- A fekete himlő elleni első oltás után szinte azonnal megszülettek az oltásellenes ligák és pamfletek.
- A mai oltásellenes érvek – „természetellenes”, „mérgező”, „a DNS-t módosítja” – mind ugyanúgy elhangzottak már az 1800-as években is.
- A WHO szerint a vakcinaszkepticizmus ma a világ tíz legnagyobb egészségügyi fenyegetése közé tartozik.
Az emberi történelem hajnalától kezdve szörnyű vírusok és halálos járványok ostromoltak minket. A fekete himlő – egy vírusos betegség, amely fájdalmas kiütésekkel jelentkezett az egész testen – az egyik leghalálosabb volt mind közül. A XX. században egyedül ez mintegy 300 millió ember életét követelte.
Miért pont a fekete himlő elleni oltás volt az első?
A betegség a fertőzöttek körülbelül egyharmadát megölte. Azok közül, akik túlélték, minden harmadik megvakult, és szinte mindannyian életre szóló hegeket viseltek. Sem a gazdagság, sem a földrajzi helyzet nem jelentett védelmet. Áldozatai között királyi fenségek voltak: I. József osztrák császár, I. Lajos spanyol király, II. Mária angol királynő, XV. Lajos francia király és II. Péter orosz cár is elkapta a fekete himlőt. Az 1800-as években a fekete himlő évente több mint 400 000 életet oltott ki világszerte.
Jenner rájött, hogyan lehet oltani a fekete himlő ellen
1796-ban Edward Jenner angol orvos kifejlesztette a fekete himlő elleni első oltást, abban a reményben, hogy ezzel átírhatja a történelmet. Megfigyelte, hogy a fejőlányok furcsa módon immunisak voltak a fekete himlőre, valószínűleg azért, mert korábban elkapták a jóval enyhébb tehénhimlőt.
Korabeli színes rajz, ahogy Edward Jenner beadja a történelem első oltását fekete himlő ellen a 8 éves fiúnak, James Phippsnek
Hogy tesztelje az ötletét, Jenner egy fejőlány tehénhimlős sebéből vett anyagot oltott be egy nyolcéves gyermek karjába. A kísérlet a mai orvosi etika mércék szerint vállalhatatlan lenne, a fiú azonban védett maradt a fekete himlővel szemben. Jenner a latin vacca („tehén”) szóról nevezte el az eljárást, így született meg az első vakcina.
„A fekete himlő, az emberiség legszörnyűbb csapásának megsemmisítése kell, hogy ennek a gyakorlatnak a végső eredménye legyen” – írta Jenner 1801-ben. És igaza lett. 1980-ban, egy évtizedeken át tartó közegészségügyi kampány és a tömeges oltások eredményeként az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette: a fekete himlőt sikerült kiirtani. Ez máig az egyetlen fertőző betegség, amelyet teljesen felszámoltunk.
A vakcinák életmentő ereje
Azóta számos más vakcina született, az influenzától kezdve egészen a méhnyakrákos megbetegedések túlnyomó hányadát okozó humán papillomavírusig (HPV), vagy a Covid–19-et előidéző SARS-CoV-2 vírusig. Egy friss tanulmány szerint az elmúlt 50 évben körülbelül 154 millió életet mentettek meg a vakcinák.
Ennek ellenére az oltásokkal szembeni ellenállás – vagy legalábbis az elfogadásukkal szembeni bizonytalanság – világszerte elterjedt és növekszik, sőt, a közegészség javításáért felelős kormányzati szintekre is beszivárgott. Például az Egyesült Államok egészségügyi titkárát, Robert F. Kennedy Jr.-t kérdezte a Szenátus Pénzügyi Bizottsága oltáspolitikájáról, ami heves vitákhoz vezetett. Ugyanezen a napon Florida tisztifőorvosa bejelentette, hogy véget vetnek az államban a kötelező oltásoknak.
Valóban új keletű a bizalmatlanság az oltásokkal szemben?
Joggal kérdezhetjük: vajon mindez valóban új jelenség? Vagy a vakcinákkal szembeni bizalmatlanság éppoly régi, mint maguk az oltások? Miért tiltakoznak ellenük a társadalom viszonylag kis, ám annál hangosabb csoportjai? És hogyan változtak ezek az érvek az idők során?
Az első oltásellenes ligák
Az 1800-as évek elején Jenner és más orvosok ellenőrzött kísérletei gyorsan bizonyították, hogy az oltás rendkívül hatékony: a beoltottak több mint 95 százaléka védett lett a fekete himlővel szemben. A közegészségügyi hatóságok világszerte intézkedtek a bevezetéséről. Az Egyesült Királyságban 1840-ben, 1853-ban és 1871-ben is elfogadtak oltási törvényeket, amelyek előbb ingyenessé, majd kötelezővé tették a gyermekek oltását.
De ezzel szinte azonnal új ellenállási hullám indult: országszerte oltásellenes ligák alakultak. Pamfleteket adtak ki provokatív, viktoriánus gótikus címekkel – például Vaccination, a Curse („Az oltás, mint átok”) vagy Horrors of Vaccination („Az oltás borzalmai”). Újságokat is indítottak, köztük a The Anti-Vaccinatort (1869) és a The Vaccination Inquirert (1879).
Zavargások és bírósági ügyek
Amikor ma az oltásellenes mozgalomra gondolunk, tömegtüntetések, bírósági perek vagy a Covid–19 elleni vakcinákról szóló heves viták juthatnak eszünkbe. Pedig ezeknek régmúltja van:
- az 1850-es években Angliában, az 1880-as években Kanadában, az 1890-es években pedig Amerikában törtek ki oltásellenes zavargások.
