1. tévhit
Szájhagyomány útján terjedő tévhit, hogy a gyerekkorban rövidre vágott haj erősebb, vastagabb szálú lesz, majd ezeket az előnyöket felnőttkorban is megtartja.
Ezzel szemben az általános tapasztalat az, hogy ekkor születik meg a hosszú haj iránti olthatatlan vágy, ami aztán egész felnőtt létünk során elkísér. Ezt sokszor egy-egy drasztikus gyerekkori hajvágás miatt bekövetkezett trauma váltja ki, szóval nem érdemes a gyereket mindennek kitenni, mert a haj genetikailag meghatározott adottság, mint például a magasság vagy a hajszín. Biológiailag is teljesen fals a feltételezés, tudományos magyarázat nem támasztja alá a módszer működését.
Egy másik népszerű felvetés, hogy fiatalkorban világosabb a haj. Erre is több észszerű és valós magyarázat létezik, de az egyik legegyértelműbb az, hogy hétévente cserélődik a hajkészletünk. A másik tény, hogy míg gyerekként valószínűleg többet tartózkodtunk a napon, addig felnőttként legfeljebb egy-két hetes nyaralásban lehet részünk, az év többi részét zárt térben töltjük, tehát sokkal kevesebb természeti hatás éri a hajkoronánkat. Fogadjuk tehát el az életkori sajátosságokat, általában nem az helyzet, hogy drasztikusan romlik a haj minősége, csak mint minden élő szövet, ez is folyamatosan változik, így ne várjunk olyat, amire az már esetleg alkalmatlan.
2. tévhit
A hővédőzés kapcsán már a megfogalmazás maga is alapvető ellentmondás, hiszen ha valóban működő technológiáról lenne szó, akkor el sem jutna a hajszárító vagy hajvasaló melege a hajszálakhoz, tehát formázás sem működne hő hatására.
Úgy is mondhatjuk, hogy a hővédőzés csak egy marketingfogás, ami arra alapoz, hogy bár extrém hatásoknak tesszük ki a hajunkat, mégis megúszhatjuk ezt büntetlenül. Ez nem igaz! Itt alapvetően a fizika törvényeinek mond ellent a történet. Látszatra persze megoldásnak tűnik, hiszen egy olajos anyag valóban letapasztja és lesimítja a szöszöket, de ez addig áll fenn, amíg az anyag a hajon van. De az is vitathatatlan, hogy az olaj által még inkább felforrósodik a felület, ezáltal komolyabban is sérülhet a felület.
Ezért is szokták mondani, hogy a hajvasaló gyakran a haj heroinjává válik, mert egy darabig azért vasaljuk, hogy fényesebb és simább legyen, majd pedig azért, mert a roncsolódás következtében vállalhatatlanná válik e nélkül. Mint általában, erre is a megfelelő hajvágás a megoldás, illetve a hajunk természetnek elfogadása. Az ápolt természetesség mindig hitelességet sugall, ami egyben vonzó is.
3. tévhit
Biztos mindenki fel tud idézni legalább egy olyan reklámot, ami fényes és dús hajat ígér a vékony szálú, kevés matt hajból is, az adott sampon segítségével.
Ez megint csak egy minden valós alapot mellőző marketingfogás, hiszen a hajszálnak minél magasabb a víztartalma annál nehezebb, tehát nem várható el, hogy ne lapuljon le. Ezzel szemben minél szárazabb, annál jobb lesz a tartása. Az egyensúly itt is kulcsfontosságú, ahogy az is, hogy ne várjunk csodát egy adott terméktől.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy az ilyen típusú reklámokban mindig sötét hajszínű, vastag szálú modellek szerepelnek, tehát a vágyott look már alapvetően adott. Nem mellesleg nincs is nagyobb kihívás egy fodrász életében, mint egy samponreklám elkészítése, mert a valóságban nagyon sok munka óra van a kipattan a modell a zuhany alól, és tökéletes frizurája között.
Összefoglalva tehát minél rövidebb a haj, annál nagyobbnak érezzük a tömegét, a környezeti hatásoktól változik, mindenkinél más hogy mit bír ki mielőtt baj lenne, szóval kezeljük fenntartásokkal a csodát ígérő megoldásokat, és hallgassunk a józan eszünkre. Vagy a fodrászunkra.
Szöveg: Győrfi Béla Fotó: Unsplash
