2023. október 7-én a Hamász több mint 1000 izraeli állampolgárt ölt meg, 250-et pedig elrabolt Dél-Izrael Gázai övezethez közeli részén. A háború azóta is szüntelenül tart a terrorszervezet és Izrael között, a Standing Together mozgalom fiatal zsidó és arab tagjai mégis együtt dolgoznak azon, hogy leküzdjék a két közösség egymás iránti bizalmatlanságát és véget vessenek a gázai övezetre mért halálos bombázásoknak. A francia Marie Claire riporterei Jaffában és Tel-Avivban találkoztak az aktivistákkal, akik még mindig hisznek egy lehetséges közös életben.
„Itt biztosan látni fogják őket. Mit szólsz hozzá?” – kérdezi a palesztin származású Rula Daood a zsidó Héli Mishaeltől, miközben a Standing Together mozgalom vezetőiként kiragasztják a tűzszünetre, a túszok elengedésére és a párbeszédre felszólító arabul, illetve héberül írt plakátjaikat egy Jaffa óvárosa és a kikötő közé felhúzott falra. Az alig hetven kilométerrel távolabb fekvő Gázát masszív bombázások sújtják, az október 7-én megtámadott kibucok, Be’eri és Kfar-Aza pedig még mindig magukon viselik a Hamász mészárlásának sebeit, miközben jelenleg is kórházban ápolják a Tribe of Nova zenei fesztiválon elkövetett terrortámadás túlélőit.
Az utcák kihaltak, a két fiatal nő nem szeretné megkockáztatni, hogy megtalálják őket azok, akik megpróbálják megfélemlíteni és elhallgattatni őket a barátságuk miatt. Ezek az emberek ugyanis egyenesen tabuként kezelik a „másik oldal” áldozatai iránti érzett bármifajta empátiát és közeledést. „Rendszeresen inzultálnak, néha megfenyegetnek minket a közösségi oldalakon vagy gyűléseken. Már megszoktuk” – mondja Rula.
Az Instagramon és TikTokon is jelen lévő, ötezer állandó taggal, valamint több ezer online támogatóval rendelkező Standing Together mintegy hatvan zsidó és arab koordinátorból álló egalitárius vezetést tömörít, akiknek célja, hogy társadalmi lobbit folytassanak. Az önkéntesek – mindkét közösségből – videókat rögzítenek és élő bejelentkezésekkel készítenek tartalmat az Instagramon. De ha épp nem az online térben küzdenek a párbeszédért, akkor poszterekkel borítják be a falakat, humanitárius konvojokat szerveznek a gázai határra és követelik a túszok szabadon bocsátását. Máskor nyilvános gyűléseket tartanak különböző városokban, az előző héten például az észak-izraeli Haifában, ahol több mint ötszáz zsidó és muszlim vett részt.
Véget vetni a félelemnek
Rula egy északi arab faluban született. Héli egy hebroni vallásos zsidó unokája, ez a város a telepesek és az arab lakosok közötti erőszakos feszültség szimbóluma. Mindkét fiatal egészen egyetemista koráig várt arra, hogy valóban találkozzon izraeliekkel és arabokkal, és most mégis ott ülnek Jaffában egy asztal mellett. „Mint megannyi zsidó és arab, mi is különböző oktatási rendszerekben nevelkedtünk. Párhuzamos világokban, amelyek ignorálják egymást. Azokban az ideológiákban vagy narratívákban, amelyek fenntartják a félelmet és a másik oldal elutasítását” – magyarázza Rula, Héli pedig azt kérdezi: „És el kell döntenünk, hogy elfogadjuk, hogy az egyetlen lehetséges jövőnk az erőszak fáradhatatlan körforgása mindkét oldalról? Biztonsági, társadalmi és gazdasági szempontból mindannyiunk objektív érdeke a párbeszéd, az egyenlőség és a béke.”
Jaffában hétvégente hatalmas tömeg verődik össze a két vallás képviselőiből, de a tengerparti városban a nyugalom csak látszólagos. A francia Marie Claire riportere azt írja, hogy a beszélgetés alatt is észrevettek egy izraeli járókelőt az egyik kezében fagylalttölcsérrel, míg a másikat a csípőjén hordott fegyverén tartotta. Ez szinte már egy általánosan megfigyelhető jelenet az országban, ahol október 7. óta több tízezer új fegyvertartási engedélyt adtak ki.
