A lengyel származású, kimért és elegáns Silvestre Bork (Andrzej Seweryn), eredeti nevén Borkowski már több évtizede éli a francia arisztokraták fényűző életét felkapott szabóként, szabadidejében pedig drag queenként lép fel. Épp készül Párizsból a Francia Riviérára költözni kutyájával, Lajkával, amikor egy rózsaszín borítékban levele érkezik Lengyelországból. Silvestre már rég hátat fordított mindennek, ami a szülőföldjéhez köti, de a semmiből felbukkanó unokája (akinek a létezéséről sem tudott) arra kéri, adja egyik veséjét a férfi lányának, akivel szintén soha nem találkozott azelőtt. Silvestre ösztönös reakciója ignorálni a kérést, de a legjobb barátja, a 0-24-ben drag queenként élő Corentin (Kova Réa) meggyőzi, hogy ha már 40 éve magára hagyta a családját, legalább most segítsen rajtuk. Silvestre ezután nemcsak szülővárosába utazik vissza, de kicsit az időben is, miközben saját magával és múltban meghozott döntéseivel is szembe kell néznie.
A Queen az első részben bevezet minket a párizsi életérzés varázslatos világába – az első epizód önmagában egy komplett esztétikai élmény lélegzetelállító, hangulatos képi világgal, ami egy pillanat alatt beránt a francia nagyváros leheletfinom atmoszférájába. Erre rátesz egy lapáttal a széria zenéje is: többször is halljuk például Zazt vagy Nina Simone-t. A „megtévesztő” kezdet után a lengyel kisvárosban találjuk magunkat, egy egészen más világban, ahol taxist (amiből egy van a városban) csak akkor hívhatunk, ha épp nem ittas a sofőr/ha épp működik a kocsija. A Queen-ben szépen megfér egymás mellett a burzsoá nagyvilági atmoszféra, valamint az ezzel erős kontrasztot képező sokkal barátságosabb és közvetlenebb kisvárosi miliő és e két teljesen különböző világ szintén teljesen különböző, de egyaránt szerethető karakterei. Ebben a közegben pedig olyan mindannyiunkat érintő kérdések boncolgatására kerül sor többek között, mint a családi kapcsolatok, a továbblépés, a megbocsátás és önmagunk felvállalása.
A sorozat egy másik erőssége, hogy úgy LMBTQ és PC, hogy nincs izzadságszaga, egy pillanatig sem harsány módon foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Sőt, nem is igazán foglalkozik velük, egyszerűen csak természetesnek veszi őket, ami miatt nem is az az elsődleges gondolatunk az epizódokat nézve, hogy egy LMBTQ-sztorival van dolgunk. Úgy gondolom, ez a sorozat jó példája annak, hogyan érdemes ezzel a témával foglalkozni: harsányságtól mentesen, nem felszínesen és nem pusztán a látszatelfogadás szintjén.
A Queen azok közé a rejtett kincsek közé tartozik, amelyeknek nem lenne szabad rejtettnek maradniuk. Abból adódóan, hogy egy közép-európai ország produkciójáról van szó, valószínűleg tömegekhez nem fog eljutni, de már az is nagy siker, hogy a Netflix, úgy tűnik, egyre több latin-amerikai és európai produkcióval bővíti a kínálatát. Éppen most, hogy az HBO Maxról lekerült rengeteg európai tartalom, az itthon nagyot futó A besúgó mellett olyan rejtett kincsek, mint a spanyol Foodie Love, a brit Durrellék vagy a cseh Apanapok, különösen jó érzés látni, hogy legalább a másik, hazánkban legnépszerűbb streamingcsatorna egyre több ilyet tesz elérhetővé – mondom ezt úgy, hogy sem a Netflix mellett, sem az HBO Max ellen nem akarok lobbizni. Azt viszont fontosnak és a sokszínűség egyik legfőbb zálogának tartom, hogy lehetőségünk legyen minél több eredeti, saját hangon megszólaló, különleges és szerethető európai tartalmat látni. A Queen pedig egyértelműen ide tartozik.
Szerző: Németh Míra gyakornok Fotó: Netflix
Olvasd el ezt is!
