Rujder Vivien: „A jelenben akarok élni”

2020. október 13. |

Szerencsés alkat, könnyedén veszi a színészi szakma akadályait. A tehetségen túl, talán ez a könnyedség segített neki abban, hogy szakmai karrierje már az egyetem alatt beinduljon, és azóta is töretlenül íveljen felfelé. Rujder Vivien komoly színházi szerepekben és szórakoztató tévésorozatokban is emlékezetes teljesítményt nyújt.

Egy napsütötte, kora őszi délutánon várok rá a Katona József Színház kantinjában. Normális időkben ilyenkor sokan betérnek ide az utcáról egy kávéra, vonzó a színházi környezet, a lehetőség, hogy a próbák után ismerős színészekbe botolhat az ember. Ma csak én ülök egyedül az egyik asztalnál, várakozás közben a tekintetem végigsiklik a falakon lógó fotókon, amelyek ikonikus darabok feledhetetlen jeleneteit ábrázolják. Végignézem az itt szereplő színészek portréit, és akarva-akaratlanul feltör belőlem a vágy: milyen jó is lenne újra beülni egy előadásra. Ekkor érkezik meg Vivien. Farmerben, tornacipőben és smink nélkül pont olyan, mint egy jókedvű diáklány. Ha elsőre nem veszik fel a Színművészeti Egyetemre, 27 évesen még most is oda járhatna, és talán akkor ő is aktív részese lenne a jelenleg ott zajló eseményeknek. Vivien azonban három éve végzett, azóta színészként szinte minden lehetséges platformon kipróbálta magát. Esténként a Katonában játszik, és nemrégiben fejezett be egy magyar filmet, amelynek a főszerepét bízták rá. Az ismertséget a tévésorozatok hozták meg számára, több heti és napi sorozatban feltűnt már kisebb-nagyobb szerepekben, sőt még egy külföldi produkcióban is kipróbálhatta magát Dakota Fanning oldalán.

Rujder-Vivien

A Katona József Színház bejáratánál is megtalálható a piros-fehér szalaginstalláció, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanáraival, diákjaival való szolidaritás jelképe. Nem volt olyan régen, amikor még te is oda jártál. Milyen érzés látni az egyetemistákat, akik a végsőkig kiállnak a céljukért?

Büszke vagyok rájuk. Ha most járnék oda, én is ott lennék közöttük. Ez az egész megmozdulás az autonómia jogszerűtlen elvétele miatt történik, és nem a modellváltás ellenzéséről szól, ezt fontos kiemelni. Mindenhol van mit javítani az oktatásban, de most 155 év hagyományait akarják kidobni a kukába. Az egyetem fél éve hiába próbál választ kapni a kérdéseikre, érdemi, sőt szakmai válasz a jövőt illetően nem érkezett. A hallgatók besokalltak, és most ők vannak elől, a frontvonalban.

Milyen emlékeket őrzöl az egyetemi éveidről?

Kicsit úgy érzem, mintha még mindig ott lennék. Csodálatos öt év volt, minden szomorúságával és szépségével együtt. Pokoli, de egyben csodálatos folyamat volt a színésszé válás, önmagunk megismerése, a szakmai alapok beszippantása. Ez idő alatt megtanultuk, hogyan működünk mint színészek, megkaptuk az alappilléreket, ezeket soha nem felejtjük, felejthetjük el.

Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, már kislányként is színésznői karrierről álmodtál?

Táncos szerettem volna lenni. Tízéves koromban a családommal lakóhelyet váltottunk, Mosonmagyaróvárra költöztünk, ahol egy alapfokú művészetoktatási iskolába írattak be a szüleim. Itt lehetett táncot is tanulni. Mivel három évvel le voltam maradva a többiektől, rögtön modern tánccal kezdtem. Kimaradtak nálam a klasszikus alapok. Hatodik után a Győri Balett szakközépiskolájába felvételiztem, sajnos nem vettek fel. Ezt egy kicsit megsirattam, majd elkezdtem egy amatőr színjátszó csoportba járni Mosonmagyaróváron, egy-két darabban szerepeltem is. A nagynéném unszolására jelentkeztem a Színművészetire, az esélytelenek nyugalmával mentem el az első rostára. Azt sem tudtam, hova kerültem, nem ismertem a tanárokat, akik velem szemben ültek. Végül elsőre felvettek.

Máté Gábor volt az osztályfőnököd, az egyetem alatt ő hívott gyakorlatra a Katonába, majd a diplomaosztás után ő szerződtetett ide. Mennyi időbe telt, amíg megszoktad, hogy azok a színészek, akikért egyetemista korodban távolról rajongtál, most a kollégáid? Nehéz volt beilleszkedni a társulatba?

Szerencsés alkat vagyok, könnyen barátkozom, gyorsan be tudok illeszkedni bárhová. Ami a szakmai dolgokat illeti, nagyon sokáig meg voltam szeppenve, nem mertem úgy próbálni, mint az egyetemen. Amikor egy színpadra kerültem a nagynevű színészekkel, folyton azon aggódtam, hogy nekem is valami hasonlót kell produkálnom, mint nekik. Körülbelül egy év kellett ahhoz, hogy levakarjam magamról a félénk nyuszi szerepét. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt velem, maximálisan támogattak, visszatekintve teljesen felesleges volt a kezdeti félénkségem.

Az interjú folytatását a Maire Claire novemberi számában olvashatod el!

Megjelent a novemberi Marie Claire!

Megjelent a novemberi Marie Claire!

Chrissy Teigennel a címlapon jelent meg a novemberi Marie Claire. A lapban 50 oldalas Beauty Extra mellékletet találtok, és egy külön dossziéban foglalkozunk a munka világával, egy kis motivációt nyújtva az újrakezdéshez és a karrier folytatásához is.

fotó: Ajkai Dávid
styling: Molnárt Anikó
smink: Belovai Nóra
stylist asszisztens: Oláh Alexandra
haj: Hevesi Krisztián@have
ruha: H&M Conscious Exclusive, COS, CCC, Áeron

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok