Szinte hihetetlennek tűnik, de már 4800 éve használunk szappant, igaz, nem éppen a mai állapotában. A szappanlúgból és állati zsírból készülő kisebb-nagyobb tömböket, kenőcsöket az ókori egyiptomiak, a rómaiak, a gallok és a szírek is előszeretettel alkalmazták – leginkább mosáshoz, néhol bőrök cserzéséhez, mumifikáláshoz, de akár hajfixáláshoz is. Nagyüzemi előállítása a 13. század környékén kezdődött, a 19. századra már egész városok (leginkább Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban) váltak szappannagyhatalmakká. Az 1800-as évek végére pedig elkezdtek terjedni a növényi olajból készülő, habzó, mennyei illatú luxusverziók is.
Új távlatok
A tavalyi év mérföldkőnek számít a szappantörténelemben: 2019-ben az amerikai drogériákban 7,1 százalékkal több szappant adtak el, mint a folyékony kézmosót és tusfürdőt. A számok hátterében a szakértők szerint állhat fogyasztói tudatosság, a természetes és a műanyagmentes termékek iránti fokozott kereslet, de abban mindannyian egyetértenek, hogy a szilárd tömböcskék népszerűsége még mindig nem érte el a csúcsopontját.
A nagy nevek, amelyek hallatán azonnal a szappanra asszociálunk (mint a Camay, a Lux, az Olay, a Dove, vagy a legkelendőb, az 1898-ban piacra dobott, etikus pálma- és olívaolajból, valamint kakaóvajból készülő Palmolive), nem maradtak kihívók nélkül: az újhullámos szappanok egyre több izgalmas területet fednek le. Ezeket a szilárd szépítőszereket, amelyek már messze nem szimpla tisztálkodási termékek, ezernyi jótékony összetevővel, millióféle színben, formában, a legkülönbözőbb illatokkal és fenntarthatósági vállalásokkal állítják elő – még a luxuskategóriában is.
A Mintel piackutató cég jelentéséből ugyanis egyértelműen kiolvasható, hogy e téren az emberek 60 százaléka a prémiumkategóriát keresi (mint a La Mer, a Sisley vagy az Omorovicza). Egyszóval ma már majdnem olyan státuszszimbólum a magas minőségű szappan, mint egy Chanel rúzs, vagy egy Yves Saint Laurent szemhéjpaletta. Egy letisztult Aesop, egy kerek Byredo, egy illatos Le Labo, vagy egy pasztellszínű Erno Laszlo prémiumszappantól a fürdőszobánk is szupertrendivé válik.
Célirányos választás, természetes hatóanyagok
De lássuk, milyen kritériumok alapján választhatunk! Az egyszerű szappanokban (és a tusfürdőkben egyaránt) fellelhető irritáló vegyszerek, mesterséges anyagok, sokaknál
bőrfeszüléshez, -szárazsághoz, hámláshoz és viszketéshez vezethetnek, ezért egyre többen keresik a természetes, tiszta, tápláló összetevőkkel gazdagított termékeket. A natúr, organikus mezőnyben rengeteg személyre szabott darabot kínálnak a kisebb-nagyobb gyártók, ahogyan a gyógyszertári brandek, illetve a kézműves manufaktúrák is. A Zanza, a Lush, az Olivia Natural és a Manna felhozatala jól példázza, hogy nem csak a bőrtípusok sajátosságainak felelhet meg egy természetes alapanyagokból készülő szappan. Olyan problémákat orvosolhatunk ezekkel a speciális termékekkel, mint a pikkelysömör, az ekcéma, a rozácea, de a pattanásos vagy épp az idősödő bőrre is akadnak csodaszerek. Ami pedig az összetevőket illeti: a kemikáliák elhagyásával is bőven van miből válogatni. A népszerű gyógynövényi és természetes alapanyagok között ott találjuk a teafát, a körömvirágot, a citromfüvet, az aloe verát, az avokádót, a csokit, de még a kecsketejet is. Érdemes kísérletezni: bizonyos márkáknál például zseniális pattanást kezelő arclemosó szappanok vannak, de megeshet, hogy mivel egyik-másik túlszárítja a bőrünket, nem azonnal találunk rá a kedvencünkre. Meg aztán ott van az illat. Mert hiába imádjuk egy luxusmárka gyönyörű csomagolását, vagy egy organikus szappan lebomló dobozát, ha épp az illatával nem tudunk megbékélni.
A cikk a Marie Claire egy korábbi lapszámában jelent meg!
