Miért kell különös figyelmet fordítanunk az online szén-dioxid-kibocsátásunk mértékére? Nos, az egyik legkevésbé nyilvánvaló oka miatt: a hétköznapokban vajmi kevés szó esik az internet-felhasználók karbonlábnyomáról, pedig becslések szerint a világháló a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint két százalékát teszi ki, vagyis ugyanannyit, mint a légi közlekedés.
A virtuális információk szabad szemmel nem láthatóak, de valójában hatalmas központokon haladnak keresztül, amelyek mindannyiunk adatait tárolják, rendszerezik és elosztják. Ezek az adatközpontok rendkívül energiaigényesek: az Európai Unió teljes energiafelhasználásának közel három százalékát fogyasztják el, ráadásul sok vízre van szükségük ahhoz, hogy folyamatosan hűteni tudják a számítógépeket. Ha pedig mindez nem lenne elég, a világ energiaigénye folyamatosan növekszik, mivel egyre nő és nő az internet-felhasználók száma.
Nem tudjuk kikerülni
Átlagfogyasztóként nagy eséllyel fogalmunk sincs arról, hogy mivel jár pusztán egyetlen online hirdetés elhelyezése, amit aztán napi szinten látunk az általunk gyakran látogatott weboldalakon, pedig egy-egy márka digitális hirdetési kampánya akár több száz tonna szén-dioxidot is termelhet. Az Egyesült Királyságban egy átlagos digitális hirdetési kampánynak például több mint 5,4 tonnányira tehető a karbonlábnyoma, ami egy helyi fogyasztó éves karbonlábnyomának felét, és az USA fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid kibocsátásának több mint egyharmadát teszi ki.
Akár tetszik, akár nem, a globális online hirdetési iparág mindannyiunkra hatalmas befolyást gyakorol, így egytől-egyig részesei vagyunk a problémának: a hirdetések napi megtekintése, az online vásárlás, a közösségi média és a streamingszolgáltatók igénybevétele mind-mind növelik az emberiség globális szén-dioxid kibocsátását. Gondoljunk csak bele: egyetlen rövid e-mail karbonlábnyoma 0,3 gramm CO2-ra becsülhető, ez a szám pedig akár 17 grammra is nőhet egy hosszabb levél esetében, amiből legalább egyet címeznek nekünk naponta, ha nem többet.
A szórakozás is kibocsátással jár
Példának okáért a Netflix becslése szerint egy felhasználó egy órányi aktivitása körülbelül 100 g szén-dioxidot termel az oldalukon. A Carbon Trust szerint az európai átlag 55-56 g körül van óránként, ami körülbelül annak felel meg, mintha megtennénk 300 métert autóval. A videóknál maradva, az online közzétett tartalmak közvetítése és megtekintése évente 300 millió tonna szén-dioxidot termel, ami a globális kibocsátás közel 1 százaléka. Ennek egyharmadát az online pornó teszi ki, ami azt jelenti, hogy az erotikus tartalmak megtekintése annyi szén-dioxidot termel évente, mint amennyit Belgium, Banglades és Nigéria bocsát ki összesen.
Ami pedig a YouTube-ot illeti, a Bristoli Egyetem kutatóinak az oldal 2016-os adatain alapuló becslései szerint az oldalon lévő videók megtekintése több mint 11 millió tonna szén-dioxidot termelnek évente, hasonlóan egy Glasgow vagy Frankfurt méretű városhoz.
Sőt, még egy ártatlannak tűnő zeneszám meghallgatásával is üvegházhatású gázokat termelünk. 2017-ben Fonsi és Daddy Yankee máig népszerű slágerét, a Despacitót több mint 4,6 milliárdszor játszották le jelentett abban az évben, amiből az Európai Bizottság kutatócsoportja arra engedett következtetni, hogy a hallgatók annyi áramot használtak fel világszerte, mint Csád, Bissau-Guinea, Szomália, Sierra Leone és a Közép-afrikai Köztársaság együttes éves villamosenergia-fogyasztása.
A Z-generáció kedvenc közösségi platformja, a TikTok is ludas a kérdésben: az applikáció egy percig tartó görgetésével 2,63 g szén-dioxidot termelünk (világszinten 46797 tonnányit mindennap), ami több mint kétszer annyi, mint az Instagramé (1,05 g), és háromszorosa a Facebookénak (0,79 g). A Facebook és a TikTok együttvéve akkora karbonlábnyomot hagy maga után évente, amivel London teljes lakosságát New Yorkba, majd haza repíthetné.
De tehetünk ellene bármit is?
Noha nem kell sem bűntudatot éreznünk, sem büntetnünk magunkat azért, mert megnézünk egy részt a kedvenc sorozatunkból, amíg a nagyvállalatok nem fordítanak kellő figyelmet a szolgáltatásaik karbonsemlegesítésére, de azért nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a digitalizáció, pláne a non-stop online jelenlét is komoly szén-dioxid-kibocsátással jár.
Ha mindannyian naponta eggyel kevesebb köszönőlevelet küldenénk, rendszeresen törölnénk a felesleges fájlokat az online tárhelyünkről, illetve rendszereznénk az adatainkat otthon és a munkahelyünkön egyaránt, azzal is csökkenthetnénk digitális karbonlábnyomunkat.
Forrás: Guardian, Aljazeera, Bankless Times, NewScientist, Readers Digest, Entrepreneur, Fotó: Getty Images
