Nagyjából egy éve már, hogy berobbantak a köztudatba az GLP-1 receptor agonistáknak nevezett gyógyszerek, és drámaian megváltoztatták a cukorbetegség kezelését. Ezek a szemaglutid hatóanyagú szerek minden eddiginél hatékonyabban tudják normalizálni a vércukorszintet, úgy, hogy – más terápiákkal ellentétben – súlyos szív- és érrendszeri problémáknak sem teszik ki a betegeket. Ráadásul – és ez a gyógyszerek legnépszerűbb, egyben legmegosztóbb hatása – mindeközben a páciensek súlyát is drasztikus csökkenteni tudják.
Ahogy tavalyi cikkünkben is írtuk, egy tökéletes világban a szemaglutid felfedezése egyértelműen az emberek javát szolgálná: a segítségével visszafordítható lenne a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás világszerte növekvő aránya. Abban a világban viszont, amiben élünk, épp azok nem tudnak hozzájutni ezekhez a gyógyszerekhez, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.
Ahelyett, hogy a segítségükkel a kóros elhízással számolnánk le, az elmúlt egy évben egyre egyértelműbbé vált, hogy a GLP-1 receptor agonisták a soványság trendjét hozták vissza a divatba.
Az elmúlt majd’ egy évtizedben egészen úgy tűnt, hogy a társadalom kezd megbarátkozni a nem feltétlenül tökéletes, nullás méretű testekkel. A teltebb, nagyobb darab nők is helyet kaptak a kifutókon, illetve a magazinok címlapjain, mindenhonnan az önelfogadás és önszeretet fontossága, a body positivity és a body neutrality szlogenjei visszhangoztak.
Mindennek eléréséhez hosszú évekre volt szükség, most mégis pillanatok alatt ugrottunk vissza a startvonalra: a diabéteszgyógyszerek megjelenésével a soványság, a korábban annyira vágyott nullás méret gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált.
Igen beszédes, hogy az elmúlt egy év leforgása alatt rengeteg olyan híresség és influenszer is megvillantotta új, látványosan vékonyabb alakját, aki korábban a testpozitivitás és az elfogadás mellett kardoskodott. Mióta betörtek a köztudatba a GLP-1 receptor agonisták, amelyek segítségével nagyobb erőfeszítés nélkül meg lehet szabadulni a túlsúlytól, egyre kevesebben ragaszkodnak a „minden test lehet szép” mantrához.
Vajon ezzel a body positivity mozgalomnak végleg leáldozott?
Plus-size influenszerek reklámozzák a fogyasztó gyógyszereket
Ahogy arról a Washington Post egyik friss cikkében beszámolt, az elmúlt egy évben egyre több body positivity influenszer kezdett látványos fogyásba a szemaglutid hatóanyagú szerek segítségével – ráadásul sokan közülük még pénzt is kapnak a gyógyszergyáraktól a gyógyszerek népszerűsítéséért.
Amikor Virgie Tovar postaládájába egy e-mail érkezett, amelyben arra kérték, hogy fizetségért cserébe promotálja a közösségi oldalán az egyik szemaglutidtartalmú fogyókúrás gyógyszert, a nő azt gondolta, biztosan valami félreértésről vagy spamről lehet szó. Tovar az elmúlt 13 évben aktivistaként tevékenykedett, és a testpozitivitás, illetve a kövérség elfogadását hirdette. Nem értette, miért kérnék fel éppen őt egy fogyókúrás szer reklámozására?
Nem sokkal ezután egyre több aktivista társa számolt be hasonló tapasztalatról: mindannyiójukat különféle marketingügynökségek vagy konkrét orvosi rendelők keresték meg. „Ekkor kezdett összeállni a fejemben, hogy ez egy nagyon elterjedt dolog, egy konkrét stratégia lehet a gyógyszergyártók részéről” – mondta a lapnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tovarnak igaza volt. A kiküldött e-mailek egy iparági szintű stratégia részét képezik, amelynek célja a testsúlycsökkentő gyógyszerek forgalmazása és promotálása plus-size infuenszereken keresztül.
Jessie Diaz-Herrerát, plus-size fitneszoktatót is megtalálták a gyógyszergyárak, aki a megkeresésekre reagálva nemrég az Instagramon tett közzé egy dühös videót. A felvételen Diaz-Herrera egyértelműen kijelentette, hogy nem kér többet a partnerséget ajánlgató marketingesek leveleiből.
„Ha azt látod, hogy a kedvenc plus-size influenszereid elkezdenek posztolni ezekről a fogyókúrás injekciókról, az azért van, mert eladták magukat a diétakultúrának” – mondta, majd hozzátette: „Ezek a marketingmegkeresések vérig sértik azokat az embereket, akik keményen megdolgoztak azért, hogy el tudják fogadni és meg tudják becsülni a saját testüket.”
Nem mindenki tartja problémásnak
Egészen más véleményen van az a két plus size influenszer – Jake Beaven-Parshall és Kiki Monique –, akik ugyan nem marketingnyomásra, hanem saját megfontolásból döntöttek a fogyókúrás gyógyszerek használata mellett, ám a tapasztalataikat így is előszeretettel megosztják a követőikkel.
„Sok a megbélyegzés ezek körül a gyógyszerek körül. Sokan gondolják, hogy akik GLP-1 receptor agonistákat használnak, azok a könnyű utat választják, pont mint a Kardashianék. Ezért is gondolom úgy, hogy fontos, hogy felvilágosítsuk az embereket, és megmutassuk, milyen komoly életmódváltással jár együtt ezeknek a szereknek a használata” – mondja Jake Beaven-Parshall.
