A 43 éves Kate Tomas viszonylag rendhagyó foglalkozást választott magának: „professzionális boszorkányként” és „spirituális mentorként” dolgozik, kliensei között pedig olyan hollywoodi sztárokat is megtalálunk, mint Lena Dunham, vagy a Will&Grace Megan Mullalyje. Az pedig már tényleg csak a hab a tortán, hogy mindeközben az egykori Pókemberrel, Andrew Garfielddal jár.
Tomas főleg tarot-vetéssel segít a hozzá fordulóknak, de modern boszorkányként természetesen számtalan eszközt ismer, szaktudása rendelkezésre bocsátásának pedig meg is kéri az árát. Egy 45 perces ülés majdnem 700.000 forintba kerül nála (ebben benne van még további két alkalomnyi WhatsAppos konzultáció a tarot-kártyák értelmének mélyebb kibontásához), de befizethetünk egy féléves „spirituális mentorprogramra is” – ezért már havonta több mint 1 millió 800.000 forintot kell adnunk. Mert hát, ahogy Tomas is fogalmazott nemrégiben a Sunday Timesnak, „a varázslathoz idő kell, nem működik egyik pillanatról a másikra”.
Méregdrága boszorkányok
Kate Tomas esete egyáltalán nem számít egyedülállónak: egyre többen vannak a modern wellnessboszorkányok, akik nem ritkán egy használt autó áráért cserébe kínálják mágikus képességeiket. Fleur Leussink, a sztárok látója Lisszabonban dolgozik és 250.000 forintot kér el egy 45 perces alkalomért – már ha sikerül bejutnunk hozzá, ugyanis ötéves várólistája van. De Diana hercegnő médiuma, Sally Morgan is aktív még: ő Nagy-Britanniában valóságos birodalmat épített misztikus perszónája köré.
Az interneten már külön szubkultúrája is van a modern boszorkányoknak – ez a WitchTok, ami főleg fiatal nőket tömörít, akik különböző varázsigékről, rituálékról, gyógyító kristályokról és a mágia alapjairól cserélnek eszmét. Természetesen ennek a szubkultúrának is megvannak a belső szabályai, így ahhoz is léteznek kritériumok, hogy megállapíthassuk, ki számít „természetes boszorkánynak” – árulkodó jel lehet például, ha valaki intuitív alkat, mindig is kívülállónak érezte magát az életében és az állatok ösztönösen vonzódnak hozzá.
A modern boszorkányságot sokféle módon lehet értelmezni. Tekinthetünk rá úgy, mint egy spirituális, önszerveződő női közösségre, ami kifejezetten a nők belső erejét helyezi fókuszba. Lehet ártalmatlan hobbi, az újraéledő New Age egy formája, ami nagyjából abban merül ki, hogy a fiatal lányok fehér zsályával „tisztítják” az otthonukat és holdfényben „feltöltött” kristályokkal meditálnak. Felfoghatjuk úgy, mint egy természetes reakciót szélsőségesen urbánus és erősen átdigitalizált életünkre, egyfajta vágyként a kapcsolódásra és a természethez való visszatérésre. És ez mind teljesen rendben is van. Problémás attól lesz a helyzet, hogy a wellnessipar felfedezte, bekebelezte és hatalmas profittal monetizálta a jelenséget.
Nyilván könnyű lenne erre azt mondani, hogy aki hajlandó százezreket fizetni azért, hogy valaki illusztrált kártyalapok alapján vázolja a jövőjét, az meg is érdemli. De érdemes szem előtt tartani, hogy gyakran olyan emberek fordulnak a spiritualitás és a „guruk” felé, akik mentálisan sérülékenyek, esetleg valamilyen krízist vagy traumát élnek meg. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kizárólag egy szűk elit számára elérhető, hollywoodi cukormázzal bevont és közösségi médiás trenddé turbózott boszorkányszolgáltatások egy másik csoportnak is sokat ártanak – az „old school” boszorkányoknak.
A máglyától a Goop-boszorkákig
Michael Cardenas, az Olde Ways névre keresztelt misztikus internetes oldal főboszorkánya szerint valóban látszik, hogy az elmúlt időszakban a wellnessipar elkezdte kisajátítani a boszorkányságot, ami szerinte elképesztően negatív hatással van a „valódi boszorkányokra”. A wellnessboszorkányság szerinte teljesen „felhígítja és normalizálja” a boszorkányságot a kultúrában, amivel az elveszíti valódi jelentéstartalmait.
