Felszabadító vagy inkább extra kihívás számodra egy fesztiválon beszélni olyan mély témákról, mint például a trauma? Hiszen egy fesztiválra az emberek, lássuk be, elsősorban bulizni érkeznek.
Nagyon izgatott vagyok, hogy újra Magyarországon lehetek, ráadásul a Sziget Fesztivál Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja, úgyhogy külön megtisztelő, hogy részese lehetek. Jó fesztiválon előadni, mert nyugodt a környezet. Az emberek jöhetnek-mehetnek, és ez segít abban, hogy jobban megnyíljanak. A fesztivál egy olyan hely, ahol önmagad lehetsz, relaxálhatsz, zenét hallgathatsz – és közben beszélgethetsz egy kicsit a mentális jólétről is.
Melyik a legemlékezetesebb hozzászólás, amit előadásod során valaha kaptál?
Amikor valaki odajön hozzám, és azt mondja, hogy beépített az életébe egy gyakorlatot, amiről beszéltem vagy írtam, és segített neki, az mindig boldoggá tesz!
A trauma vagy éppen a gyógyulás manapság nagyon népszerű kifejezések. Hogyan alakult ez így? Miért éppen most váltak az emberek ennyire nyitottá a témával kapcsolatban?
Mostanában sokkal több párbeszéd alakult ki a mentális egészségről és a jólétről a társadalomban és a médiában, ennek következményeképp az emberek szabadabban mernek beszélni az életük során felmerülő nehézségekről. Nem csak saját maguk számára lehet egyfajta katartikus felszabadulás a problémákról való beszéd, de mások számára is. Amikor megosztjuk a történeteinket, és másoktól halljuk, hogy mi mindenen mentek keresztül, hogyan birkóztak meg bizonyos problémákkal, hogyan tudtak túllépni bizonyos élethelyzeteken, az számunkra is új perspektívát adhat. Ráébreszthet bennünket arra, hogy mi is képesek vagyunk legyőzni a nehézségeinket.
Mostanában mintha sokkal tágabb értelemben és többször használnánk pszichológiai kifejezéseket, könnyen dobálózunk azzal, hogy nekem PTSD-m vagy éppen OCD-m van. Okozhat ez a jelentésbővülés problémát? Nehezebbé válhat elválasztani a valós traumát és a nem-traumát egymástól?
Nehéz megmondani, mert mindenki tapasztalata bizonyos értelemben egyedi. Úgy értem, vannak közös vonások, de vannak egyedi szempontok is. És ha valaki szorong vagy stresszesnek érzi magát, akkor a megélését el kell ismernünk.
A stresszel ugyanez a helyzet. A stressz szót nagyon sokat használják, de való igaz, hogy a jelenkor stressz-szintje magas. Az emberek annyi különböző dologgal zsonglőrködnek egyszerre, egyszerre járnak iskolába, nevelnek gyereket, építik a karrierjüket és a magánéletükben is ott a folyamatos multi-tasking… Ráadásul az emberek tapasztalatai is egyediek és nem igazán tudjuk kívülről megállapítani, hogy valaki pontosan belül min megy keresztül. Ezért van az, hogy ha az emberek azt mondják magukról, hogy stresszesek vagy szorongnak, fontos, hogy meghallgassuk és figyelembe vegyük a megélésüket.
Az új könyvedben egy ötlépcsős tervet dolgoztál ki a traumafeldolgozáshoz. Mondhatjuk, hogy a traumának univerzális mintázatai vannak? Pszichológiai szempontból ugyanazon megy keresztül például az, akinek a szülei elválnak és az, aki önmaga él át egy fájdalmas szakítást?
Amikor az emberek traumát élnek át, számos hatás érheti őket. Rövid távon a traumára adott reakciók közé tartozhat például a sokk – hiszen nehéz elhinni azt, ami éppen történt. Akár az ember teljes világlátása is megváltozhat egy ilyen eseményt követően. A trauma hatására az embereken elhatalmasodhatnak az érzelmek, ami nehéz gondolatokhoz és érzésekhez vezethet (ilyen lehet a szégyen, a bűntudat, a düh vagy éppen az ingerlékenység). Egy traumatikus esemény után bizonyos helyek, hangok vagy bármi más, ami az átélt nehézségekre emlékezteti a traumát elszenvedőt, nehéz érzelmeket idézhet elő.
Az élet számos kihívást hoz magával, némelyik nagyobb, némelyik kisebb. A tudomány azonban kimutatta, hogy az élet nehézségei ellenére a reménytelenség állapotából át tudunk váltani a remény állapotába: reménykedünk abban, hogy ki tudunk lábalni a nehézségeinkből. A coaching munkám során, amikor olyan emberekkel dolgozom, akik különböző nehézségeken mennek keresztül, közösen átgondoljuk, milyen célokat szeretne elérni a páciens – például gyakori cél elengedni azokat a hiedelmeket, amelyek visszatartják őt –, és konkrét lépéseket hajtunk végre, hogy eljusson a vágyott célig. Különböző gyakorlatokat és technikákat alkalmazunk, míg el nem érjük a kívánt életminőséget.
