Amikor Angéla 11 évvel ezelőtt, 36 éves korában észrevette, hogy a karján lévő egyik anyajegye kezd megváltozni, nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a dolognak. Akkoriban még egészen más világ volt: nemcsak az anyajegyszűrés fontosságáról, és a különféle bőrdaganatok kialakulásáról tudtunk kevesebbet, de a témával kapcsoltban rengeteg tévhit is élt a fejekben.
„Gyerekkorom óta rengeteg anyajegyem van, és mindig azt hallgattam, hogy az anyajegyeket nem jó bolygatni, nem szabad levetetni. Nem foglalkoztam hát vele, mert azt gondoltam, hogy jobb békén hagyni. Egyébként is szerencsés bőröm van, és nem voltam sokat leégve, ezért sem jutott eszembe, hogy probléma lehetne. A napnak azonban folyamatosan ki voltam téve. Sokáig atléta voltam, kiskoromtól kezdve a szabadban töltöttem az időt, nyáron pedig a strandon a barátokkal. Akkoriban még tényleg nem volt szó fényvédelemről. Nem volt a köztudatban, és nem is használtunk ilyen készítményeket.”
A gyanús anyajegye – ha nem is látványosan, de – az idő múlásával folyamatosan változott. Kicsit besötétedett, kicsit megnőtt, és viszketni is kezdett. Ám mivel nem gondolta, hogy bármi baja lenne, Angélának eszébe sem jutott megmutatni egy szakembernek. Végül egy véletlen folytán, az akkori munkahelye által szervezett céges szűrésen figyelt fel a problémára egy bőrgyógyász.
„Szerencsém volt. Amikor a bőrgyógyász meglátta azonnal elküldött a Szegedi Bőrgyógyászati Klinikára. Ekkora már nagyjából egy év telhetett el az óta, hogy változást vettem észre.”
Melanómáról ekkor még nem volt szó. A céges szűrést végző bőrgyógyász próbálta nyugtatni Angélát, abban reménykedve, hogy semmi komoly baja nem lesz. A Bőrgyógyászati Klinikán sem gondoltak elsőre semmi rosszra: az anyajegyet levették, elküldték szövettanra, Angélában pedig próbálták tartani a lelket, hogy ne izguljon, biztosan minden rendben lesz. Angéla tehát igyekezett pozitív maradni, nem foglalkozott a dologgal, és három hétig teljes nyugalomban élte az életét.
„Három hét után visszamentem az eredményemért, és az már egy kicsit gyanús volt, mikor a dermatoonkológia vezetője ült le velem megbeszélni a szövettant. Arra a napra nem is nagyon emlékszem, pontosabban igyekszem nem emlékezni. Ő volt az aki, közölte velem, hogy melanómám van, és felvázolta, milyen lépések következnek ezután. Volt egy barátnőm, akinek az édesapja melanómában hunyt el, szóval a diagnózis hallatán már megijedtem. Az sem sokat segített, hogy elkezdtem utánaolvasni a betegségnek és a túlélési esélyeknek. Ijesztő dolgokat olvastam, akkoriban ugyanis még sokkal rosszabb volt a betegek gyógyulási esélye.”
Ha valaki nagyon szerencsés, és korán veszik észre az elváltozást, akkor általában egy kimetszés is elég, és az érintett gyakorlatilag meg is gyógyul. Ezeknél az alacsony rizikójú betegeknél kicsi az áttétképződés esélye. Ha valaki magasabb rizikó csoportba tartozik, akkor a melanóma már képezhet áttétet a nyirokcsomón, és vérútját a különböző szervekben, például a tüdőben, agyban vagy a májban. Mivel Angélánál relatív sokára vették észre a daganatot, a melanómája ekkora már vastagabb lett, ezért néhány hét múlva egy újabb műtéttel egy nagyobb darabot is kivágtak a bőréből, utána pedig a protokoll szerint megnézték, hogy a daganat képzett-e áttétet a szervezetében.