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban átlássuk ezt a helyzetet, érdemes lehet felidézni a boszorkányság történetét. A történészek szerint körülbelül 40-60,000 embert végeztek ki boszorkányság vádjával a 15. és a 18. század között, szinte kizárólag nőket. A középkorban a boszorkányság a nők autonómiájának és erejének szimbóluma volt, amit a patriarchális társadalom kíméletlen eszközökkel tiport el. A popkultúra ennek megfelelően évtizedeken keresztül negatív karakterekként ábrázolta a boszorkányokat: gonosz, csúnya, tipikusan idős nőként, akik mágiával és ármánnyal próbálták a hősök útját állni. Ilyen volt az Óz, a nagy varázsló gonosz boszorkánya, a Jancsi és Juliska gyermekevő réme, de valójában minden kultúrában megtaláljuk a (púpos, ragyás, torz arcú) boszorkányokat. Később megjelent a boszorkány, mint szexualizált, csábító nő, majd a ’90-es évektől a népszerű szupernaturális sorozatokkal együtt berobbant a Bűbájos boszorkák és a Sabrina, a tiniboszorkány, amik megszelídítették és teljesen újrarajzolták a boszorkányság arcát.
Cardenas szerint egy valódi boszorkány olyan erős nő, aki képes kézbe venni az életét, és aki arra törekszik, hogy összhangban éljen az őt körülvevő természettel. Egy boszorkány képes „mágia segítségével manifesztálni vágyait”, illetve rituálékon és spirituális kapcsolódásokon keresztül gyakorolni és megosztani az erejét.
És, hogy mi az, amit egy boszorkány egészen biztosan nem csinál? Cardenas szerint nem tart „meditációs retreateket valami méregdrága trópusi szigeten, ahol frissen facsart dzsúszokat isznak és leírják a vágyaikat a naplójukba”. Pedig épp ilyesmiket hirdet számos modern wellnessboszorkány.
Gabriela Herstik Los Angeles-i boszorkány és író hangsúlyozza, nincs szükség semmiféle speciális eszközre ahhoz, hogy valaki boszorkány lehessen. „Nincs szükség hozzá több tízezer forintos kristályokra vagy méregdrága tarot-olvasásokra. A boszorkányság egy életforma, melynek lényege, hogy kihasználjuk a bennünk rejlő erőt (…). Légzéstechnika, meditáció, a vonzás törvénye, a Nap és a Hold ciklusainak kihasználása – ezek nem kerülnek semmibe.”
Az okkult popularizálódása és wellnesstrenddé formálódása valójában egy nagyobb jelenség része. Az elmúlt években egyre több figyelmet fordítunk saját életmódunk felé, görcsösen keresve a „jó élet” lehetőségeit, ami egyfajta önoptimalizációs folyamatnak is tekinthető: többet, jobban, tovább élni. Ezért próbálunk superfoodokból készült turmixokat és gombaspórákból főzött teákat inni, ezért járunk meditációs tanfolyamokra és ezért alakítunk ki huszonnyolc lépéses arcápolási rutint – és ezért vetünk tarot-kártyát is. A boszorkányság célja ugyanis nemcsak az örök egészség és fiatalság titkának megfejtése: ez is az önmagunkról való gondoskodás egy formája, tulajdonképpen lehetőség, hogy a rítusokon keresztül még inkább magunk felé forduljunk. Csakhogy a legtöbb wellnesstrenddel ellentétben a boszorkányság még most is sok szempontból kockázatos „életformának” számít.
Nincsen boszorkányság nőgyűlölet nélkül?
A modern boszorkányság követői gyakran hangoztatják, hogy manapság a nők végre szabadon gyakorolhatják okkult rituáléikat és megélhetik misztikus-mágikus identitásukat, anélkül, hogy a máglyahaláltól kellene rettegniük. De több évszázad forrongó nőgyűlölete nem múlik el nyomtalanul: a korábban említett Tomasnak például el kellett távolítania weboldaláról a „csábítás tanfolyamát”, miután azzal vádolták meg, hogy mágia segítségével szerezte meg magának Andrew Garfieldet. Tomas brutális támadások célkeresztjébe került a neten, ami egyszerre félelmetes és döbbenetes módon bizonyítja, hogy a társadalom még mindig minden alkalmat megragad a – szó szerinti – boszorkányüldözésre.
Tavaly Lana del Rey-t is azzal vádolták, hogy „boszorkányságot gyakorolt” a színpadon. A Summertime Sadness énekesnőjéről azt állították, hogy „démoni energiáját” használta arra, hogy földre taszítson egy csapat embert koncertjén. Doja Catről pedig TikTokon kezdték el terjeszteni, hogy 27. születésnapján megszállta egy démon – ezt a következtetést egyébként abból vonták le, hogy a sztár nem volt elég kedves és készséges a rajongóival.
Szóval lehet, hogy sokak szemében őrültségnek tűnhet, hogy egy fiatal nő boszorkánynak tartja magát, de ha jobban belegondolunk, még ennél is sokkal nagyobb őrültség, hogy még 2024-ben is képesek vagyunk megkövezni egy nőt, ha nem úgy viselkedik, ahogy a társadalom elvárná tőle.
Forrás: Independent Fotó: Getty Images