Dr. Olivia Remes a szerzőnkkel, Bobák Szilviával
Az új könyved címe: This is How You Grow After Trauma (‘Így növekszel a traumád után’). A kötetben sok szó esik a poszttraumás növekedésről. Milyen értelemben használod a növekedést a könyvedben?
A poszttraumás növekedés a legkülönfélébb kudarchelyzetek után jöhet létre, lehet ez akár egy nehéz szakítás, válás, nehéz pénzügyi helyzet, munkahely vagy akár egy hozzánk közel álló személy elvesztése. Az emberek fejlődhetnek trauma átélését követően. Például egy nehéz élethelyzet után kialakulhat az élet újfajta megbecsülése, ami a trauma előtt talán még nem volt meg. Ráébrednek a traumát átélt emberek, hogy erősebbek, mint azt gondolták.
De a trauma megerősítheti a más emberekhez való kötődést is. Például, egy nehéz élethelyzet rádöbbentheti az embert, hogy nagyobb szüksége van másokra, mint azt előtte gondolta volna. Mások számára a trauma akár spirituális növekedést is eredményezhet. Sokan közelebb érezhetik magukat valamiféle szakrális szférához vagy kapcsolatot akarhatnak kialakítani a spiritualitással. Vannak, akik meditálni vagy imádkozni kezdenek vagy a trauma előtti szakrális gyakorlataikat sűrűbben végzik a trauma átélése után.
Kollektív trauma is érhet minket. Például a koronavírus-járvány annak számíthat?
Az életünk során mindannyiunkat stabilizálnak a hiedelmek, a célok és az előfeltételezések. Ezek adják meg nekünk a biztonság érzését, ahogy haladunk előre az életben. Például hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet kiszámítható. De amikor valami igazán pusztító dolog történik, az mindezt megingathatja. Olyan, mint egy földrengés, ami mindent fenekestől felforgat és megrázza a hiedelemrendszerünket. Ha valami borzasztó történik, az megingathatja a világképünket, és ráébreszthet bennünket, hogy talán felül kell vizsgálnunk a céljainkat és feltételezéseinket azért, hogy továbbra is lépést tudjunk tartani az új valósággal.
Erre kiváló példa a Covid-járvány. Akkoriban minden az új normálisról és az új normához való hozzászokásról szólt. Meg kellett változtatni a céljainkat és az életfelfogásunkat, hogy lépést tartsunk az új valósággal. El kellett kezdenünk felépíteni egy nagyobb érzelmi támasztékot, ami ellenállóbbá tett minket a későbbi sokkokkal szemben.
A könyveid nagyon olvasóbarátok, és sok gyakorlati tippet is megosztasz az olvasóiddal, ezek szerintem mindig könnyebben hozzáférhetőek, mint az elméleti értekezések. Mindig is könnyű volt számodra a laikusok nyelvén beszélni, vagy ez inkább tudománykommunikációs tréningek eredménye?
Mindig is élveztem azt, hogy a tudományos eredményeket lefordíthatom a nagyközönség számára. Amikor olvasom a tudományos folyóiratok cikkeit mentális jólét témában, mindig úgy érzem, hogy másoknak is tudniuk kell a tudomány legfrissebb eredményeiről, mert nagy segítség lehet. Ez adta az ötletet, hogy többet írjak ilyesmiről, hogy megosszam a világgal a tudományos eredményeket, és remélhetőleg másoknak is segítsenek.
A mentális egészség és az önsegítő könyvek ipara hatalmas manapság, az emberek könnyen elveszhetnek a kínálatban. Mit ajánlanál annak, akit érdekel a pszichológia és az önsegítés, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá?
A legfontosabb, hogy tudományos alapokon nyugvó könyvet vegyen le a polcról.
Ossz meg velünk egy gyakorlatot, amit az olvasók akár ma, az interjú olvasása után rögtön kipróbálhatnak!
Gyakori, hogy az emberek azt szeretnék tudni, hogyan szabadulhatnának meg az aggodalmaiktól. Például egy közelgő vizsga vagy egy nehéz beszélgetés előtt állnak, és eluralkodik rajtuk a szorongás, félelem. Amikor az aggodalmak elengedéséről van szó, meg kell értenünk az aggodalom célját. Gyakran azért aggódunk, mert azt gondoljuk, hogy ez közelebb visz minket a megoldáshoz. És azt hisszük, hogy proaktívak vagyunk egy helyzetet illetően. De észrevetted már, hogy minél többet aggódsz, annál inkább csapdába eshetsz a szorongás körforgásában? Ha ezt felismerjük, segíthet nekünk. A tudás hatalom: ha valamiről tudomást szerzünk, lépéseket tehetünk annak megváltoztatására is.
A kulcs, hogy nem kell kikényszeríteni az aggasztó gondolatokat. Sokkal célravezetőbb, ha finoman elengedjük az aggodalmakat, hogy visszaterelhessük az elménket az adott feladatra. Az aggodalmak folyamatosan jönnek, de ne „erőltesd ki” őket, egyszerűen csak finoman engedd el! A mindfulness meditáció és a relaxáció segíthet ebben. De a legfontosabb mégis az, hogy amikor nyomasztó gondolatokról és általában a jóléthez vezető útról van szó, legyünk kedvesek önmagunkkal!
További információ: Weboldal, Youtube, Instagram
Fotó: a szerző sajátja