„Megállapították, hogy az érintett nyirokcsomókat is ki kell venni. Ekkor már nem nagyon biztattak, mert elég mélyen volt az elváltozás. Miután megtörténtek a műtétek várnom kellett úgy négy hetet, mire megtudtam, hogy van-e a szervezetemben még potenciális áttét. Nagyon féltem, ez egy nagyon nehéz időszak volt. Akkoriban a kisfiam 3 éves volt, a kislányom pedig 6, minden este az ágyuk mellett ültem, és arra gondoltam, hogy nem történhet velem semmi. Nem lehet, hogy itt hagyjam őket, ezt nem tehetem meg velük.”
Ahogy Angéla is mondja, az alapján amilyen eredményei voltak és amilyen maga a daganat volt, senki nem hitte, hogy a története happy enddel zárulhat – a csoda mégis megtörtént. Nem találtak nála további áttétet, ezért nem is volt szükség további nagyobb beavatkozásra. A kálváriája egy nyár alatt szerencsésen lezajlott, ez azonban nem jelentette azt, hogy a betegséget is maga mögött hagyhatja. Hiába telt el a diagnózis óta már 11 év is, a mai napig résen kell lennie, és rendszeresen el kell járnia a kötelező ellenőrzésekre.
„Először három havonta kellett visszajárnom, aztán félévente, most évente. Az a gond, hogy ha ez már egyszer kialakult, akkor bármikor újra megtörténhet. Rengeteg anyajegyem van, ezekből bármikor ki tud alakulni probléma. Az elmúlt években több anyajegyet le is vettek rólam, de szerencsére nem volt velük baj. Mondhatjuk, hogy ma már gyógyult vagyok, de a betegség így is elkíséri az életemet.”
A melanóma Angéla mindennapjait is megváltoztatta. Az első öt évben szinte rettegett kimenni a napra: még ha bele is egyezett, hogy a családjával nyaralni menjenek, ő ezeken az alkalmakon sem nagyon akarta elhagyni a házat. Bevásárolt UV-szűrős ruhákból, napernyőből, és a fényvédő használata is a napjai elengedhetetlen részévé vált. Mint mondja, ma már ennél kicsit bátrabb: 11 év után eljutott oda, hogy délután 3 óra után, ha kell, kimerészkedik a napra, de ilyenkor is csak tetőtől talpig fényvédőben, kalappal a fején.
„Nagyon sok mindenben megváltoztatott. A gyerekek ágyánál sok mindent megfogadtam. Elhatároztam, hogy a lehető legtöbb időt fogom ezután tölteni a szeretteimmel, és volt egy nagyobb karrierváltásom is.”
Miután átgondolta, hogy mit szerencse igazán csinálni életben, egy olyan francia dermokozmetikai márkánál helyezkedett el, ami kifejezetten bőrgyógyászati termékeket állít elő. Úgy érezte, csak az lehet az ő útja, ha ezzel a témával, a melanómával és a megelőzés fontosságával foglalkozik, ha tájékoztatni tudja az embereket, és felhívni a figyelmüket a prevenció fontosságára.
„Sokat gondolkodtam azon, hogy miért került az életembe ez a betegség. Kicsit megállásra késztett és megtanított meglátni az igazán fontos dolgokat az életben. Egyébként nagyon sokáig rövid ujjú ruhákat sem mertem felvenni, nem akartam, hogy kilátszódjon a hegem. De ma már ez sem zavar. Rájöttem, hogy semmit sem kell szégyellnem, hiszen ez a heg emlékeztet minden nap arra, hogy én voltam az erősebb.”
A fiatal nők betegsége
Angéla esete, mármint az, hogy már egy meglévő anyajegyből alakuljon ki a melanóma, meglehetősen ritkán szokott előfordulni. Kérésünkre dr. Lengyel Zsuzsanna bőrgyógyász elmondta, hogy a melanómás megbetegedések mindössze 20 százaléka tartozik ebbe a csoportba, míg az esetek 80 százalékában újonnan képződik a bőrön egy rosszindulatú elváltozás.
