Harry herceg a legutóbbi, kicsit botrányosra sikerült interjújában a gyerekkoráról is beszélt: elmondta, hogy a palotában felnőni nem volt éppen egy leányálom, és hogy semmiképpen sem szeretne olyan apja lenni a gyerekeinek, mint Károly herceg volt neki. „Nem akarok senkit sem hibáztatni. Nem akarok ujjal mutogatni, de gyerekként sokszor éltem át fájdalmat és szenvedést, valószínűleg azért, mert az apám és a szüleim is így éreztek. Meg akarom törni ezt a körforgást, nem ezt akarom átadni a gyerekeimnek. Persze egyébként is rengeteg fájdalom és szenvedés öröklődik genetikusan, de szülőként az a feladatunk, hogy a gyerekeinknek jobb életet adjunk” – magyarázta Harry.
Ha eddig bárkinek is kétsége lett volna felőle, most végképp bebizonyosodott, hogy a királyi csemetéket (legalábbis még Harryék korában) nem éppen a kötődő nevelés alapelvei szerint nevelték, sokkal inkább egy tekintélyelvű megközelítésben. Ez pedig mély nyomot hagyhatott a herceg lelkében, amit ő mint édesapa nem szeretne továbbadni a gyerekének.
Harryt ezekért a kijelentéseiért sokan támadják, és közben elfeledkeznek arról, hogy korábban az édesapja, Károly herceg is sokat nyilatkozott a palotában uralkodó fagyos családi légkörről. Károly 1994-ben megjelent életrajzi könyvében egy nagyon is nyomorúságos gyerekkorról számolt be. A herceg gyerekként szinte alig látta a szüleit, és nagyon szenvedett, amikor abba a skót bentlakásos iskolába küldték, ahol apja, Fülöp herceg is tanult.
A könyv szerint mind a királynő, mind Fülöp herceg érzelmileg távolságtartók voltak a gyerekeikkel szemben. Fülöp nagyon szigorú volt Károllyal, lekicsinylően, megalázóan beszélt vele, és arra is volt példa, hogy ő maga bullyingolta a fiát. Erzsébet királynőt egy kicsit jobb színben festette le: ő nem bántalmazta érzelmileg, egyszerűen csak nem volt jelen Károly életében. Erzsébet 22 éves volt, amikor Károly megszületett, és bár akkor még nem volt királynő, a trón várományosaként folyamatosan hivatalos megjelenései voltak külföldön, a maradék szabadidejét pedig Máltán töltötte Fülöppel, aki akkor a Királyi Haditengerészet tisztje volt. Károlyt nem vitte magával az útjaira, a kisfiút gyakorlatilag a palota alkamazottai nevelték.
Húszéves korában egy interjú során rá is kérdeztek Károlynál az apja gyereknevelési stílusára, megkérdezték, hogy szigorú és fegyelmező volt-e, és hogy gyakran hallotta-e gyerekként azokat a szavakat, hogy „ülj le, és legyél csendben” – Károly erre azt felelte, hogy „igen, egész idő alatt”. Egy évvel később pedig a herceg arról is beszámolt, hogy mennyire csapdában érezte magát, amikor először ráébredt, hogy trónörökösként a sorsa meg van pecsételve.
Innen nézve Harry és Meghan döntése, miszerint függetlenedni szerettek volna a királyi családtól, annyira talán nem is volt légbőlkapott. Valójában teljes érthető, hogy egy traumatikus gyerekkor után a herceg szabadulni szeretett volna attól a mérgező szülő-gyerek kapcsolattól, ami generációk óta öröklődött már a családjában.
Forrás: Page Six Fotó: Getty Images
