A 30 éves Sarah a Bumble randiappon ismerkedett meg Tommal és egy darabig minden jól alakult közöttük. Már jó néhány hete beszélgettek az appon keresztül, amikor megbeszélték, hogy hétfő este beülnek valahová néhány italra. Sarah a harmadik pohár bor után hirtelen nem érezte jól magát, kiment a mosdóba, aztán képszakadás, elsötétült a világ. „Amikor magamhoz tértem, egy ágyon hasaltam, és rémes fájdalmat éreztem. Megpróbáltam lelökni magamról Tomot, mire ő annyit mondott, engedjem el magam, és én újra elveszítettem az eszméletemet” – idézi fel Sarah.
A következő kép, amire emlékszik, hogy kikászálódik egy taxiból a háza előtt. „Folyamatosan hánytam, lüktetett a fejem és észrevettem, hogy a combjaim belső felét és a csuklóimat zúzódások borítják. Ondót találtam a fehérneműben.” Később, ahogy Sarah megpróbálta összerakni az eseményeket, arra jutott, hogy nagyjából négy órán keresztül lehetett a férfi lakásán. Az erőszakot követően három napig gyötörte súlyos fizikai fájdalom.
Sarah végül nem jelentette az esetet a rendőrségen, ami nem meglepő: a YouGov 2022-es felmérése szerint minden tizedik brit nővel előfordul élete során, hogy partidrogot tesznek az italába, de csupán az esetek töredéke jut el a hatóságokig – bizonyos statisztikák szerint a nők csupán 3 százaléka fordul a rendőrséghez. A Stamp Out Spiking nevű szervezet, mely a partidrogok segítségével elkövetett nemi erőszak és bántalmazás ellen küzd, felmérésében azt találta, hogy az áldozatok többsége (54 százaléka) úgy véli, „nincs elég bizonyítéka” az esetre, 35 százalék azért nem kér segítséget, mert úgy érzi, „túl későn döbbent rá, mi is történt vele”, míg 29 százalék egyszerűen attól tart, hogy a rendőrök úgysem hinnének neki.
Partidrogok és nemi erőszak – a legtöbb elkövető simán megússza
A bűnügyi statisztikák szerint az Egyesült Királyságban az ilyen bűncselekmények elkövetőinek kevesebb mint egy százalékát ítélik börtönbüntetésre. Bár a partidrogok italba keverése egyértelműen bűncselekmény, amiért Angliában és Walesben akár tíz év börtön is járhat, a valóságban alig van következménye az ilyen eseteknek.
Ez természetesen nem meglepő, ha azt nézzük – ahogyan arról már az imént szó volt – hogy milyen kevés esetet jelentenek a nők. A nemi erőszak áldozatai amúgy is ritkán kérnek segítséget az erőszakhoz kötődő szégyenérzet és félelem miatt, az ilyen „party-erőszakoknál” azonban még a drogokkal kapcsolatos stigmák is nehezítik a helyzetet. Szintén komoly problémát jelent, hogy a módosult tudatállapot miatt a legtöbb nő nem tudja pontosan felidézni a történteket: ez pedig (borzasztóan kártékony módon) alapot szolgáltathat a hatóságoknak, hogy megkérdőjelezzék az áldozatok vallomását.
Előfordulhat, hogy az áldozat nem is tudja, hogy valamit belekevertek az italába – például azért, mert elhitetik vele, hogy a túlzott alkoholfogyasztás vezetett képszakadáshoz vagy rosszulléthez és állapota ilyen módon az ő hibája. Épp a fentiek miatt szinte lehetetlen is pontosan megítélni, hogy a valóságban milyen gyakran is történnek ilyen esetek, bár a nők beszámolói alapján annyit biztosra lehet venni, hogy a jelenség még ma is rendkívül gyakori.