- 1905-ben Bostonban a mozgalom széles körű tiltakozásokat és egy legfelsőbb bírósági pert is kiváltott, amely végül alkotmányosnak nyilvánította a kötelező oltásokat.
Varioláció és vallási ellenállás
Érdekesség, hogy a vakcinák elődje, a varioláció – amely során himlős betegtől vett anyagot használtak fel enyhébb lefolyású fertőzés kiváltására – már a 1720-as években bevezetésre került az Egyesült Királyságban és Amerikában.
Ez azonnal a kritikusok haragját váltotta ki. 1722-ben Edmund Massey angol lelkész The Dangerous and Sinful Practice of Inoculation („Az oltás veszélyes és bűnös gyakorlata”) című prédikációjában kijelentette: a betegségek Isten büntetései, bármiféle megelőzés pedig „ördögi beavatkozás”, amely maga a káromlás.
„Természetellenes”, „mérgező” és „DNS-t módosító”
A vallási ellenállás mellett más érvek is születtek.
- Gyakori volt például az az állítás, hogy az oltások „természetellenesek”. Sokan úgy hitték, hogy a vakcinák megváltoztathatják a testünket, vagy akár magunkat is átalakíthatják. Egy 1802-es illusztráción például a fekete himlő ellen beoltott emberek tehenekké változtak.
- David Gorski sebész és a Science-Based Medicine szerkesztője szerint ez tekinthető a ma ismert „a vakcinák megváltoztatják a DNS-edet” toposz egyik korai változatának.
- Mások mérgekről beszéltek: gyakori jelszó volt például, hogy „jobb a börtöncellában, mint mérgezett gyermek mellett”. Felmerült az is, hogy az oltások csak az orvosok gazdagodását szolgálják – annak ellenére, hogy Jenner például sosem akart profitálni belőlük.
A személyes szabadság érve
Az oltásellenes mozgalmak sokszor a kormányzati kényszer ellenében szerveződtek. Peter Hotez, Nobel-díjra jelölt vakcinakutató szerint az oltásellenes ligák valójában „egészségügyi szabadságmozgalmak” voltak, amelyek a XIX. század elején a tudományos orvoslás alternatívájaként jelentek meg.
Stockholmban például 1873-ban csak a lakosság 40%-a volt beoltva, miközben vidéken ez az arány 90% körül járt. Egy évvel később hatalmas feketehimlő-járvány tört ki, amely 10-szer annyi áldozatot követelt a fővárosban, mint az ország többi részén. Ez a tragédia sokakat meggyőzött arról, hogy az oltás életmentő lehet.
A bizonyítékok ellenére is kitartottak az oltásellenesek
Emberek állnak sorban a fekete himlő oltásra New Yorkban 1947-ben, amikor ismét felütötte a fejét a fertőzés a városban
A XIX. században a gyermekhalandóság látványosan csökkent, különösen a fekete himlő elleni oltásnak köszönhetően. Mégis, az oltásellenes mozgalmak tagadták az oltások hatékonyságát, és inkább a higiénia fejlődésének tulajdonították az eredményeket.
Leicester városában 1894-ben egy járvány után a helyi oltásellenesek győzelemként ünnepelték a karanténintézkedéseket – miközben Londonban, ahol sokkal több gyermeket oltottak, sokkal kevesebb beteg és haláleset történt.
A fekete himlő eltűnése és a modern kor
A XX. század közepére évente kétmillió embert ölt meg a fekete himlő. 1959-ben a WHO globális kampányt indított az eltörlésére, és 1979-re sikerült teljesen kiirtani. Ez volt az első alkalom, hogy egy halálos vírus csak a történelemkönyvekben és néhány laborban maradt fenn.
Az immunológia fejlődése újabb vakcinákat hozott, amelyek olyan betegségektől védtek meg, mint a gyermekbénulás vagy a kanyaró. 1994-re Amerikában, 2002-re pedig Európában a gyermekbénulás teljesen eltűnt.
Az internet kora és az új oltásellenesség
Oltásellenes tüntetés Amerikában a koronavírus elleni oltás miatt, „Az oltás a betegség” transzparenssel
Az oltásellenes aktivizmus azonban nem szűnt meg. Az információs kor, majd a közösségi média új életet adott a régi érveknek. 2018-ban a brit felnőttek 90%-a biztonságosnak tartotta az oltásokat, 2023-ra azonban ez 70%-ra csökkent.
A WHO 2019-ben a vakcina-szkepticizmust a világ tíz legnagyobb egészségügyi fenyegetése közé sorolta. A kanyaró például annyira fertőző, hogy egy beteg 12–18 másik embert is megfertőzhet – ezért legalább a lakosság 95%-ának védettnek kell lennie a nyájimmunitás érdekében.
Az Egyesült Államokban 2000-ben szinte teljesen eltűnt a betegség, de az oltási arány csökkenésével újra visszatért. 2025 nyarára a járványok egyre nőnek, és sajnos már halálos áldozatokat is követeltek. Gyakran pont ez a sokkhatás kell hozzá, hogy valaki változtasson korábban oltásellenes álláspontján.
Régi érvek új köntösben
Bár az oltásellenes mozgalom mai formája kortársnak tűnik, érvei sokszor kísértetiesen emlékeztetnek a viktoriánus kor toposzaira: a gyógyszeripar állítólagos befolyása, az oltások „fölöslegessége”, vagy a félelem a test „megváltoztatásától”.
David Gorski szerint mindez emlékeztet minket a félretájékoztatás makacs természetére: „Az oltásellenesség és a félelem ördögien kitartó, és a téves információk éltetik.” Ha ezek az eszmék tovább terjednek, a mostani kanyarójárványok csupán a kezdetet jelenthetik.
Forrás: BBC Future, fotó: Getty Images, Unsplash/DJ Paine, Andrej Lisakov
