Mindannyiunkkal előfordult már hogy rossz passzban voltunk, hogy úgy éreztük, semmi sem akar összejönni, szükségünk van valamire, ami elég pluszerőt ad. Egy új löketet, ami megdobja az önbizalmunkat, és úgy fogunk áthasítani problémáink tengerén, mint kés a vajon. És hogy milyen opcióink vannak ilyenkor? Elkezdhetünk egészségesen élni, sportolni, és amikor a tükörbe nézünk, úgy érezhetjük, a világ urai vagyunk. Ha azonban valamilyen gyorsabb változást szeretnénk, ami azonnal látszik, és elég sokkoló ahhoz, hogy kirángasson a komfortzónánkból, felkeltse a környezetünk figyelmét, akkor kerülhet a képbe a hajunk és az ehhez kapcsolódó kérdések. Hosszú? Legyen rövid! Még nem volt frufrunk? Most lesz! Legyen színes! Sötétből világos vagy világosból sötét! Egyszóval valami extrém változtatás.
Szuper ötlet? Nem cseppet sem az!
A hasonló változtatásoknak mindenképp egy folyamat záróakkordjának kell lennie.
Korábban magam sem értettem azt az „átalakító show-t”, amelyben egyszer egy srác kért segítséget, hogy ügyesebb legyen a lányokkal való ismerkedésben, aztán mindenféle feladatot kapott, például oda kellett mennie a strandon idegen nőkhöz beszélgetni. Később aztán felöltöztették, megcsinálták a haját, én meg nem értettem, miért nem eleve azzal kezdték, és utána dolgozzák meg az önbizalmát, amikor már „van mihez nyúlni”.
Aztán összeállt a kép: nem jó extrém változtatásokba kezdeni, mert lehet, hogy pillanatnyi erőt ad, de a problémáinkat ez önmagában nem fogja megoldani, és ha a kezdeti lendület elfogy, nem lesz mibe kapaszkodni, egy második, még erősebb procedúra pedig nem fog ugyanannyi lendületet adni.
A hajunk esetében a jelenség halmozottan igaz, hiszen a lehetőségek végesek, már ha szempont a tincseink egészséges állaga. És ez a történet egyik fele csak, mert ott van még az átalakulás lélektani része. Minden kétségünket elhessegetve, az összes reményünkkel a szívünkben belépünk a fodrászatba, megbeszéljük, mit akarunk, meggyőzzük fodrászunkat, hogy nekünk erre most feltétlenül szükségünk van. Persze, hogy szükségünk van rá, ezen múlik minden, ez változtatja majd meg az életünket, erőt ad a gondok leküzdésére, önbizalmat a mindennapokra, mert ugye nem mindenki olyan bevállalós, hogy az évekig féltve növesztett haját fülig érő bobra cserélje.
Szóval elkészül a frizura, aztán a kissé keserédes gondolatainkkal meg a semmiből feltámadó irdatlan erővel, lelkesedéssel és emelt fővel távozunk. Boldogok vagyunk, mindenki minket néz, a barátok, barátnők pozitív véleményekkel bombáznak minket, az esetleges negatívokat magukban tartva, mert ugye szeretnek bennünket.
Csakhogy ez a hirtelen siker amilyen hamar jött olyan hamar el is múlik, csak addig tart, amíg mindenki látta, aki tudja, hogy néztünk ki előtte. Minden új embernek úgy mutatkozunk be, hogy ez vagyunk mi, a rövid hajú vagány csaj. Ám ha ez az új külső egy hirtelen döntés eredménye, rengeteg lelkierő kell hozzá, hogy pár nap vagy hét után is viseljük azt, amik eddig nem voltunk.
Ahogy a problémák nem tűntek el varázsütésre, sajnos minden marad a régi, ráadásul még a hajunk is oda. Röviden összefoglalva, ne a fodrásztól várjuk a megváltást, ne a frizuránk megváltoztatásából akarjuk erőt meríteni, a megoldást magunkban kell keresni, jellemünket, önbizalmunkat csak mi magunk tudjuk megacélozni, segítséget persze sok helyről kaphatunk. Például elmehetünk fodrászunkhoz frissíteni, változtatni, kiengedni a gőzt, de extrém mértékben csak akkor vállaljunk be változtatást, ha már elég erősek vagyunk, leküzdöttük az igazán nagy akadályokat, és már megújult emberek vagyunk.
Szöveg: H’air Szalon Fotó: Unsplash
