- Az idős nők ellen elkövetett erőszakkal alig foglalkozik a társadalom és a média.
- Ezek a nők gyakran az egész életüket elnyomásban élték le a férjük mellett, a halálukat mégsem tekintjük rendszerszintű erőszak következményének.
- Az idős nők a nemük és életkoruk miatt is veszélynek vannak kitéve.
Carol James 81 éves volt, amikor 2024 novemberében holtan találták otthonában, egy Londontól délkeletre fekvő kisvárosban. A gyilkossággal a férjét, a szintén 81 éves Brian Jamest vádolták meg. Rita Fleming 70 éves volt, és az ő haláláért is az élettársát tették felelőssé – aki tagadta a vádakat. A 85 éves Delia Haxworth meggyilkolásával szintén 87 éves férjét gyanúsították meg.
A 73 éves, fogyatékkal élő Carol Matthewst tavaly márciusban gyilkolták meg. A férje és gondozója, Peter Matthews később ugyan beismerte tettét, de mint mondta, csak azért gyilkolt, hogy „megszabadítsa feleségét a szenvedéseitől”. A nyomozás során aztán kiderült, hogy a nő egyáltalán nem akart „megszabadulni a szenvedéseitől”. Valójában hosszú percekig könyörgött a férjének az életéért.
Csupán néhány példa azok közül a nőgyilkosságok közül, amelyeket a tavalyi évben követtek Angliában 70 év feletti nők ellen. Nem elszigetelt esetekről van szó. Egyes elemzések szerint az elmúlt tizenöt évben az Egyesült Királyságban minden nyolcadik, 70 év feletti nő lett nőgyilkosság áldozata. De a jelenség Olaszországban is rendkívül elterjedtnek számít. 2022-ben 46, 65 év feletti nőt gyilkoltak meg, és 20 esetben azt is bizonyítani tudták, hogy a jelenlegi, vagy volt partnerük volt az elkövető. Az Olasz Statisztikai Hivatal jelentése szerint
minél idősebb egy nő, annál nagyobb eséllyel válik gyilkosság áldozatává – főként a saját családján belül.
Mindennek ellenére az ilyen esetek csak nagy ritkán kerülnek be az országos újságokba és a mainstream médiába – legfeljebb a helyi hírek között említik meg őket. Persze a nemi alapú erőszakról és a nőgyilkosságokról általában is kevés szó esik a médiában, bizonyos esetekről azonban úgy tűnik, még ennél is kevesebb.
És hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy nők tömegeinek meggyilkolása egész egyszerűen nem éri el a média, illetve az emberek ingerküszöbét? Nos, leginkább az, hogy ezeknek az áldozatoknak a többsége általában nem illeszkedik a társadalom által elképzelt „tökéletes áldozat” szerepébe.
A tökéletes áldozat mítosza
A tökéletes áldozat egy olyan idealizált szerep, amit a társadalom és a média együtt teremtett meg. Tökéletes áldozatnak azokat a fiatal, fehér, középosztálybeli nőket tartják, akik életvitelükben és viselkedésükben is megfelelnek a nekik kijelölt társadalmi nemi szerepeknek. A társadalom elképzelése szerint ezeket a nőket random idegenek támadják meg, bántalmazzák vagy éppen ölik meg az utcán.
Egy váratlan, megmagyarázhatatlan tragédia áldozatai, akik semmi „rosszat” nem tettek, egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen.
Tökéletes áldozat azonban egész egyszerűen nem létezik. A valóságban szinte egyetlen nő sem tud megfelelni ennek az idealizált képnek. Ezért van az, hogy a társadalom újra meg újra az áldozatokban keresi a hibát, azt sugallva, hogy valamilyen módon ők maguk a felelősek a velük történtekért
Minél távolabb áll egy nő a tökéletes áldozat idealizált képétől, annál kevésbé kelt a halála közfelháborodást. Bizonyos esetekben pedig teljesen láthatatlan marad.
Ilyen marginalizált csoportba tartoznak például a nem fehér nők, a fogyatékossággal élő nők, azok, akik az erőszak idején alkoholt vagy drogot fogyasztottak, vagy éppen egy frissen megismert férfival voltak együtt. Ide sorolhatók azok az idős nők is, akiket a társadalom már eleve láthatatlannak tekint – ha pedig bántalmazás éri őket, vagy meggyilkolják őket, szinte senki nem kapja fel rá a fejét
„Szegény megtört öreg férfiak”
Joëlle Long, a Torinói Egyetem oktatója és a „Férfiak által elkövetett nők elleni erőszak” tantárgy koordinátora szerint, amikor egy idős férfi gyilkolja meg a feleségét, az esetet csak ritkán nevezik nőgyilkosságnak. Ezeket az gyilkosságokat általában valamiféle kétségbeesett tettként, mentális betegség vagy időskori törékenység következményeként mutatja be a média.
Az elkövetőket gyakran úgy ábrázolják, mint megtört öreg férfiakat, akik „már nem bírták tovább” – hiszen a feleségük régóta beteg volt, és egyébként is magányosnak, elhagyatottnak érezték magukat.
A szélsőségesen erőszakos cselekményből így fabrikál végül a média egy csaknem sorsszerű emberi drámát.
