Megtalált egyensúly – boldogan a SUP-deszkán

„Még vízen vagyok” – mondja a telefonba Kráz Edina a SUP deszkán állva, természetesen a legnagyobb nyugalommal, egy bejövő hívás nem billenti ki az egyensúlyából. Mindennapos jelenet, hiszen a szezon nagyobb részében vízen van – leginkább a Balatonon, de rendszeresen evez a Rábcán is, mivel az otthon neki Győrt jelenti. Ez a harmadik szezon, amit már teljes munkaidőben azzal tölthet, amit a legjobban szeretett volna csinálni: SUP-túrákra, piknikekre viszi az érdeklődőket, és segít elsajátítani az alapokat, hogy aztán már önállóan is magabiztosan álljunk a deszkán. „39 évesen ért el egy magánéleti válság, mondhatjuk, hogy az életem 80 százaléka összeomlott, akkor döntöttem el, hogy otthagyom az irodai, logisztikus munkát, és adok magamnak egy évet, hogy kitaláljam, mivel is szeretnék foglalkozni” – mesél a kezdetekről. A SUP-ozással Portugáliában ismerkedett meg, amikor hazajött, rögtön meg is rendelte a saját deszkáját. A 2018-as szezont már egy kölcsönző megnyitásával kezdte az alsóörsi kempingben. Utána gyorsan kialakult, hogy a deszkákat nem csak bérbe adja, hanem oktat és túrákat is szervez. Biztos, hogy minden résztvevőnek a szezon egyik legnagyobb élménye lesz a naplemente piknik, amelynek fontos kelléke egy igazi piknikkosár, amelyből mindenféle finomságok kerülnek elő, miközben megpihenünk a deszkán a nádas mellett. Edina bázisáról indulva jógaórákon is részt vehetünk, ha pedig hosszabb kikapcsolódásra vágyunk, táborozni is elmehetünk Alsóörsre.

A legzöldebb SUP bázis

Kocsis Ildi Dida poroszlói bázisa maga a nyugalom szigete, méghozzá egy igazi zöld sziget, ahol egyszer használatos műanyagnak semmi keresnivalója nincs. Mielőtt meglátogattam őket, hogy ízelítőt kapjak a Tisza-tavi SUP-ozásból (magam is meglepődtem, hogy Budapesttől csak másfél órányira vannak), pontokba szedve küldte el, hogy mit vigyek magammal, és mit mellőzzek, utóbbi kategóriába tartozott az egyszer használatos műanyag – helyette kaptam a SUP-ozáshoz egy jó kis vizeskulacsot, amit rögzíteni is tudtam a deszkához. Az újoncok felkészítése a szárazföldön kezdődik: először egy trambulinban tehetik próbára az egyensúlyukat, majd következik pár bemelegítő tornagyakorlat és csak utána állhatnak – pontosabban térdelhetnek fel – a deszkára. „Oktatás közben folyamatosan beszélek hozzájuk, elmondom nekik, hogy természetes, hogy remeg a lábuk, vegyenek nagy levegőt, nézzenek előre… aztán 20 perc múlva egyszer csak észreveszik, hogy már stabilan állnak. Illetve még valami: vízre szállás után – ha akarnak, ha nem, akár jó idő van, akár rossz – megfürdenek. Ez azért fontos, mert mindenki fél a vízbeeséstől, és ha előtte már csobbantak egyet, akkor ezt sokkal lazábban veszik” – meséli Dida. A barátságos hangulathoz a bázis két kutyája is nagyban hozzájárult, egyikőjük még a deszkára is velünk tartott, Micu kapitányként figyelt a SUP orrában. Dida párjával együtt idén nyitotta meg a bázist, és hosszútávra terveznek, Poroszlóra költöztek és szállást is lehet tőlük kivenni.

Szörfös a SUP-on

Ha azt szeretnénk tudni, hogy ki hozta be ezt a sportot Magyarországra, minden bizonnyal Csaba Péter a válasz a kérdésre, neki ugyanis már 15 évvel ezelőtt is volt SUP-deszkája. Péter szenvedélyes szörfös, már tizenéves korában azt figyelte, hogy milyen a szél, és ha ígéretesnek tűnt, meg se állt a Balatonig. Külföldön és itthon is dolgozott oktatóként, több száz embert tanított meg kite-szörfözni. 2008 decemberében Brazíliában – a szervezett túra utolsó napján – súlyos balesetet szenvedett a vízen, a nyakát ért ütés miatt stroke-ot kapott, fél óra teljesen ki is esett az emlékezetéből. Az első napokban az életéért küzdöttek a kórházban, azóta pedig ő küzd minden egyes nap, hogy a stroke miatti jobboldali bénulásból a lehető legteljesebben felépüljön. „Csodafiú” – mondták rá a brazil kórházban, ahol eleinte nem sok jót ígértek a családnak és a barátoknak, akik végig Péter mellett voltak. Hogy mikor állt legközelebb deszkára? Már a következő évben. Arra kérdésre pedig, hogy a szörfhöz képest nem unalmas-e neki a SUP, mosolyogva most annyit mond, hogy ő race deszkát, a legsportosabb, legkeskenyebb változatát használja a SUP-nak, vagyis nem „turista osztályon” utazik. Manapság úgy áll a deszkán, hogy nem is látni rajta a baleset következményeit. Már évek óta újra szervez hazai és külföldi túrákat, baráti társaságokat, céges csapatokat visz túrázni a Velencei-tóra, vagy akár más helyszínekre is. „Szörfös vagyok, és az is maradok” – ez Péter szava járása, és a családja is megerősíti, hogy a mentalitása mit sem változott a baleset óta. A felépülésében sokat segített a kitartása, akaratereje, kalandvágya, és, hogy sport – ami most már elsősorban a SUP – mindig az élete része volt, és így lesz ez a jövőben is.