Az agyunk természetszerűleg úgy működik, hogy stresszhelyzetekre biztonsági reakciókat ad. Ha fenyegetést érzékel, jelez az amigdalának, a szervezet „riasztórendszerének”, hogy gondolkodás nélkül cselekedjen, és mentse, ami menthető. Ez a túlélésünket segíti harc, menekülés vagy életveszély esetén, hiszen az a célja, hogy megvédjen minket. De becsapós is lehet – és a gyereknevelés tele van ilyen helyzetekkel –, mivel a stresszreceptoraink nem tudnak különbséget tenni a valódi veszélyek és a téves riasztások között. Szülőként gyakran azért reagálunk túl – feleslegesen – hétköznapi történéseket, amelyek valójában nem életveszélyesek, mert a testünk ugyanúgy reagál, ha a gyerek kiborítja a zabpelyhet, mintha valódi veszély (például egy vadállat közelsége) fenyegetne bennünket. Amikor beindul ez a stresszreakció, képtelenek vagyunk átgondoltan reagálni, nehezen koncentrálunk, csökken a problémamegoldó képességünk, az érzelmeink irányítják a reakcióinkat, nem gondolunk bele, hogy a gyerek hogyan lát bennünket, pedig a viselkedésünk ijesztő is lehet számára. Ráadásul azt is így tanulja meg, hogy a felnőttek hogyan reagálnak a stresszre. Ha ezekben a pillanatokban a tudatos szülőség módszereit alkalmazzuk, és képesek vagyunk kicsit kiszakadni a saját nézőpontunkból, „felülünk a karzatra” vagy szünetet tartunk, mielőtt reagálunk, megtaníthatjuk a gyereknek, hogy ő is megállhat, ha akadályokba ütközik, és választhatja a gyors, átgondolatlan reakciók helyett a problémamegoldás és a tudatosság eszközeit is.
Freund Judit, az anyakanyar.hu és az elsősorban időhiánnyal küzdő anyáknak szóló, mindfulnessalapú Abracadabra World alapítója szerint a gyereknevelésben a tudatos jelenlétet úgy valósíthatjuk meg, hogy szakítunk a berögzült sémáinkkal. „Viccesen szokták is mondani a szülők, hogy régen elveink voltak, most gyerekeink – mondja. – Természetesen bizonyos alapvetésekhez azért a tudatos szülőnek is ragaszkodniuk kell, de szükséges egyfajta lazaság is, amellyel bármikor más irányba kormányozhatjuk a napot, ha a gyereknek éppen az a jó. El tudunk engedni bizonyos dolgokat, és behozunk mást, majd megint valami újat, ha éppen arra van szükség. Ez egyfajta rugalmasság, amely magától alakul ki, és a saját életedet, meg a gyerekedét is könnyebbé teszi.”
Minden pillanat felértékelődhet
Stresszreakciók helyett tehát a tudatos belefeledkezés a mindfulness szülőség alapja. „Figyeled a gyereket és magadat, megpróbálsz kapcsolódni hozzá, és megérteni, hogy ki ő valójában, nem az elvárt magatartásformákon és nevelési elveken keresztül akarod őt formálni – teszi hozzá Fónyad Orsi, az Abracadabra Word társalapítója. – Nem az a lényeg, hogy milyen fejlesztő játékot kapott tőled, hogy milyen a polcrendszere a gyerekszobában, vagy hogy jó iskolát választottál-e neki. Ezek mind fontosak, de a legfontosabb mégis az, hogy békésen, nyugodtan, együttérzőn, egymásra odafigyelve létezzünk.”
Szöveg: Laborczi Dóra Fotó: Getty Images
A cikk folytatását keresd a Marie Claire Mindfulness különszámában!