A másik, ami miatt rendkívül nehéz kezelni az ilyen eseteket, az, hogy az áldozatok elkábításához használt készítmények rendkívül gyorsan kiürülnek a szervezetből. A leggyakoribb drogok, amiket az italokba kevernek, a gina néven is ismert GHB, illetve a néhány éve megjelent GBL, de gyakran használnak nyugtatókat, illetve ketamint is. Ezek a szedatív szerek többnyire nyugtató és izomlazító hatással bírnak, így nemcsak az áldozat elrablását, de a nemi erőszakot is „megkönnyítik”. Ritkábban fordul elő, de 2021-ben több olyan esetet is jelentettek, amikor az áldozatnak észrevétlenül, egy gyors mozdulattal injekció útján adták be a kábító hatású szert: ilyen esetek (needle spiking) általában sűrű, tömött night clubokban fordultak elő. Az áldozat csak egy fájdalmas szúrást érez, aztán kis idő múlva elsötétül előtte a világ. Néhány tipikus randierőszakdrog alig hat óra alatt „eltűnik” a szervezetből, a többségük pedig 1-2 nap után már nem kimutatható. Mindez függ a beadott szer mennyiségétől, az áldozat testtömegétől, illetve attól is, hogy az illető mennyit evett az esetet megelőzően. Mivel az ilyen helyzetben – például randin vagy bulikban – az áldozatok többnyire alkoholt is fogyasztanak, nehéz szétválasztani a gyakran átfedő tüneteket is, hiszen az alkohol is okozhat szédülést, hányingert vagy memóriaproblémákat.
Szintén fontos hozzátenni, hogy a probléma nem csak nőket érint (noha többségében valóban nők az áldozatok) – férfiakat is kábítanak el italba kevert drogokkal. Ilyen módszerrel dolgozott egyébként számos sorozatgyilkos is, például Jeffrey Dahmer és Richard Rogers is, akik kifejezetten homoszexuális férfiakra vadásztak.
Ginaszűrős körömlakk helyett megfelelő protokollt
A társadalmi diskurzus az ilyen esetekben legtöbbször a megelőzésre próbálja helyezni a hangsúlyt. Ne fogadjunk el italt idegenektől, ne hagyjuk őrizetlenül a poharunkat. Sőt, használjunk okos „segédeszközöket”, például olyan körömlakkot, ami elszíneződik a partidrogok hatására. Az ilyen ellenőrző eszközökkel – amiket néhány angol szórakozóhelyen is bevezettek már – egyrészt az a baj, hogy nem megbízhatóak, hiszen általában csak bizonyos szerek kimutatására alkalmasak, miközben az elkövető számos kemikália közül válogathat. De még ennél is nagyobb gond, hogy ez a gondolkodás kizárólag az áldozatra tolja a felelősséget.
Ehelyett lehetne tenni lépéseket azért, hogy korlátozzák az ilyen készítmények hozzáférhetőségét. A legtöbben a dark webről rendelik meg a party-erőszakhoz használt drogokat – döbbenetesen könnyen és gyorsan. Ugyanígy fontos lenne az is, hogy a már megtörtént bűncselekményeknek súlyosabb következményeik legyenek. De még ezeknél is lényegesebb feladat az edukáció. És nem, nem a nők edukációja azzal kapcsolatban, hogy hányféle módon ellenőrizzék a kirendelt rumos kólájukat.
Speciális tanfolyamokkal lehet felkészíteni a szórakozóhelyeken és bárokban dolgozókat, hogy észrevegyék az ilyen eseteket, és ugyanígy edukálni lehetne a hatóságokat a vonatkozó bűncselekmények hatékonyabb kezelésében és az áldozatokkal való kommunikáció terén. És persze meg lehetne tanítani a fiúkat és férfiakat, hogy ne tegyenek ilyesmiket a nőkkel…
Ezek az esetek súlyosan traumatikus élményt jelentenek az áldozat számára, gyakran örökre megváltoztatva az életüket. Sarah a mai napig pánikrohamoktól szenved, gyakran érzi úgy, hogy nincsen biztonságban, és még öngyilkossági gondolatok is felmerültek benne. Rendszeresen terápiára jár és antidepresszánsokkal kezelik. A mai napig PTSD-je van, betörő emlékképek kínozzák és gyakran érzi úgy, hogy megbénul az intim helyzetekben. „Úgy tűnik, még ha alapvetően rendben is vagyok, a testem nem felejtette el, hogy mi történt velem. És őszintén szólva, nem is tudom, hogy valaha képes lesz-e rá.”
Forrás: Independent Fotó: Getty Images
