg kellett találnom, hogy találhatok vissza a régi énképemhez” – mondta Handler a The New York Timesnak.
Nőiesség a masztektómia után
Bár nem mindenkinél van így, Handler érzéseivel nagyon sok mellrákon átesett nő tud azonosulni, és ezzel a Barbie megalkotója is tisztában volt. Ráadásul a tudományos tények is őt igazolják. Egy 2015-ben készült kutatás szerint a masztektómián átesett nők körében nagyon gyakori a félelem, reménytelenségérzés, lehangoltság és a saját testükkel kapcsolatos negatív érzések. Ezek gyakran vezetnek szorongáshoz és depresszióhoz.
„Handler erőfeszítései rávilágítottak a mellrák testi, érzelmi és fiziológiai nézőpontjaira, segítettek jobban megérteni a túlélőket” – mondta Dr. Savetsky. És valóban, Handler tisztában volt vele, milyen ereje lehet a melleknek.
A Barbie-val a lehetőségeik új vízióját adta a nőknek, a mellprotézissel a mellráktúlélőknek segített, hogy ne legyen többé tabu a mell eltávolítása. „A legfontosabb öröksége mégis az, hogy rámutatott, a mellrák esetében nem addig tart a nőkről való gondoskodás, hogy eltávolítjuk a daganatot. Segítenünk kell a megváltozott testükkel ismét megbarátkozniuk” – folytatta a plasztikai sebész.
„Amikor megalkottam a Barbie babát, hittem, hogy fontos a kislányok egészséges önértékeléséhez, ha olyan babával játszanak, aminek melle van – mondta egy The New York Timesnak adott interjúban Handler. – Ugyanilyen fontos visszaadni az önértékelését azoknak a nőknek is, akik elvesztették a mellüket.”
Forrás: Women’s Health, fotó: Getty Images