Kiki Monique az elmondása szerint nagyrészt pozitív reakciókat szokott kapni a GLP-1-gyel kapcsolatos posztjaira, de azt is bevallja, hogy a fogyasztószer használata miatt bizony elvesztett néhány követőt, és kapott pár dühös kommentet is. „A testpozitivitás arról szól, hogy jól érzed magad a saját bőrödben. Azért kezdtem el használni ezeket a szereket, mert jól akartam érezni magam. Az sem érdekel, ha nagydarab maradok, ha nem fog végre fájni a hátam” – nyilatkozta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az online testpozitív közösségekben a fogyasztó gyógyszerek biztonságosságával kapcsolatban is gyakran merülnek fel kérdések – főleg, mert a terápia kezdetén jelentkező mellékhatások (hasmenés, hányás, székrekedés, szédülés, émelygés) egyesek számára ijesztők lehetnek. Ragen Chastain, testpozitív író például kifejezetten veszélyesnek tatja, hogy a gyógyszergyárak influenszerekkel próbálják reklámozni GLP-1 receptor agonistákat.
„Az influenszerek nem orvosok. Az, hogy a gyógyszeripari cégek influenszereket fizetnek azért, hogy a gyógyszereiket reklámozzák, etikai problémákat vet fel, hiszen egy influenszertől nem várható el, hogy megértse a gyógyszerekkel kapcsolatos tudományos kérdéseket. Nem ez a dolguk” – véli.
Tényleg egészségtelen az elhízás?
A közösség más tagjai egyenesen megkérdőjelezik az elhízás mint orvosi diagnózis létjogosultságát, és azt hangoztatják, hogy a magasabb BMI nem jár szükségszerűen együtt rossz egészségi állapottal.
A súlytöbblet okozta egészségügyi problémák tagadása korábban inkább csak a body positivity mozgalom kisebb, radikálisabb ágára volt jellemző, az utóbbi években viszont az ilyen és hasonló vélemények a közösségi médiában és a mainstraim médiában is egyre hangosabbak lettek. Cikkek születnek arról, hogy a globális elhízásjárvány nem több, mint egy káros mítosz, miközben azt hangoztatják, hogy az egészséges élet bármilyen méretű ember számára elérhető.
Az úgynevezett fat aktivisták véleménye szerint azok a betegségek, amiknek a megjelenését az orvostudomány az elhízással szokta összekapcsolni (például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a magas vérnyomás), valójában nem a súlytöbblet miatt alakulnak ki, hanem a túlsúlyos embereket ért stigmatizáció és az ezzel járó stressz miatt. Az elhízás elleni harcot az eugenetika egy társadalmilag elfogadott formájának tartják, míg a gyomor bypass műtétet önkéntes amputációnak.
Az érvelésükben gyakran hivatkoznak arra – az egyébként vitathatatlan tényre –, hogy a vékony emberek is ugyanúgy lehetnek betegek, szenvedhetnek cukorbetegségtől, vagy éppen szív- és érrendszeri betegségektől, ezért hát a súlynak – a véleményük szerint – semmi köze nincs ezeknek a betegségeknek a kialakulásához.
Az aktivisták kijelentéseire egy korábbi cikkünkben prof. Csabai Márta egészségpszichológus így reagált: „Egy vékony embernek is lehet szívinfarktusa, ez valóban így van. De kutatások igazolják, hogy sokkal nagyobb az esély ezeknek a betegségeknek a kialakulására annál, aki elhízott. Egyáltalán nem biztos, hogy minden súlytöbblettel élő ember meg fog betegedni, de nagyobb rá az esélye.”
A fogyás és testpozitivitás összeegyeztethető
A Washington Post az egyik gyógyszergyár képviselőjét is megszólaltatta. „Nem azért vagyunk, hogy elítéljük a testpozitivitást, vagy bármilyen módon megkérdőjelezzük a közösség lépéseit, amit az inkluzivitás terén tett. A valóság az, hogy két igazság létezik – az elhízás hatással lehet az egészségre, de a diszkrimináció, a megbélyegzés és a szégyen, amelyet az elhízott emberek a súlyuk miatt tapasztalnak, szintén nagyon valós probléma” – válaszolta a lap megkeresésére.
A témában nemrég felmérést is végeztek az Egyesült Államokban, aminek eredménye szerint a megkérdezettek is hasonlóan gondolkodnak: ötből majdnem négy amerikai (78%) szerint lehetséges úgy szeretni a testünket, hogy közben fogyni akarunk. A WeightWatchers (WW) megbízásából végzett vizsgálat során 2000 fogyni vágyó amerikait kérdeztek meg. A válaszadók mintegy fele (51%) arról is beszámolt, hogy érzett már szégyent, vagy tapasztalt testszégyenítést a súlya miatt, és többségük (65%) úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne bármit kipróbálni a fogyás érdekében.
„A testsúlyalapú megbélyegzés nagyon elterjedt és ártalmas jelenség a társadalmunkban, ami egészségtelen viselkedésre készteti az embereket, és tartósan befolyásolja az önértékelésüket. Ezek közül egyik sem segíti a sikeres fogyást” – mondja Gary Foster PhD, a kutatást végző egyik szakember. „Létfontosságú, hogy úgy tekintsünk erre az útra, mint amit magunkért teszünk meg, és nem magunk ellen.”
Forrás: Washinton Post Fotó: Getty Images