„Nem azt mondjuk, hogy egyik napról a másikra mindannyian barátok leszünk. Nem kell barátoknak lennünk ahhoz, hogy békét kössünk. Épp ellenkezőleg: pragmatikusok, realisták vagyunk” – magyarázza Rula, aki szerint nincs más választásuk az együttélésen kívül, mert úgy látja, hogy biztonsági, társadalmi és gazdasági szempontból is mindkét fél érdeke a párbeszéd, az egyenlőség és a béke.
A lelki teher túl nagy
Az öt hónapos terhes, első gyermekét váró Héli szerint a legfullasztóbb súlya annak van, hogy senki nem tudja, életben marad-e, és rakéta öli meg vagy támadás, az izraeli szülők pedig a hadseregbe küldik a fiaikat és lányaikat. Ezt a kölcsönös bizalmatlanságot próbálja leküzdeni a ciszjordániai zsidó kolóniából származó 25 éves Shahar Shillo, és az egyik északi palesztin faluban nevelkedett, 22 éves, arab származású Aleen Haddas is. A francia Marie Claire újságírója az ország legnagyobb, harmincezer (ebből 16% arab származású) hallgatót számláló Tel-Avivi Egyetem büféjében találkozott a két fiatal nővel. Az órák közötti szünetekben a zsidó és muszlim diákok együtt lazulnak a nevetéstől hangos, nyüzsgő kampuszon. Néhány arab diák kendőt hord, az ortodox zsidó nők turbánba kötött hosszú sálat viselnek, a többség viszont nem takarja el magát.
A találkozó előtti estén Shahar, a Standing Together diákcsoportjainak vezetője és Aleen találkozót szerveztek a két közösség fiataljainak. Ezen a gyűlésen újságírók nem vehettek részt, mert a kölcsönös közeledés még mindig olyan szintű tabu, hogy voltak, akik anonimak akartak maradni és nem érezték volna jól magukat az újságírók jelenlétében. Ők ketten igazi cinkostársak, akik kifogyhatatlan energiával igyekeznek hidakat és kapcsolatokat építeni a fiatal zsidók és az arabok között.
„Feminista elkötelezettségünk szerint arra törekszünk, hogy normális életet éljünk, bombák és támadások nélkül. Meg kell érteni, hogy az izraeli nép nem Netanjahu, a palesztin nép pedig nem a Hamász” – mondta Shahar és Aleen arról, hogy mi hozta őket össze. A közösségi oldalakon rendszeresen zaklatják őket, mintha elárulnák a saját „táborukat”. Shahar gyakran egyedül érzi magát, de Aleen barátságának és hasonló elkötelezettségének köszönhetően meg tudja őrizni bátorságát. Az ő családjában nem hallgatják meg az álláspontját. Aleen viszont úgy érzi, kiváltságos, amiért egy kommunista palesztin családban nőtt fel, akik megértik őt. „Ez sok más palesztin arab lány esetében nem így van, akik nem ismerik az izraelieket, mert a Gázai övezetben vagy a szélsőséges kolóniákkal körülvett arab falvakban élnek” – mondja.
Vajon egy olyan feltörekvő mozgalom, mint a Standing Together, képes új alapot teremteni a párbeszédhez egy ilyen feszültséggel teli légkörben? Tsvia Walden pszicholingvista és író, Shimon Peres egykori izraeli Nobel-békedíjas elnök lánya például meg van győződve erről. „Helytelen lenne ezt a fiatalokból álló párbeszéd-aktivista nemzedéket egy maroknyi utópisztikus kisebbségnek tekinteni. Éppen ellenkezőleg: amit javasolnak, az egyértelmű. Egy ígéretes jövő a két nép között” – fogalmaz. „A Standing Together aktivistáinak, akiket mindkét oldal szélsőségesei becsmérelnek, óriási képességeik vannak. Pragmatikusan és reálisan kommunikálnak, különösen gazdasági érveik és a korrupció elleni küzdelem iránti vágyuk révén. Mind az izraeli, mind a palesztin vezetők jól tennék, ha megvizsgálnák az általuk javasolt utat. A szemita népekben – amint azt tetteik is bizonyítják – több közös vonás van, mint azt a szélsőségesek hinnék.”
Rula, Héli, Shahar, Aleen és a Standing Together önkéntesei nem hajlandók hallgatni. A megosztottság ellenére továbbra is hinni akarnak abban, hogy lesznek olyan új izraeli és palesztin vezetők, akik véget vetnek a mészárlásoknak és bombázásoknak, és konkrét megoldásért dolgoznak – ezek olyan zsidó és arab nők szavai, akik nem akarják egymás ellenségeiként élni az életüket.
Forrás: Marie Claire France, Fotó: Standing Together/Facebook