„Ennek pedig az lesz a következménye – magyarázza Long –, hogy ez a típusú elbeszélés egyrészt csökkenti az elkövetők felelősségét, másrészt eltereli a figyelmet a nők elleni rendszerszintű erőszakról. A hangsúlyt a személyes és családi szenvedésre helyezi, mintha a történtek valamilyen módon érthetők vagy elfogadhatók lennének.”
A probléma abból fakad, hogy ezeket a gyilkosságokat csak ritkán hozzák összefüggésbe azzal a hatalmi és kontrollalapú viszonyrendszerrel, amely akár évtizedeken át is jellemezhette az áldozat és gyilkosa kapcsolatát. A valóságban az áldozatok jó része az egész életét egy bántalmazó kapcsolatban élhette le. A halálukat a média és a társadalom mégsem a tartós erőszak következményeként, hanem egy elszigetelt, egyedi esetként, valamiféle „szomorú végkifejletként” értelmezi.
Így vész el végül teljesen a probléma rendszerszintű jellege, ami hosszú távon még nehezebbé teszi az idősebb párkapcsolatokon belüli nemi alapú erőszak felismerését.
Az idős nők a nemük és életkoruk miatt is veszélyben vannak
Az idős nők a nemük és életkoruk miatt is veszélyben vannak
A nemi alapú erőszak felismerése már önmagában is összetett feladat, ám az idősebb emberek esetében még nehezebbé válik. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy az idősebb korosztály körében a nemi sztereotípiák általában mélyebben gyökereznek: a nők elleni erőszak sok esetben normalizálva van, és ugyanígy a férfiak többlethatalma is. A megfelelő információk, eszközök és támogatás hiányában sok nő akár hosszú évtizedeket is eltölthetett egy bántalmazó kapcsolatban anélkül, hogy valaha is segítséget kérne vagy feljelentést tenne.
Ráadásul bizonyos életkor felett a bántalmazás kockázata még nagyobbá válik – különösen a nők esetében. Az időskori erőszak veszélyének ugyanis a nők nemcsak a nemük, hanem az életkoruk miatt is ki vannak téve. Számos olyan tényező lép fel ebben az életszakaszban, ami különösen kiszolgáltatottá teszi őket.
A mozgásképesség csökkenése, az elhagyatottságtól és a bizonytalan jövőtől való félelem, a különféle betegségek, vagy éppen a gazdasági és érzelmi függés mind olyan faktorok, amelyek különösen kiszolgáltatottá teszik az idős nőket a nemi alapú erőszaknak. Miközben ugyanezek a tényezők azt is megnehezítik számukra, hogy kilépjenek egy bántalmazó kapcsolatból.
„A társadalmi elszigeteltség is kulcsfontosságú tényező – mondja Joëlle Long professzor –, hiszen az életkor előrehaladtával a nők fokozatosan veszítik el azt a támogató hálót, amit korábban barátok, családtagok vagy munkatársak jelentettek számukra. Ez tovább növeli a bántalmazás kockázatát, mivel hiányzik az a közeg, amely felismerhetné az erőszak jeleit és segítséget nyújthatna.”
Ebben az életkorban a lelki bántalmazás a leggyakrabban előforduló erőszaktípus, amely sok esetben kontrolláló és az önértékelést romboló viselkedésformákban jelenik meg. A beteg, mozgásukban korlátozott vagy fogyatékkal élő nők esetében – akikről a partnerük vagy valamelyik családtagjuk gondoskodik – a pszichés bántalmazás akár a gondozás és segítségnyújtás megtagadásában, vagy az ezekkel való fenyegetésben is testet ölthet.
Az idősebb párok körében a gazdasági erőszak is rendkívül gyakori. Joëlle Long professzor szerint mivel az idős nők egy olyan társadalmi rendszerben éltek le hosszú éveket, amelyben teljesen be voltak szorítva a családi és háztartási szerepbe, sokan közülük teljesen elestek attól a lehetőségtől, hogy önálló keresetre és pénzügyi függetlenségre tegyenek szert.
Ha egy nőnek nincs vagy csak alig van saját nyugdíja vagy keresete, és pénzügyileg teljesen ki van szolgáltatva a partnerének, vagy a gyerekének, az jelentősen megnehezíti, hogy kilépjen egy bántalmazó kapcsolatból.
Rendszerszintű segítségre lenne szükség
A szakértő szerint az idős nőkkel szembeni nemi alapú erőszak és nőgyilkosságok megelőzéséhez átfogó, rendszerszintű állami beavatkozásra van szükség – olyanra, ami figyelembe veszi ennek a korosztálynak a sajátos kockázatait.
Ide tartozik például azoknak az egészségügyi és szociális dolgozóknak a képzése, akik idős emberekkel kerülnek kapcsolatba; olyan intézmények és programok létrehozása és támogatása, amelyek kifejezetten az idősebb, bántalmazott nők befogadását szolgálják; valamint célzott megelőző és érzékenyítő kampányok indítása, amelyek felhívják a figyelmet az idősebb nők ellen elkövetett erőszakra.
Emellett természetesen gyakorlati segítségre is szükség lenne: biztosítani kellene például, hogy ha egy érintett nő menekülni szeretne az otthonából, egy stabil, megbízható támogató hálózat álljon mögötte – olyan, amelyre bármikor, különösen krízishelyzetben számíthat.
Forrás: Marie Claire Italy/Alessandra Vescio Fotó: Getty Images
