A boldogság keresése depresszióssá tehet

2020. január 07.
A kultúránkban nagy értéke van a boldogságnak, ám ha központi kérdéssé válik életünkben, hogy mindenáron boldogok legyünk, nagy valószínűséggel pont az ellenkezője történik. A boldogság keresése közben nagy eséllyel válunk depresszióssá a legfrissebb kutatások szerint.

Ha az ember arra teszi fel az életét, hogy boldog legyen, az nagy eséllyel inkább depresszióba taszítja, legalábbis a nyugati világ emberét – derült ki egy friss kutatásból, melyet az angliai Reading Egyetem tudósai végeztek.


Az Egyesült Királyság területén élő egyetemistákat vizsgáltak, és arra az eredményre jutottak, hogy azoknál a diákoknál, akik túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a boldogságnak, sokkal gyakrabban mutatkoztak a depresszió jelei. “Ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a boldogságnak, túlságosan kihegyezzük a figyelmünket az érzéseinkre, viszont sokkal nehezebbé válik a jó értelemben vett szabályozásuk” – mondta Dr. Julia Vogt, a kutatás egyik szerzője.

Amerikában sem boldogok a boldogságot keresők
Nem ez az első tanulmány, amely kapcsolatot talált a boldogság túlságosan nagyra értékelése és a depresszió tüneteinek megjelenése között. Korábban már egy amerikai kutatás is hasonló eredményre jutott. “Mikor először olvastam erről a kutatásról, elképesztőnek találtam, hogy az emberek, akik boldogok akarnak lenni, tulajdonképpen inkább még boldogtalanabbá válnak” – mondta Vogt, miért döntött úgy, hogy megvizsgálják, Angliában is megfigyelhető-e hasonló kapcsolat a boldogság hajszolása és a depresszió között.

Túlságosan sokat foglalkozunk az érzéseinkkel
Vogt és kollégái 151 diákot vontak be a kutatásba, többségében nőket. A kitöltendő kérdőívben nyilatkozniuk kellett, mennyire fontos számukra a boldogság, mennyire kerülnek az érzelmeik hatása alá, milyen könnyen uralkodnak az érzéseiken és arról, tapasztalták-e már a depresszió tüneteit. A válaszok összegzése alapján jutottak arra a következtetésre a tudósok, hogy a boldogság túl nagyra értékelése nagyobb eséllyel jár depresszióval. Miután egy nagyobb mintán is megismételték a kutatást, hasonló eredményre jutottak.


Ennek az összefüggésnek a hátterében az érzelmekkel való megküzdés problémája állhat. “Az érzelmek elfojtása nem célravezető és sikeres megküzdési módszer, mivel ha megpróbálunk nem gondolni valamire, folyamatosan arra a dologra gondolunk majd” – magyarázta Dr. Vogt.
Bár a tanulmány azt nem bizonyította, hogy a depresszió tüneteit az okozza, hogy valaki túl nagy jelentőséget tulajdonít a boldogságnak, a kutatás vezetője szerint ez mégis könnyen belátható. “Ha a fordítottja lenne igaz, miszerint a depresszió miatt érzi valaki túlságosan fontosan a boldogságot, úgy vélem, a kapcsolat a boldogság nagyra értékelése és a depresszió között a világ minden tájára igaz lenne. Ám ez nincs így” – mondta a kutató, és megjegyezte, hogy Oroszországban és a Távol-Kelet országaiban pont ellentétes trend figyelhető meg.

Rossz helyen keressük a boldogságot
Bár Nagy-Britanniában végezték a kutatást, nem csak brit diákok vettek részt benne. Viszont a nyugati kultúrában nevelkedők körében volt megfigyelhető leginkább a boldogság túl nagyra értékelése és ennek következtében a depresszió is, így a tudósok szerint a kultúra biztosan hatással van arra, hogyan határozzuk meg a boldogságot. A nyugati kultúrában a célokra, például előléptetésre és az anyagi javakra fókuszálunk az emberi tényezők, mások segítése és a családdal, barátokkal töltött idő helyett. Ezek a kötelékek Kelet-Ázsiában erősebbek. Valószínűleg a mai modern társadalmakban rosszul közelítjük meg a boldogságot, azért nem találjuk. “Úgy vélem, az emberek többnyire tudják, mi teszi őket boldoggá, ha tényleg elgondolkodnak rajta, és valószínűleg ezek nem az előléptetés és az anyagi javak, tárgyak, hanem sokkal kisebb dolgok” – tette hozzá a kutatásvezető.

 

Forrás: The Guardian
Fotó: Unsplash