„Az teljesen normális, ha középkorunkig új anyajegyeink jelennek meg a testünkön, viszont ha olyan anyajegy vagy folt jelenik meg, ami aszimmetrikus, elmosódott szélű, többszínű és gyorsan növekszik, azzal lehet, hogy probléma lesz” – mondta Lengyel Zsuzsanna, majd azt is hozzátette, hogy az adatok és a tapasztalatok szerint az elmúlt években érezhetően egészségtudatosabbak lettek az emberek, és ma már talán kevésbé élnek a köztudatban azok az elterjedt tévhitek, amik annak idején Angélát is félrevezették.
Felmérések szerint jelenleg 2400 embernél diagnosztizálnak egy évben melanómás megbetegedést, míg korábban ez a szám a 3000-et is elérte. Lengyel Zsuzsanna egy közelmúltban megjelent szakmai cikkre hivatkozva elmondta, hogy az esetszám csökkenése 2015-ben indult meg, és valószínűleg az egyre elterjedtebb szűrőprogramoknak és edukációnak köszönhető. Ahogy a bőrgyógyász is mondja, az emberek ma már előbb elmennek kivizsgálásra, ha észrevesznek magukon valamit, ami egy nagyon pozitív trend.
De az edukációra és a prevencióra természetesen továbbra is nagy szükség van, hiszen bizonyos hiedelmek vagy félinformációk a mai napig makacsul tartják magukat a mindennapokban. Ott van például a szoláriumozás, amit még maguk a szolgálgatók is hajlamosak úgy hirdetni, mintha egészséges lenne, és kifejezetten jót tenne a bőrnek. Holott epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy 35 éves kor előtt akár már egy egyszeri szoláriumozás is megemeli a melanóma rizikóját. De az „egészséges szoláriumozás” legendájával együtt azt a téves elképzelést is ideje lenne elfelejtenünk, hogy a melanóma az idősek betegsége.
„Nagyon is érinti a fiatalokat, sőt: a 35 év alatti fiatal nőknél a melanóma a leggyakrabban halálhoz vezető daganatos megbetegedés. Érinti a fiatalokat, és nemcsak azokat, akiknek hófehér a bőre és leégnek a napon, vagy akiknek sok anyajegyük van. Bárkinél kialakulhat.”
A melanóma kialakulásában tehát nem csak a napégésnek vagy a fokozott UV-expoziciónak van szerepe. Lehet, hogy valaki életében sosem égett le, mégis megjelenhet nála a betegség. Az ultraviola (UV) fény az a külső tényező, aminek ismerten bőrrákkeltő hatása van és az ember ezt a tényezőt tudja befolyásolni, tehát csökkenteni megfelelő fényvédelmi szokásokkal.
„Folyamatosan kellene a fényvédelemről gondoskodni. Az lenne a legjobb, ha a fényvédő használata olyan rutinná válna, mint a rendszeres fogmosás” – mondja a bőrgyógyász majd azt is hozzáteszi, hogy a fényvédelem mellett fontos lenne a rendszeres önvizsgálat végzése és évente legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne egy anyajegyszűrésen is részt vennie. Ha pedig valaki észrevesz a bőrén egy furcsa elváltozást, vagy azt látja, hogy egy meglévő anyajegye megváltozik, még véletlenül se várja meg az egy évet, hanem minél előbb forduljon orvoshoz.
„Egy melanóma minél vékonyabb, annál nagyobb az esély, hogy egy sebészi kimetszés megoldja a problémát. De ahogy telik az idő, a melanóma is úgy vastagszik, idővel áttéteteket okozhat, ezért nem szabad késlekedni.”
Az önvizsgálattal, napvédelemmel és egyéb prevenciós lehetőségekkel kapcsolatos tippekért és tanácsokért kövesd a Magyar Dermatológiai Társulat Facebook és Instagram-oldalát!
Fotó: Getty Images
